BH 2011.5.131 A cselekmény elkövetésekor beszámítási képességgel rendelkező, ám ezt követően elmebeteggé váló vádlottal szemben - mindaddig, amíg e beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapot fennáll - büntetőeljárás nem folytatható, azt (felgyógyulásáig, illetve a büntethetőség elévüléséig) fel kell függeszteni [Be 188. § (1) bek. b) pont, 266. § (1) bek. a) pont, 390. § (4) bek.].

A megyei bíróság az 1996. november 22. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat felmentette az ellene emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 166. § (1) bek.] miatt emelt vád alól, és elrendelte kényszergyógykezelését. Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette.

A vádlott fellebbezése alapján eljárva a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság

- az 1997. június 18-án meghozott végzésével az ügyben beszerzett igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemények felülvizsgálatát rendelte el, annak eredményeként pedig

- az 1997. november 28-án meghozott végzésével a büntetőeljárást az 1973. évi I. törvény 255. § (3) bekezdésére figyelemmel, a 249. § c) pontja alapján felfüggesztette.

Ezt követően

- a Legfelsőbb Bíróság a 2002. március 7-én meghozott

- majd - a 2003. évi II. törvény 82. § (4) bekezdése szerinti áttétel folytán - az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2003. július 1-jén, a 2005. január 11-én, 2010. január 27-én meghozott végzésével rendelte el a vádlott igazságügyi elme-orvosszakértői vizsgálatát.

A vádlott fellebbezése alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a - a fellebbviteli főügyészség indítványára kitűzött tárgyaláson - 2010. június 29-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 166. § (1) bek.]. Ezért őt 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Egyben kötelezte az elsőfokú eljárás során felmerült 35 640 forint és a másodfokú eljárás során felmerült 156 633 forint bűnügyi költség megfizetésére.

A másodfokú ítélet ellen - a bűnösség megállapítása, és a súlyosítási tilalom megsértése miatt - az ügyész, a védő pedig a vádlott felmentése érdekében jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség utóbb a fellebbezését módosította, és a felmentő rendelkezés helybenhagyása mellett a kényszergyógykezelés mellőzését indítványozta.

Kifejtette, hogy az elkövetéskor hatályos Btk. 70. § (2) bekezdése szerint a kényszergyógykezelés önállóan alkalmazható intézkedés volt. Ezért (hivatkozva a BK 157. számú állásfoglalásra és eseti döntésre) helyette a súlyosítási tilalom miatt - a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában - nem lehet büntetést kiszabni.

A Be. 354. § (4) bekezdés a) pontjának, 2003. július 1. napjától hatályos rendelkezése szerint a súlyosítási tilalom folytán nem szabható ki büntetés azzal szemben, akinek az ügyét első fokon önállóan alkalmazott intézkedéssel bírálták el.

A szintén 2003. július 1. napjától hatályos Be. 601. § (2) bekezdése szerint viszont büntetés helyett alkalmazott intézkedésnek a megrovás, a próbára bocsátás és a javítóintézeti nevelés minősül. Következésképpen az elbíráláskor hatályos rendelkezések szerint a másodfokú bíróság a kényszergyógykezelés helyett kiszabhat büntetést, ami viszont kedvezőtlenebb a vádlottra. Ezért a Btk. 2. § alkalmazásával az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni.

Ehhez képest, miután - a kiegészített tényállás alapján - az elkövetéskor a vádlott beszámítási képessége nem kizárt, csupán enyhe fokban korlátozott volt, a kényszergyógykezelés törvényi feltételei nem állnak fenn, így mellőzésének van helye.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a vádlott javára bejelentett ügyészi másodfellebbezést módosított tartalommal fenntartotta, a védő másodfellebbezését pedig alaptalannak tartotta, és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

Indokai szerint a másodfokú bíróság a súlyosítási tilalom megsértésével állapította meg a bűnösséget, szabott ki büntetést. Figyelmen kívül hagyta, hogy az ügyész az elsőfokú ítélet ellen, a felmentett vádlott terhére nem jelentett be fellebbezést.

A Be. 354. § (1) bekezdése alapján ugyanis a súlyosítási tilalom szempontjából közömbös, hogy a felmentés mi okból történt, s mellette alkalmaztak-e kényszergyógykezelést, elkobzást, vagyonelkobzást.

Mindemellett kifejtette, hogy a másodfokú bíróság kiegészítésével a tényállás megalapozott, irányadó. Ehhez képest helytálló az a jogkövetkeztetés, hogy a Btk. 24. § (1) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró ok, s így a kényszergyógykezelés feltétele nem állapítható meg.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a Legfőbb Ügyészség képviselője az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyező tartalommal szólalva fel, a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A védő pedig az ügyészi indítványhoz csatlakozó tartalommal szólalt fel.

A másodfellebbezések a következők szerint alaposak.

Kétségtelen, hogy a vádlott esetében harmadfokú eljárásnak van helye, mert bűnössége kérdésében a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest eltérő döntést hozott. Az emberölés bűntettének kísérlete miatt felmentett vádlott bűnösségét e bűncselekmény miatt megállapította. A másodfokú ítélet ellen pedig az ügyész és védő - a vádlott javára - fellebbezést jelentett be. [Be. 386. § (1) bek. a) pont, (3) bek., 367/A. § (1) bek. b), d) pont, (2) bek.].

Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Be. 386. § (3) és 367/A. § (1)-(2) bekezdésének összevetéséből következően nyilvánvaló, hogy az ügyész a vádlott javára akkor is fellebbezhet a másodfokú ítélet ellen, ha (mint jelen ügyben) az elsőfokú ítélet ellen nem jelentett be fellebbezést.

A Be. 386. § (3) bekezdése csupán a vádlott terhére irányuló fellebbezés lehetőségét korlátozza. Jogorvoslattal támadható határozat esetében viszont a vádlott érdekében álló (javára szóló) ügyészi fellebbezés lehetőségét a törvény mindig biztosítja, összhangban a Be. 28. § (1) és (7) bekezdése szerinti feladat-, illetve jogkörrel. Egyedüli - értelemszerű - kivétel a bűncselekmény hiányában történt felmentés, ami miatt a vádlott javára bejelentett fellebbezés fogalmilag kizárt.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 387. § (1) bekezdés alapján, illetve a (2) bekezdés szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első-, és másodfokú eljárást.

A Be. 388-389. §-a ugyan nem szól róla, de a 385. §-a alapján értelemszerű, hogy harmadfokú felülbírálat tárgyát képezi a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti eljárási szabálysértés kérdése, és azzal egyezően biztosított a harmadfokú bíróság döntési jogköre is.

A Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben a másodfokú bíróság vonatkozásában ilyen eljárási szabálysértést észlelt.

A 375. § (1) bekezdése értelmében a felülbíráló bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezi és a felülbírált bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 373. § (1) bekezdésének II. pontjában fel nem sorolt és a felülbírálati (ekként a harmadfokú) eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, illetve a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására.