A Kúria Gfv.30220/2012/6. számú precedensképes határozata ingó kiadása tárgyában. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 35. §, 38. §, 41. §, 42. §, 43. §, 44. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. §] Bírók: Csőke Andrea, Hosszú Hedvig, Török Judit

A határozat elvi tartalma:

A pénzügyi lízing és a felszámolási eljárás kapcsolata. 1991. XLIX. Tv. 35. § (1), 1991. XLIX. Tv. 38. § (3), 1991. XLIX. Tv. 41. § 1991. XLIX. Tv. 42. § 1991. XLIX. Tv. 43. § 1991. XLIX. Tv. 44. § 1991. XLIX. Tv. 45. § 1996. CXII. Tv. 3. § (1) c)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.220/2012/6. szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Földházi Zsolt ügyvéd által képviselt L. L. Zártkörűen Működő Részvénytársaság felperesnek a dr. Szabó Tibor ügyvéd és dr. Németh András ügyvéd által képviselt F. H. Korlátolt Felelősségű Társaság alperes ellen ingóságok kiadása iránt a Zala Megyei Bíróság előtt 5.G.40.066/2011 számon indított, a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.421/2011/10. számú jogerős ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen az alperes által 14. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.270.000 (Egymillió-kettőszázhetvenezer)Ft felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá térítsen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) Ft feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes mint lízingbeadó, és az alperes, mint lízingbevevő 2004. október 27. és 2008. április 10-e között különböző járművekre összesen 10 alkalommal kötöttek egymással lízingszerződéseket. A felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a szerződésben feltüntetett járműveket azért szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő használatába adja. A lízingtárgyak a lízingbevevő könyveiben kerültek kimutatásra. Az alperes a lízingtárgyak használatába adásával jogosultságot szerzett arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával, a lízingdíj teljes tőke- és kamattörlesztő részének, valamint a maradványértéknek a megfizetésével, tulajdongjogot szerezzen a járművek felett.

A szerződések részét képezte az Üzletszabályzat gépjármű zártvégű pénzügyi lízing tevékenységre (Üzletszabályzat), melynek rendelkezéseit a felek magukra nézve kötelezőnek ismerték el. Ennek I/11. pontja szerint a lízingtárgy tulajdonosa - a tulajdonjog átszállásáig - a lízingbeadó. A III/6. pontban foglaltak értelmében a tulajdonjog akkor száll át a lízingbevevőre, ha a lízingszerződésből eredő valamennyi kötelezettségét teljesítette és ekkor a lízingbeadó köteles a lízingtárgy törzskönyvét és a tulajdonjog átírásához szükséges nyilatkozatokat kiadni.

Az Üzletszabályzat VII/4. pontja akként rendelkezett, hogy a lízingbeadó a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondhatja - egyebek mellett - amiatt, ha a lízingbevevő a fizetési kötelezettségének 15 napot meghaladóan nem tesz eleget, vagy ha ellene felszámolási eljárás indul.

A VII/5. pont szerint a felmondás időpontjában a lízingbevevő használati jogosultsága megszűnik a lízingtárgyon és azt köteles haladéktalanul kiadni a lízingbeadónak.

A VIII/3.a) pont értelmében a lízingbevevő a felmondás időpontjában köteles a lízingtárgyat könyveiből kivezetni, a c) pont szerint a felmondással valamennyi fizetési kötelezettség esedékessé válik és a d) pont értelmében, amennyiben a lízingbevevő a felmondás napját követő 8 napon belül valamennyi tartozását megfizeti, úgy a lízingtárgy tulajdonjogát megszerzi. Az e) pont szerint, ha ezt 8 nap alatt a lízingbevevő nem fizeti meg, úgy a lízingbeadó a gépjárművet annak visszaszármaztatása után kárenyhítési kötelezettségének körében eljárva értékesíti.

A Zala Megyei Bíróság az 1.Fpk.20-08-020551 számú eljárásban az alperes felszámolását 2008. október 30-i kezdő időponttal megindította, felszámolóként a P., V. Zrt-t jelölve ki.

A felperes 2008. november 10-én azonnali hatállyal felmondta az alperessel fennálló valamennyi lízingszerződést arra hivatkozva, hogy az alperes az esedékes törlesztőrészleteket nem fizette, és felszólította az alperest az eszközök átadására.

2008. december 2-án a felperes bejelentette a felmondott 10 db lízingszerződésből eredő 129.470.109 Ft tőke, annak a jegybanki alapkamat kétszeresével megegyező mértékű késedelmi kamata és 100.000 Ft nyilvántartásba vételi díj, továbbá a kintlevőségek behajtásának költségei erejéig a hitelezői igényét. A felszámoló a felperes igényét elismerte, és nem vitatott, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57.§ (1) bekezdés f) pontjába sorolt követelésként nyilvántartásba vette.

A felszámolási eljárás során a felek egyeztetést folytattak az esetleges átfinanszírozás, a követelés átütemezése tekintetében, eredmény nélkül. Az egyeztetés során a felperes nem fogadta el a tőkeösszeg 1 %-os kielégítésére vonatkozó alperesi javaslatot, ezért az alperes felszámolója felhívta a felperest a vagyontárgyak elszállítására, mely nem történt meg.

Az adós és a hitelezők között létrejött egyezséget a felszámolási eljárást lefolytató bíróság 43. sorszámú, 2009. október 2-án kelt végzésével jóváhagyta és a felszámolási eljárást az adós jogutód nélküli megszüntetése nélkül befejezte. Az egyezség a hozzá nem járuló hitelezők - így a felperes - tekintetében is kényszeregyezség. Az egyezség szerint a Cstv. 57.§ (1) bekezdés f) pontjába sorolt követelések hitelezői 1 %-os kielégítéshez jutottak, így az alperes a felperes részére 1.295.701 Ft-ot utalt át. Az alperes úgy tekintette, hogy a kényszeregyezség teljesítésével a felperessel szemben fennálló kötelezettsége maradéktalanul megszűnt, így ezzel az eszközök tulajdonjogát megváltotta, azok az alperes tulajdonába kerültek. Emiatt a felperesnek az eszközök kiadására irányuló igényét visszautasította és azok elvitelét megakadályozta.

A felperes módosított keresetében kérte az alperes kötelezését a birtokában levő lízingtárgyak kiadására, a Ptk. 98. §-a és a Ptk. 193. § (1) bekezdése alapján, arra hivatkozva, hogy a lízingszerződések értelmében a lízingtárgyak a futamidő lejártáig a lízingbeadó felperes tulajdonát képezik. Álláspontja szerint az alperes az ingóságokon, járműveken nem szerzett tulajdonjogot. Az alperes a zártvégű lízingszerződésekből eredő kötelezettségét megszegte, amikor az esedékes lízingdíjakat nem fizette meg, ezért használati jogosultsága a 2008. november 10-én kelt azonnali hatályú felmondással megszűnt. A lízingtárgyak nem tartoznak a felszámolási vagyonhoz, a felszámolási kényszeregyezség teljesítésével az alperes azokon nem szerzett tulajdonjogot. Hivatkozott arra, hogy a lízingszerződéseknél a tulajdonjog fenntartásának biztosítéki szerepe van, így amennyiben a felszámolási eljárásban nem térül meg a lízingbeadó követelése, azt a tulajdonos értékesíti, majd a vételárat az alperes lízingbevevő javára számolja el, és csak az esetleges különbözetet követeli továbbra is a lízingbevevőn.