BH+ 2013.4.164 A pénzügyi lízing és a felszámolási eljárás kapcsolata [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 3. § (1) bek. c) pontja, 2. sz. melléklete, Ptk. 321. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 3. § (1) bek., 35. § (1) bek., 37. § (1) és (3) bek., 46. § (5) bek.].

Pertörténet:

Zalaegerszegi Törvényszék G.40066/2011/9., Pécsi Ítélőtábla Gf.30421/2011/10. (ÍH 2012.92, ÍH 2012.137), Kúria Gfv.30220/2012/6. (*BH+ 2013.4.164*)

***********

A felperes mint lízingbeadó, és az alperes, mint lízingbevevő 2004. október 27. és 2008. április 10-e között különböző járművekre összesen 10 alkalommal kötöttek egymással lízingszerződéseket. A felperes arra vállalt kötelezettséget, a szerződésben feltüntetett járműveket azért szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő használatába adja. A lízingtárgyak a lízingbevevő könyveiben kerültek kimutatásra. Az alperes a lízingtárgyak használatába adásával jogosultságot szerzett arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával, a lízingdíj teljes tőke- és kamattörlesztő részének, valamint a maradványértéknek a megfizetésével, tulajdongjogot szerezzen a járművek felett.

A szerződések része volt az Üzletszabályzat gépjármű zártvégű pénzügyi lízing tevékenységre (Üzletszabályzat), melynek rendelkezéseit a felek magukra nézve kötelezőnek ismerték el. Ennek I/11. pontja szerint a lízingtárgy tulajdonosa - a tulajdonjog átszállásáig - a lízingbeadó. A III/6. pontban foglaltak értelmében a tulajdonjog akkor száll át a lízingbevevőre, ha a lízingszerződésből eredő valamennyi kötelezettségét teljesítette és ekkor a lízingbeadó köteles a lízingtárgy törzskönyvét és a tulajdonjog átírásához szükséges nyilatkozatokat kiadni. Az Üzletszabályzat VII/4. pontja akként rendelkezett, hogy a lízingbeadó a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondhatja - egyebek mellett - amiatt, ha a lízingbevevő a fizetési kötelezettségének 15 napot meghaladóan nem tesz eleget, vagy ha ellene felszámolási eljárás indul.

A VII/5. pont szerint a felmondás időpontjában a lízingbevevő használati jogosultsága megszűnik a lízingtárgyon és azt köteles haladéktalanul kiadni a lízingbeadónak.

A VIII/3.a) pont értelmében a lízingbevevő a felmondás időpontjában köteles a lízingtárgyat könyveiből kivezetni, a c) pont szerint a felmondással valamennyi fizetési kötelezettség esedékessé válik és a d) pont értelmében, amennyiben a lízingbevevő a felmondás napját követő 8 napon belül valamennyi tartozását megfizeti, úgy a lízingtárgy tulajdonjogát megszerzi. Az e) pont szerint, ha ezt 8 nap alatt a lízingbevevő nem fizeti meg, úgy a lízingbeadó a gépjárművet annak visszaszármaztatása után kárenyhítési kötelezettségének körében eljárva értékesíti.

A megyei bíróság az alperes felszámolását 2008. október 30-i kezdő időponttal megindította, felszámolóként a P. Zrt.-t jelölve ki.

A felperes 2008. november 10-én azonnali hatállyal felmondta az alperessel fennálló valamennyi lízingszerződést arra hivatkozva, hogy az alperes az esedékes törlesztőrészleteket nem fizette, és felszólította az alperest az eszközök átadására.

2008. december 2-án a felperes bejelentette a felmondott 10 db lízingszerződésből eredő 129 470 109 Ft tőke, annak a jegybanki alapkamat kétszeresével megegyező mértékű késedelmi kamata és 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díj, továbbá a kintlevőségek behajtásának költségei erejéig a hitelezői igényét. A felszámoló a felperes igényét elismerte, és nem vitatott, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt követelésként nyilvántartásba vette.

