BH+ 2015.4.155 A szolgalmi jog alapítása főszabály szerint a felek szerződésén alapul. A bíróság - vonatkozó törvényi felhatalmazás hiányában - a szükségbeli útszolgalom kivételével nem alapíthat szolgalmat, illetve nem állapíthatja meg annak jogszabály alapján történő létrejöttét. [1959. évi IV. tv. 158. § (2) bek., 166. § (1) bek., 166. § (2) bek., 167. §, 168.§].

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.92048/2012., Pesti Központi Kerületi Bíróság P.92048/2012/7., Fővárosi Törvényszék Pf.635062/2013/4., Kúria Pfv.20065/2014/8. (*BH+ 2015.4.155*), 3086/2023. (II. 16.) AB végzés

***********

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a 100797. helyrajzi számú ingatlan a perben nem álló V. I. és E. G. tulajdonába került 1996. évben. Az ingatlan egy keskeny, üres építési telek volt.

A telek előtt húzódott az akkor a Q. Zrt. tulajdonában álló 100346. helyrajzi számú ingatlan, amelynek tulajdonosával V. I. szóban úgy állapodott meg, hogy a telkeket határoló régi kerítés elé - a jelenlegi kerítés nyomvonalán - betonba ágyazott, vasoszlopok között kifeszített drótfonatos kerítést helyez. A felperesek jogelődei a más tulajdonában álló, lekerített területet nem vásárolták meg, majd az ingatlanukat értékesítették. A II. és a III. r. felperes tulajdonába vétel jogcímén került a perbeli ingatlanból személyenként 1/4-1/4 arányú tulajdoni hányad 2002. évben. Tudtak arról, hogy az új kerítés a Q. Zrt. tulajdonában álló területre került.

Az I. r. felperes 2010. évben vásárolta meg az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát.

Az építésügyi hatóság a 2007. február 9-én kelt határozatával a telken felépített mindkét lakásingatlanra végleges használatbavételi engedélyt adott, az építési engedély köteles kerítésre ez nem vonatkozott.

A felperesek ingatlana előtti "kivett park, egyéb épület" besorolású ingatlan egészének tulajdonosa 2008. év óta az alperes.

A felperesek keresete arra irányult, hogy az ingatlanuk javára, az alperes ingatlana terhére a bíróság alapítson telki szolgalmat az alperes ingatlanából kerítéssel elkerített 38,83 m hosszú, 1,96-1,84 m széles területre, s rendelje el annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Előadták, az ingatlanuk vízelvezetése csak akként volt megoldható, hogy a telek határvonalán kívülre tették az aknát. Az utcai csatornavezeték elhelyezkedése miatt a gravitációs bekötés nem volt megoldható, ezért átemelő szivattyú kiépítésére került sor, ami szintén a telekhatáron túlra került.

Hivatkoztak arra, hogy a kerítés ugyanott - vagyis az alperes területén - áll, mint amikor az ingatlant megvásárolták, azt csak megerősítették, átépítették. Érvelésük szerint az épített lábazat gátként védi az ingatlanukat az esőzések okozta áradás ellen. Ezen indokok alapján szerintük mind az akna, mind a kerítés a jelenlegi helyén kell, hogy maradjon.

Másodlagosan elbirtoklásra hivatkoztak. Álláspontjuk szerint az ingatlan korábbi tulajdonosai 1999. évben helyezték a jelenlegi helyére a kerítést, vagyis a telki szolgalmi jog tíz éves elbirtoklási ideje 2009. évben eltelt.

Hangsúlyozták, a kerítés megépítésekor az alperes ingatlana nem volt közterület, az alperes jogelődje eltűrte a kerítés áthelyezését; az alperes a jelenlegi állapot ismeretében szerezte meg az ingatlant.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a lakásokra megadott használatbavételi engedély nem vonatkozott a kerítésre, ezért kötelezte az építési hatóság az építtetőket annak lebontására (2010. október 11.), majd a kerítés fennmaradására vonatkozó engedély iránti kérelmet is elutasította (2011. április 20.).

Azzal érvelt, hogy a telki szolgalom elbirtoklása fel sem merülhet, mert a nem vitatott tényállás szerint az alperes jogelődje szívességből engedélyezte az ingatlana használatát.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével szennyvíz-elvezetési szolgalmat alapított a 100846. helyrajzi számú ingatlannak az ítélet mellékletét képező 6/F/1. szám alatti változási vázrajzon ábrázolt I. jelű, 8 m2 nagyságú területére, a felperesek ingatlanának mindenkori tulajdonosa, birtokosa javára. Megkereste a földhivatalt a szolgalmi jog bejegyzése iránt; egyebekben elutasította a keresetet és kimondta, hogy a felek a költségeiket maguk viselik.

Az ítélet indokolása szerint jogszabály nem tiltja közpark besorolású telken szolgalom alapítását, ekként a perbeli ingatlan is megterhelhető ezzel a joggal.

Hangsúlyozta: Az építési és használatbavételi engedély alapján a felperesek joga az ingatlanokat lakás céljára használni, amelyhez szorosan kapcsolódik a szennyvízelvezetés iránti joguk. Szolgalom alapításának kizárólag a szennyvíz-elvezetéshez szükséges területre vonatkozóan van helye.

Kiemelte, hogy a kerítés jogi sorsa nem képezte a per tárgyát, ugyanakkor kizárt, hogy a telki szolgalom alapítására hivatkozva a szolgáló telek tulajdonosa a kerítéssel elhatárolt területről ki legyen rekesztve.

A másodlagos kereset (elbirtoklás) körében döntését azzal indokolta, hogy a felperesek jogelődei szívességi ingatlanhasználók voltak az alperes jogelődjével kötött szóbeli megállapodás alapján, ezért kizárt az elbirtoklás útján való jogszerzés.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint bírósági vagy hatósági határozattal akkor létesíthető telki szolgalom, ha annak a jogszabály által megkívánt feltételei adottak. A szerződéskötés szabadsága alanyi jog, vagyis jelen ügyben is a felek szabadon dönthetnek arról, kötnek-e szerződést telki szolgalom alapítására vagy sem. A szerződéses akaratot a bíróság ítélete nem pótolhatja. Miután a perbeli esetben nem állnak fenn a jogszabály által megkívánt feltételek [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 167. §-a szerinti útszolgalom] a bíróság nem hozhat határozatot telki szolgalom alapítására.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Ebben - a kérelem tartalma szerint - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával, a kereseti kérelem szerinti döntés meghozatalát kérték. Érvelésük szerint az elsőfokú bíróság döntése - a keresetet elutasító részében - azért jogszabálysértő, mert ingatlanuk rendeltetésszerű használata csak akkor biztosított, ha a csapadékvíz-áradat kivédésére emelt magasított kerítés is fennmaradhat. Más esetben - amennyiben nem az épület előtt állna a magasított kerítés - az agyagos talajra épült lakóépülethez jutna a csapadékvíz, amely a lakóházat rongálná. Kifogásolták, hogy a mindezek alátámasztására szolgáló igazságügyi műszaki szakértői bizonyítás lefolytatását az elsőfokú bíróság mellőzte.

A másodfokú bíróság ítéletével összefüggésben kiemelték: nem zárja ki a jogszabály, hogy a bíróság szolgalmat alapítson, ellenkezőleg, erre kifejezetten lehetőséget ad a Ptk. 158. § (2) bekezdése szerint.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.