BH 2001.7.307 A szerzői és a szomszédos jogok megsértésének vétségében - a társadalomra veszélyesség hiányában - nem állapítható meg a vendéglátóipari magánvállalkozást folytató vádlott büntetőjogi felelőssége, aki az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülettel kötött megállapodás alapján vállalja, hogy a gépi zeneszolgáltatás fejében jogdíjat fizet, de ennek - a vállalkozás sikertelensége folytán - csak részben képes eleget tenni [Btk. 10. § (2) bek., 329/A. § (1) bek., 1969. évi III. tv (Szjt.) 40. § (1) bek., 8/1992. (V. 8.) MKM r., 1999. évi LXXVI. tv 25. § (1) és (5) bek.].

A városi bíróság a 2000. május 24. napján kelt ítéletével a vádlottat a szerzői és a szomszédos jogok megsértésének vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott elvégezte az általános iskolát, majd különböző munkahelyeken dolgozott, később vállalkozásba kezdett. Férjezett, egy kiskorú gyermeke van, egy fél családi ház vagyona van. Büntetve nem volt.

A vádlott 1992-ben vendéglátóipari jellegű magánvállalkozásba kezdett, 1992. július 1. napjától megnyitotta az "E. büfé" vendéglátóegységet. A büfét 1997. szeptember 30. napjáig üzemeltette, majd a vállalkozása ettől kezdődően megszűnt, minthogy az utóbbi években már teljesen veszteségesen működött, és jelentős - a mai napig nem rendezett - adósságot halmozott fel.

A vádlott által üzemeltetett vendéglátóegységben hetente egy alkalommal diszkó működtetésére került sor, gépi zeneszolgáltatással, amelyre vonatkozóan a vádlott írásbeli megállapodást kötött az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülettel. Az írásos megállapodás alapján a vádlottnak zenei jogdíjat kellett fizetnie, amely kötelezettségének 1996. január 1. napjáig eleget is tett, ettől kezdődően azonban veszteségei miatt már nem tudott fizetni, többszöri felszólítás ellenére sem. Így 1996. január 1. napjától 1997. szeptember 30. napjáig 273 861 forint jogdíjtartozása keletkezett.

Az ügyészség a vádlottal szemben a Btk. 329/A. § (1) bekezdésébe ütköző és büntetendő szerzői és a szomszédos jogok megsértésének vétsége miatt emelt vádat.

Az elsőfokú bíróság felmentő ítélete ellen az ügyész a bűnösség megállapítása - büntetőjogi joghátrány alkalmazása - végett jelentett be fellebbezést, amelyet a megyei főügyész fenntartott.

Az ítéleti tényállás szerint a vádlott az akkor hatályban volt, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) 40. §-ának (1) bekezdése alapján fennálló jogdíjfizetési kötelezettségének 1995. december 31-ig eleget tett. Ezt követően változatlan zeneszolgáltatás mellett szerzői jogdíjat nem fizetett, így az 1996. január 1. és 1997. szeptember 30. közötti időszakban 273 861 forint jogdíjtartozása keletkezett, amelyet a jogvédő iroda bírói úton érvényesített.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint abban az esetben, ha a szerzői jog által védett alkotás felhasználására a joggazda és a felhasználó között megállapodás jön létre, jogviszonyon belül a felhasználó részéről történő szerződésszegés - nevezetesen a jogdíj megfizetésének elmulasztása - egymagában még bűncselekményt nem valósít meg.

Az ügyészi fellebbezésben képviselt álláspont szerint az Szjt. 40. §-ának (1) bekezdése értelmében a nyilvános előadáshoz a szerző hozzájárulását akkor kell csak megadottnak tekinteni, ha a megállapított díjat lerótták. A vádlott a szerzői jogdíj kifizetésének elmulasztása miatt felhasználói jogosultságot nem szerzett, ennek ellenére huzamosabb időn keresztül zeneszolgáltatást adott. A megyei főügyész által is elfogadott álláspont szerint ezzel a magatartással a vádlott a zenemű szerzőjének műsorán fennálló jogát megsértette, és vagyoni hátrányt okozott, tehát a Btk. 329/A. § (1) bekezdésébe ütköző vétséget megvalósította.