A felszámolási eljárás során a felek egyeztetést folytattak az esetleges átfinanszírozás, a követelés átütemezése tekintetében, eredmény nélkül. Az egyeztetés során a felperes nem fogadta el az alperesnek a tőkeösszeg 1%-os kielégítésére vonatkozó javaslatát, ezért az alperes felszámolója felhívta a felperest a vagyontárgyak elszállítására, mely nem történt meg.

Az adós és a hitelezők között létrejött egyezséget a felszámolási eljárást lefolytató bíróság 43. sorszámú, 2009. október 2-án kelt végzésével jóváhagyta és a felszámolási eljárást az adós jogutód nélküli megszüntetése nélkül befejezte. Az egyezség a hozzá nem járuló hitelezők - így a felperes - tekintetében is kényszeregyezség. Az egyezség szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt követelések hitelezői 1%-os kielégítéshez jutottak, így az alperes a felperes részére 1 295 701 Ft-ot utalt át. Az alperes úgy tekintette, hogy a kényszeregyezség teljesítésével a felperessel szemben fennálló kötelezettsége maradéktalanul megszűnt, így ezzel az eszközök tulajdonjogát megváltotta, azok az alperes tulajdonába kerültek. Emiatt a felperesnek az eszközök kiadására irányuló igényét visszautasította és azok elvitelét megakadályozta.

A felperes módosított keresetében kérte az alperes kötelezését a birtokában levő lízingtárgyak kiadására, a Ptk. 98. §-a és a Ptk. 193. § (1) bekezdése alapján, arra hivatkozva, hogy a lízingszerződések értelmében a lízingtárgyak a futamidő lejártáig a lízingbeadó felperes tulajdonában állnak. Álláspontja szerint az alperes az ingóságokon, járműveken nem szerzett tulajdonjogot. Az alperes a zártvégű lízingszerződésekből eredő kötelezettségét megszegte, amikor az esedékes lízingdíjakat nem fizette meg, ezért használati jogosultsága a 2008. november 10-én kelt azonnali hatályú felmondással megszűnt. A lízingtárgyak nem tartoznak a felszámolási vagyonhoz, a felszámolási kényszeregyezség teljesítésével az alperes azokon nem szerzett tulajdonjogot. Hivatkozott arra, hogy a lízingszerződéseknél a tulajdonjog fenntartásának biztosítéki szerepe van, így amennyiben a felszámolási eljárásban nem térül meg a lízingbeadó követelése, azt a tulajdonos értékesíti, majd a vételárat az alperes lízingbevevő javára számolja el, és csak az esetleges különbözetet követeli továbbra is a lízingbevevőn.

A felmondást követően azonban az alperes az eszközök tulajdonjogát már akkor sem szerezhette volna meg, ha szerződésszerűen teljesít, mert azokat vissza kellett volna szolgáltatnia a felperes részére.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes a lízingszerződésekből eredő teljes kötelmi igényét érvényesítette a felszámolási eljárásban, s tulajdonjoga alapján nem kérte a lízingtárgyak kiadását. Álláspontja szerint a kényszeregyezség teljesítésével az ingók tulajdonjoga az alperesre szállt át. Lényegtelen, hogy a felszámolási egyezségkötés során a kielégítés milyen mértékű, s ha a felperes az ingóságokhoz is hozzájutna, úgy kétszeres kielégítésben részesülne.

Álláspontja szerint a lízingszerződések nem a felperes felmondása alapján, hanem a törvény erejénél fogva, a felszámolás kezdő időpontjában szűntek meg.

Viszontkeresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest a lízing tárgyát képező gépjárművek törzskönyvének és a tulajdonjog átírásához szükséges nyilatkozatoknak az alperes részére történő kiadására. Perköltség igénye volt.

A felperes kérte a viszontkereset elutasítását. Kifejtette, hogy a zártvégű pénzügyi lízing az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) 10. § a) pontja alapján termékértékesítésnek minősül ugyan, ezért a felperesnek számlaadási kötelezettsége állt fenn a lízingbevevővel szemben, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a felperes tulajdonjoga fennmaradt. Álláspontja szerint a felszámolás megindulásával lejárttá váló kötelezettségek nem eredményezik a felek között fennálló szerződések megszűnését.