BH 2015.6.174 Mentes a telekadó alól a ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló terület [1990. évi C. tv. 17. §, 19. §, 20. § (2) bek.; 1997. évi CXLI. tv. 23. § (3) bek.].

[1] A felperes fele részben tulajdonosa egy 2565 m2 nagyságú belterületi ingatlannak, mely a nyilvántartás szerint kivett lakóház, udvar és gazdasági épület.

[2] A felperes az 1365 m2-en mezőgazdasági művelést folytat, ezért 2013. évre telekadó-fizetési kötelezettségének megszüntetését kérte, mely kérelmét a hatóság elutasította.

[3] Álláspontja szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 20. § (2) bekezdés a) pontja csak a törvény értelmező rendelkezéseivel együttesen értelmezhető, így a tényleges mezőgazdasági művelés megkezdése nem elegendő az adókötelezettség megszűnéséhez, emellett a művelési ág ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges, mely feltétel a felperes esetében nem állt fenn.

[4] A bíróság a felperes keresetét jogerős ítéletével elutasította.

[5] Kifejtette, hogy főszabály szerint minden telek helyi adó köteles. Az adókötelezettség csak abban az esetben szűnik meg, ha az adott ingatlan a telek fogalmából kiesik. Ahhoz, hogy az ingatlan ne minősüljön teleknek, a Htv. 52. § 16. pont a) alpontjában írt valamennyi feltétel együttes teljesülésének fenn kell állnia. Vagyis a területnek a termőföldről szóló törvény szerint mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földnek kell minősülnie és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt kell állnia. Az nem volt vitatott, hogy a felperesi ingatlan ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll, azonban nem a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 3. § a) pontja szerinti mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földként tartják nyilván, nem minősül szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, nádas, erdő, fásított terület művelési ágúnak.

[6] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet és az alperes határozatának hatályon kívül helyezése iránt.

[7] Nézete szerint tévedett a bíróság, amikor a Htv. 20. § (2) bekezdés a) pontját együtt értelmezte a Htv. 52. § 16. pont a) alpontjával. A fentebb említett jogszabályhely rendelkezései szerint az adókötelezettség megszűnését a jogszabály két egymástól független feltétel megvalósulásához köti, bármelyik bekövetkezte a fizetési kötelezettséget megszünteti. Hangsúlyozta azt is, hogy az ingatlan átminősítésére törvényes lehetőség nincs.

[8] Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.

[9] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[10] A jogerős ítélet a felek által sem vitatottan megállapította, hogy a felperes részbeni tulajdonában álló, a település belterületén lévő ingatlan meghatározott része ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló terület. A jogvita a felek között a Htv. 20. § (2) bekezdés a) pontjának értelmezése körül alakult ki. A felperesi álláspont szerint bármelyik ott írt feltétel megvalósulása az adókötelezettséget megszünteti, míg az alperesi nézőpont szerint - melyet az elsőfokú bíróság is osztott - valamennyi feltétel megvalósulása szükséges az adókötelezettség megszűnéséhez.

[11] A Kúriának is abban kellett állást foglalnia, hogy a 20. § (2) bekezdés a) pontjának értelmezéséhez szükséges-e a Htv. 52. § 16. pont a) alpontjában foglaltak megvalósulása is.

[12] Az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a Htv. 17. §-a szerint minden telek helyiadó-köteles. Abban az esetben nem áll fenn az adófizetési kötelezettség, ha a Htv. 52. § 16. pont a) alpontja szerint az ingatlan nem minősül teleknek. Márpedig e pont értelmében akkor kerül ki a telekfogalom alól, szűnik meg adótárgynak lenni az adott ingatlan, ha a termőföldről szóló törvény szerint mező-, erdőgazdálkodási művelés alatt álló belterületi földnek minősülő földterületként tartják nyilván, és e mellett tényleges mezőgazdasági művelést folytatnak rajta. A bíróság vizsgálta a termőföldről szóló törvény mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld fogalmát is, és rögzítette, az a földrészlet tekintendő annak, amely a település belterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, nádas, erdő, fásított terület művelési ágban tartanak nyilván.

[13] A nyilvántartás minőségét maga a felperes sem vitatta, egyértelműen megállapítható, hogy a fent felsorolt művelési ágak egyikébe sem tartozik a felperesi ingatlan. A Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem sértett jogszabályt, mikor a Htv. 52. § 16. pont a) alpontját együtt értelmezte a Htv. 20. § (2) bekezdésével. Arra is rá kíván mutatni a Kúria, hogy a 20. § (2) bekezdés a) pontja az adókötelezettség megszűnésének időpontját határozza meg, és a vagylagos felsorolás csupán azt jelzi, hogy amelyik feltétel utóbb következik be, annak időpontjával áll be e jogszabályhely hatálya, vagyis szűnik meg az adókötelezettség.

[14] Ugyanakkor a jogvita megítélésekor a Kúria figyelemmel volt arra, hogy ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló, de az ingatlan-nyilvántartásba ekként azért be nem jegyzett területről van szó, mert az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Iny.tv.) 23. § (3) bekezdése, valamint a törvény végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 50. § (1) bekezdése az egy hektár alatti területeknél nem teszi lehetővé Htv. által megkívánt minősítését.

[15] Az Iny.tv. 23. § (3) bekezdése értelmében a település belterületének egy hektárt meg nem haladó földrészletét - a fő hasznosítási módra tekintet nélkül - művelés alól kivett területként kell nyilvántartani. A Kúria álláspontja, hogy a Htv.-ben a telekadó tárgyaként meghatározott beépítetlen telek fogalma alóli kivétel súlypontja nem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés, hanem a tényleges hasznosítás.

[16] Nyilvánvaló, hogy nem lehetett jogalkotói cél az egy ha-t meg nem haladó mezőgazdasági művelés alatt álló terület adótárgyként való meghatározása úgy, hogy közben az egy hektárt meghaladó ugyanilyen terület nem esik adókötelezettség alá. Ezt támasztja alá a Htv. 2013. évi CC. törvény 111. § (1) bekezdésével megállapított 2014. január 1-jétől hatályos 19. § b) pontja is, mely szerint mentes a telekadó alól a belterületen fekvő, az ingatlan-nyilvántartásban művelés alól kivett területként nyilvántartott egy ha-t meg nem haladó nagyságú földterület, ha tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll. E korrekciós jogalkotás és a jelen ügy sajátosságainak figyelembevételével a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítéletben foglalt jogszabály-értelmezés nem volt helytálló.

[17] A fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az alperesi határozatra is kiterjedően megváltoztatta és megállapította, hogy a felperesnek adófizetési kötelezettsége 2013. évre megszűnt.

(Kúria Kfv. I. 35.589/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Nyírán Gergely ügyvéd által képviselt T. S. felperesnek a dr. Józsa Viktória jogtanácsos által képviselt Fejér Megyei Kormányhivatal alperes ellen helyi adó tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. április 9-én kelt 13.K.27.443/2013/5. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 6. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi