EH 2000.204 Az előzetes letartóztatásért járó kártalanítás fizetése alóli mentesülés akkor állapítható meg, ha az igényt érvényesítő neki felróható módon okot szolgáltatott arra, hogy a cselekmény gyanúja rá terelődjék [Be. 383. § (3) bek. b) pont]
A jogerős ítélet elutasította a felperes keresetét, amelyben előzetes letartóztatása miatt 33 296 USD és kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A felperest 150 000 forint perköltség fizetésére kötelezte, és úgy rendelkezett, hogy 633 000 forint kereseti és 360 000 forint fellebbezési illetéket köteles felhívásra az államnak megtéríteni.
A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a felperes C. W. K. nevű honfitársával Bangkokból repülővel Moszkván keresztül Budapestre tartott. A moszkvai vámellenőrzéskor az egyik csomagjukban közel 3 kg heroint találtak, míg két hátizsákjukat a moszkvai repülőtéri személyzet vizsgálat nélkül a Ferihegyi repülőtérre továbbította. Azok ide megérkeztek, értük azonban senki sem jelentkezett. A hatósági átvizsgálásukkor a csomagokban a személyes ingóságok mellett mintegy 6 kg elrejtett heroint találtak. A felperest az orosz nyomozó hatóság kihallgatta, majd háromnapi őrizet után Budapestre irányította. A felperest 1992. szeptember 4-én őrizetbe vették és kábítószerrel való visszaélés bűntettének alapos gyanúja miatt vele szemben nyomozást folytattak. A felperes tagadta, hogy tudott volna a poggyászban elhelyezett kábítószerről. A kerületi bíróság 1994. október 23-án hozott, és jogerőre is emelkedett ítéletével a felperest felmentette, mert nem nyert bizonyítást, hogy a felperes bűncselekményt követett el.
A jogerős ítélet indokolása szerint az Orosz Föderáció Biztonsági Minisztériumának vizsgálói részletesen meghallgatták a felperest és társát, akit ekkor a felperes a vőlegényének nevezett. C. W. K.-t a Moszkvai Városi Bíróság 5 évi szabadságvesztésre ítélte.
Korábban a felperes és barátja azt tervezték, hogy összeházasodnak. A perbeli utazással kapcsolatban a felperes annyit tudott a barátjától, hogy valamilyen értékes árut kell Európába szállítani, amiért ő sok pénzt fog kapni, egyébként megtiltotta a felperesnek, hogy kérdéseket tegyen fel az úttal összefüggésben. A hosszú ideig tartó, és igen jelentős költséggel járó utazás kiadásait kizárólag a felperes barátja viselte, akiről a felperes tudta, hogy nem gazdag ember. Valamennyi csomagot az induláskor együtt adták fel Budapestre címezve. A moszkvai repülőtéren a vámos felszólítására a felperes választotta ki a szállítószalagról azt a táskát, amelynek rejtett részéből a heroint kiemelték. Ekkor már velük volt egy harmadik személy is, aki egy kábítószert csempésző banda tagjaként a felperes barátjának tevékenységét ellenőrizte. A heroin megtalálásakor mindhárman azt mondták, hogy a táska nem az övék, később pedig azt, hogy Bangkokban egy piacon vásárolták. A moszkvai hatóság a felperest és a harmadik személyt a Budapestre induló repülőgépre ültette, s egyúttal a magyar hatóságokat előzetesen értesítette a moszkvai kihallgatások eredményéről. A felperest a megérkezésekor a magyar nyomozók elsődlegesen abból a szempontból figyelték, hogy jelentkezik-e a hátizsákokért. A felperes a csomagokat nem kereste, a repülőtéri információs szolgálatnál az iránt érdeklődött, hogy milyen módon tudna a lehető leggyorsabban Hongkongba utazni.
A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy a felperes a büntetőeljárásról szóló 1973. évi 1. törvény (Be.) 383. §-a (1) bekezdésének II/A. pontja alapján igényelt kártalanítást az előzetes letartóztatásért, miután őt a bíróság felmentette. Ugyanakkor a Be. 383. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint nincs helye kártalanításnak, ha a terhelt az eredményes felderítés meghiúsítása végett a hatóság megtévesztésére törekedett, vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja rá terelődjék. A felperes esetében a kizáró ok megvalósult. Abból a tényből, hogy Moszkvában a felperes csak az egyik csomagjukat találta meg, tudhatta, hogy a két hátizsák Budapest célállomásra érkezhetett. Ennek ellenére a felperes Budapesten a személyes holmijait is tartalmazó csomagok iránt nem érdeklődött. A felperes poggyászjegy hiányában is igazolhatta volna a tulajdonjogát, amit megkönnyített volna az, hogy az egyik csomagban voltak a felperes fehérneműi, egyéb ruházata, cipői és tisztálkodószerei. A moszkvai előzmények miatt különös jelentősége volt annak, hogy a felperes a csomagok körforgóját elkerülte, és a csomagok iránti legcsekélyebb érdeklődés nélkül, azonnal Hongkongba szeretett volna utazni. A perbeli "európai utazás" előzményei mellett ezzel is okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja rá terelődjék. Az életszerű és elvárható magatartással a felperes azt erősítette volna, hogy nincs tudomása barátja bűncselekményéről.
A Moszkvában történtek után a felperesnek már nem lehetett kétsége barátja tevékenységéről, ezért legalább gondatlan volt a felperesnek az a magatartása, hogy ezt követően személyes holmijainak hátrahagyásával igyekezett minél előbb elutazni Magyarországról. Ez pedig azt jelenti, hogy neki felróható magatartással terelte magára a bűncselekmény gyanúját, ezért az állam mentesül a kártalanítás fizetésének kötelezettsége alól.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet keresete szerinti megváltoztatását kérte. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a bizonyítékokat helytelenül értékelte, s a tévesen megállapított tényállásból helytelen következtetésre jutott. A felperes mindvégig azt adta elő, hogy a poggyászban elrejtett kábítószerről nem volt tudomása, az pedig önmagában nem értékelhető a terhére, hogy előzetesen csak arról tudott, hogy valamilyen árut kell Európába szállítani. Éppen az előzmények indokolták, hogy a felperes előbb Moszkvából, majd Budapestről is Hongkongba szeretett volna utazni. A feladott csomagok a felperes útitársának nevén szerepeltek, ezért azok kiváltására a felperesnek nem lett volna lehetősége azon a módon sem, ahogy a másodfokú ítélet állítja. Arra is hivatkozott a felperes, hogy a jogerős ítélet illetékmentesség helyett tévesen állapított meg illetékfeljegyzési jogot, s kötelezte ennek alapján a felperest az illetékek megfizetésére.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletben a bizonyítékok értékelése alapján megállapított tényállást vitatja. Miután a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni [Pp. 270. § (1) bek.], a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásokban alkalmazott következetes gyakorlatának megfelelően azt vizsgálta, hogy a jogerős ítéletben a bizonyítékok mérlegelése jogszabálysértően történt-e. A megalapozatlan ítélet is jogszabálysértő, erről azonban csak akkor lehet szó, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy logikai ellentmondást tartalmaz. A bizonyítékoknak a Pp. 206. §-a szerinti mérlegelése nem támadható, ha az előbb felsorolt hibákban nem szenved. Ebből következően a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, felülmérlegelésre nem kerülhet sor.
Nem jelenti azonban a bizonyítékok felülmérlegelését az, ha a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló és a jogerős ítéletben elbírált bizonyítékok közül nem ugyanazoknak tulajdonít jelentőséget a jogerős ítélet az indokolásában, mint amelyeknek a felülvizsgálati bíróság, ha egyébként a döntés helytálló.
A Be. 383. §-a (3) bekezdésének b) pontja értelmében a kártalanítás fizetése alóli mentesülés - egyebek mellett - akkor következik be, ha a terhelt neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja rá terelődjék. Ennek alapján a perbeli bizonyítékok közül azoknak van döntő jelentősége, amelyekből megállapítható, hogy a felperes olyan, részben hiányos, részben pedig kétséget ébresztő tájékoztatás mellett vállalkozott társával együtt a perbeli utazásra, amellyel gondatlanul jelentős kockázatot vállalt. A bizonyítékok értékelésénél az egész utazásnak, az út egyes eseményeinek jelentősége van, miként a moszkvai nyomozati eljárásnak, mert a magyar nyomozó hatóság intézkedésének ezek az előzményei. Nem elegendő tehát az egész folyamatból kiszakítva annak vizsgálata, hogy a magyar bűnüldöző szervek előtt milyen magatartást tanúsított a felperes, ha már az előzmények olyan felróható magatartás megállapítására adnak alapot, amellyel a felperes okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja rá terelődjék.
A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül kötelezte a pervesztes felperest a kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére annak alapján, hogy az 1990. évi XCIII. tv. 62. §-a (1) bekezdésének 1. pontja értelmében a per tárgyi illetékfeljegy-zési jog kedvezményben részesült, s a jogszabály korábban nem biztosított tárgyi illetékmentességet az ilyen kártalanítási perre.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 22. 184/1998. sz.)