A Debreceni Ítélőtábla Pf.20780/2014/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 213. §, 217. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 318. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 4. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.780/2014/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szűcs Péter ügyvéd ügyintézése mellett a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) II. rendű, a III. rendű felperes neve (címe) III. rendű és a IV. rendű felperes neve (címe) IV. rendű felpereseknek, a dr. Maksa Csaba ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben kártérítés iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 13.P.21.080/2011/81. számú ítélete ellen az alperes részéről 82. és a felperesek részéről 83. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán indult másodfokú eljárásban meghozta a következő

közbenső ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal a szövegezésbeli pontosítással hagyja helyben, hogy megállapítja: az alperes teljes felelősséggel tartozik a felpereseket a III. rendű felperes 1998. szeptember hó 16. napján történt megszületése során kialakult egészségkárosodás miatt ért károkért.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felpereseknek 12 700 (tizenkétezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget.

A közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az I. és a II. rendű felperesek házastársak, gyermekeik a III. és a IV. rendű felperesek.

Az I. rendű felperes második terhessége során az utolsó menstruációja 1998. február hó 24. napján volt, ehhez képest a szülés várható időpontját 1998. december hó 3. napjára határozta meg a terhesgondozást végző X Városi Önkormányzat Rendelőintézete. Az I. rendű felperes a várandósság ötödik hónapjában többször is észlelt hüvelyi vérezgetéseket, melyet utólag a terhesgondozáson jelzett.

1998. szeptember hó 6. napján az I. rendű. felperes vérezgetést és görcsöket észlelt, ezért 1998. szeptember hó 8. napján a terhesgondozó orvosa részéről végzett vizsgálat alapján beutalásra került az alperes szülészeti osztályára, ahol 1998. szeptember hó 11. napján vették fel. Az alperes szülészeti osztályán kérdőjeles diagnózisként megindult koraszülés és lepényleválás gyanúját határozták meg. Az I. rendű felperest fektették, gyógyszeresen kezelték, műszeresen ellenőrizték a magzat állapotát és laboratóriumi vizsgálatokat is végeztek. A kezelések során a méhösszehúzódások átmenetileg megszűntek, majd a kórházi felvételt követő hatodik napon megindult a szülés, mely során gerincvelői érzéstelenítésben császármetszést végeztek.

A III. rendű felperes az I. rendű felperes második terhességének 29. hetében, 1998. szeptember hó 16. napján 23 óra 25 perckor császármetszéssel született meg az alperes szülészeti osztályán. Az 1460 gramm testsúllyal világra jött III. rendű felperest a születését követően az alperes neonatológiai intenzív centrumába vitték, ahol "megviselt állapotúnak" és légtelen tüdejűnek minősítették, s 3 napon keresztül emiatt mechanikusan lélegeztették. Az alperes gyermekgyógyászati osztályán a III. rendű felperesnél a szüléssel kapcsolatos oxigénhiányos állapotból eredően agylágyulásos végtagbénulást állapítottak meg szellemi és motorikus elmaradottság kíséretében, s ez okból 1998. november hó 16. napjáig állt az osztály kezelése alatt.

A 2003. szeptember hó 9. napján a kórház, mint II. rendű alperes és az I. rendű felperes terhesgondozását végző X Városi Önkormányzat Rendelőintézete, mint I. rendű alperes ellen előterjesztett keresetükben a felperesek az alperesek kártérítő felelősségének megállapítását kérték az 1998. szeptember hó 16. napi szüléssel, és az e napon született III. rendű felperes egészségi állapotával kapcsolatban bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni káraikért. Nem vagyoni kártérítés címén az I-II. rendű felperesek részére - hozzátartozói jogon - személyenként 3 000 000 Ft-ot; a III. rendű felperes részére saját jogán 5 000 000 Ft-ot, a IV. rendű felperes részére hozzátartozó jogán 1 000 000 Ft-ot és ezen összegeknek az 1998. szeptember hó 16- napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatainak megfizetésére, míg vagyoni kártérítés címén az I-II. rendű felperesek részére 2001. március hó 16. napjától kezdődően a keresetlevél benyújtásának időpontját megelőző hónap utolsó napjáig bezárólag 1 000 000 Ft és annak kamatai, míg 2003. szeptember hó 1. napjától folyamatosan havi 120 000 Ft járadék egyetemleges megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket.

Az elsőfokú bíróság a 2007. október hó 18. napján meghozott 23.P.21.709/2003/69. részítéletében a felpereseknek az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította, valamint elutasította a IV. rendű felperes teljes keresetét is, amely utóbbi rendelkezést a felperesek fellebbezése folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla a Pf.I.20.167/ 2008/9. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Döntésében kifejtette, hogy a IV. rendű felperes keresetét jogviszony hiányában elutasító elsőfokú döntés téves, mert a hozzátartozó súlyos sérülése miatt érvényesített nem vagyoni kártérítési igény a hátrányos változások bizonyítása esetén megalapozottnak tekinthető. A megismételt eljárásban iránymutatásul adta az elsőfokú bíróságnak, hogy le kell folytatni a bizonyítási eljárást a IV. rendű felperest ért hátrányok felderítése érdekében, hangsúlyozva, hogy ebben a körben a IV. rendű felperest terheli a bizonyítás, hogy hozzátartozójának súlyos sérülése miatt hátrányos változások következtek be.

A megismételt eljárásban a felperesek a keresetüket összegszerűségében módosították. Azt állították, hogy az alperes orvosai az I. rendű felperes szülése és a III. rendű felperes születése során megsértették az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, amikor az I. rendű felperes fenyegető koraszülése ellenére elmulasztották alkalmazni a szteroid profilaxist. Ezáltal a császármetszéssel született koraszülött magzat éretlen tüdővel jött a világra, aminek egyenes következménye a III. rendű felperes egészségkárosodását előidéző, nála bekövetkezett oxigénhiányos, fulladásos állapot, az agykamrák körüli bevérzések és az agylágyulás. Ha az I. rendű felperesnél sor került volna a szteroid-profilaxis alkalmazására, akkor esélye lett volna a III. rendű felperesnek az egészségkárosodás elkerülésére vagy arra, hogy az csekélyebb mértékben következzen be.

Az alperes a jogalapot vitatva a felperesek valamennyi keresetének elutasítását kérte. Elismerte, hogy a fenyegető koraszüléssel felvételre került I. rendű felperes az alperesnél a szülés során szteroidot nem kapott, azonban arra hivatkozott, hogy akkoriban semmilyen írásbeli szakmai rendelkezés vagy tankönyvi terápiás javaslat nem szabályozta, nem tette kötelezővé a szteroid profilaxis alkalmazását, sőt a nem kívánatos mellékhatásai miatt a szakmában vitatott volt, ezért alkalmazása nem volt általános - az ország 2/3 részén nem is alkalmazták. Az I. rendű felperes esetében a felvételét követően szteroid injekció beadása azért sem tűnt indokoltnak, mert tocolysist (koraszülést feltartóztató gyógyszeres kezelés) alkalmaztak, amellyel a fenyegető koraszülést 4 napig eredményesen kezelték. Jól reagált a koraszülés leállítását célzó magnéziumos infúzióra, ezért remélni lehetett, hogy a koraszülés nem fog bekövetkezni. Amikor pedig az mégis beindult, a szülésig hátralévő időre tekintettel a szteroid profilaxis alkalmazása már nem lehetett volna hatékony. A magzat a fenyegető koraszülés kezelésének időszakában, továbbá közvetlenül a szülés előtt és alatt, a szülészeti osztályon oxigénhiányos állapotba nem került. Egészségügyi állapota a koraszülöttség következménye.