A Kúria Pfv.20065/2014/8. számú precedensképes határozata telki szolgalom tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 158. §, 166. §, 167. §, 168. §] Bírók: Erőss Monika, Orosz Árpád, Tóth Gabriella

A határozat elvi tartalma:

A szolgalmi jog alapítása fő szabály szerint a felek szerződésén alapul. A bíróság - vonatkozó törvényi felhatalmazás hiányában - a szükségbeli útszolgalom kivételével nem alapíthat szolgalmat, illetve nem állapíthatja meg annak jogszabály alapján történő létrejöttét. 1959. IV. Tv. 158. § (2), 1959. IV. Tv. 166. § (1), 1959. IV. Tv. 166. § (2), 1959. IV. Tv. 167. §, 1959. IV. Tv. 168. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.92048/2012., Pesti Központi Kerületi Bíróság P.92048/2012/7., Fővárosi Törvényszék Pf.635062/2013/4., *Kúria Pfv.20065/2014/8.* (BH+ 2015.4.155), 3086/2023. (II. 16.) AB végzés

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.20.065/2014/8.szám

A Kúria a Peszlen Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Peszlen Zoltán ügyvéd) által képviselt I. rendű, II. rendű és III. rendű felperesnek, a dr. Jakab János ügyvéd által képviselt alperes ellen telki szolgalom alapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 23.P.92.048/2012. szám alatt folyamatban volt és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 43.Pf.635.062/2013/4. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.635.062/2013/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperes részére 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az 1. számú ingatlan a perben nem álló V. I. és dr. E. G. E. tulajdonába került 1996. évben. Az ingatlan egy keskeny, üres építési telek volt.

A telek előtt húzódott az akkor a B. Zrt. tulajdonában álló 2. számú ingatlan, amelynek tulajdonosával V. I. szóban úgy állapodott meg, hogy a telkeket határoló régi kerítés elé - a jelenlegi kerítés nyomvonalán - betonba ágyazott, vasoszlopok között kifeszített drótfonatos kerítést helyez. A felperesek jogelődei a más tulajdonában álló, lekerített területet nem vásárolták meg, majd az ingatlanukat értékesítették. A II. és a III. rendű felperes tulajdonába vétel jogcímén került a perbeli ingatlanból személyenként 1/4-1/4 arányú tulajdoni hányad 2002. évben. Tudtak arról, hogy az új kerítés a B. Zrt. tulajdonában álló területre került.

Az I. rendű felperes 2010. évben vásárolta meg az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát.

Az építésügyi hatóság a 2007. február 9-én kelt határozatával (6/446/02/07.) a telken felépített mindkét lakásingatlanra végleges használatbavételi engedélyt adott, az építési engedély köteles kerítésre ez nem vonatkozott.

A felperesek ingatlana előtti "kivett park, egyéb épület" besorolású ingatlan egészének tulajdonosa 2008. év óta az alperes.

A felperesek keresete arra irányult, hogy az ingatlanuk javára, az alperes ingatlana terhére a bíróság alapítson telki szolgalmat az alperes ingatlanából kerítéssel elkerített 38,83 m hosszú, 1,96 - 1,84 m széles területre, s rendelje el annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Előadták, az ingatlanuk vízelvezetése csak akként volt megoldható, hogy a telek határvonalán kívülre tették az aknát. Az utcai csatornavezeték elhelyezkedése miatt a gravitációs bekötés nem volt megoldható, ezért átemelő szivattyú kiépítésére került sor, ami szintén a telekhatáron túlra került.

Hivatkoztak arra, hogy a kerítés ugyanott - vagyis az alperes területén - áll, mint amikor az ingatlant megvásárolták, azt csak megerősítették, átépítették. Érvelésük szerint az épített lábazat gátként védi az ingatlanukat az esőzések okozta áradás ellen. Ezen indokok alapján szerintük mind az akna, mind a kerítés a jelenlegi helyén kell, hogy maradjon.

Másodlagosan elbirtoklásra hivatkoztak. Álláspontjuk szerint az ingatlan korábbi tulajdonosai 1999. évben helyezték a jelenlegi helyére a kerítést, vagyis a telki szolgalmi jog tíz éves elbirtoklási ideje 2009. évben eltelt.

Hangsúlyozták, a kerítés megépítésekor az alperes ingatlana nem volt közterület, az alperes jogelődje eltűrte a kerítés áthelyezését; az alperes a jelenlegi állapot ismeretében szerezte meg az ingatlant.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a lakásokra megadott használatbavételi engedély nem vonatkozott a kerítésre, ezért kötelezte az építési hatóság az építtetőket annak lebontására (2010. október 11.), majd a kerítés fennmaradására vonatkozó engedély iránti kérelmet is elutasította (2011. április 20.).

Azzal érvelt, hogy a telki szolgalom elbirtoklása fel sem merülhet, mert a nem vitatott tényállás szerint az alperes jogelődje szívességből engedélyezte az ingatlana használatát.