EBD 2017.11.K34 Az örököst az elhunytat terhelő tartozás megfizetésére kötelező határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha képes kezelni az örökös speciális jogi helyzetét [2013. évi V. tv. (Ptk.) 7:96 § (1) bek., 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 72. § (1) bek.].
Kapcsolódó határozatok:
Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27342/2016/5. (PKv 2017.2 A Kúria Polgári Kollégiumának 2/2017. (XI. 13.) PK véleménye, *EBD 2017.11.K34*), 3149/2021. (IV. 22.) AB végzés, 3450/2021. (X. 25.) AB végzés, 3504/2021. (XI. 30.) AB végzés, 3146/2022. (IV. 1.) AB végzés, 3334/2022. (VII. 21.) AB végzés, 3183/2023. (IV. 12.) AB végzés, 3097/2024. (II. 29.) AB végzés
***********
[1] A bíróság a felperes kereseti kérelme, az alperes ellenkérelme, a csatolt közigazgatási iratok és a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:
[2] Néhai H. Gy. mint felperes és Sz. F.-né mint alperes között élettársi vagyonközösség megszüntetése iránt per volt folyamatban a Tatabányai Városi (később Járás-) Bíróság előtt. Sz. F.-né kérelme alapján a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata mint elsőfokú hatóság 2012. június hó 27. napján pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét engedélyezte Sz. F.-né részére.
[3] A polgári per jogerős befejezését követően Sz. F.-né pártfogó ügyvédje 2015. január hó 29. napján díjigényt terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál. Az elsőfokú hatóság díjmegállapító határozatában 240 559 Ft-ban állapította meg a pártfogó ügyvéd díját. Tekintettel arra, hogy néhai H. Gy. felperes 100%-ban pervesztes lett, az elsőfokú hatóság néhai H. Gy.-t kötelezte a pártfogó ügyvédi díj megfizetésére azzal, hogy 203 059 Ft-ot közvetlenül a pártfogó ügyvéd részére kell megfizetnie, míg 37 500 Ft-ot - amelyet az elsőfokú hatóság előlegezett - az elsőfokú hatóság részére kell visszatérítenie.
[4] Néhai H. Gy. 2014. április hó 18. napján elhunyt, törvényes örökösei az örökséget visszautasították, ezért a 2015. június 11. napján kelt hagyatékátadó végzés alapján az örökhagyó hagyatékát dr. E. J. közjegyző törvényes öröklés jogcímén a magyar állam javára adta át. A hagyatékátadó végzés 2015. július 31. napján jogerőre emelkedett.
[5] Az elsőfokú hatóság 2016. május 23. napján kelt megkeresésében hagyatéki hitelezői igényt jelentett be dr. E. J. közjegyzőnél, majd 2016. július hó 6. napján kelt végzésével megállapította, hogy a pártfogó ügyvédi díj visszatérítése ügyében néhai H. Gy. jogutóda a magyar állam. A jogutódlás tényére tekintettel 2016. augusztus hó 9. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság kötelezte a magyar államot a pártfogó ügyvéd részére díjelőlegként kifizetett 37 500 Ft visszatérítésére.
[6] A felperes fellebbezésére tekintettel eljárt alperes 2016. október hó 17. napján kelt 10641-2/2016. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A döntés indokolása szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha a hatósági ügy személyes jellege, vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a hivatalból indított eljárásból a kieső ügyfél helyébe a polgári jog szerinti jogutódja lép. E körülményre tekintettel hozta meg a hatóság a jogutódlást megállapító végzést, majd kötelezte az örököst a pártfogó ügyvédi díjelőleg visszafizetésére.
[7] Alperes jogerős határozatában hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) 7:87. § (1) és (2) bekezdéseire, amelyek szerint az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg, és az örökös az öröklés megnyílásával a hagyatékot, vagy annak neki jutó részét, vagy meghatározott tárgyát - elfogadás, vagy bármely más jogcselekmény nélkül - megszerzi. Alperes kifejtette, hogy álláspontja szerint a fent idézett polgári törvénykönyvbeli rendelkezés szerint az örökös az örökséget nem a hagyatéki eljárással szerzi meg, hanem ipso iure, minden alakszerűség és hatósági beavatkozás nélkül az örökhagyó halálának puszta tényével. E körülményre tekintettel azzal, hogy az elsőfokú hatóság a hagyatéki eljárás során nem jelezte az örökhagyóval szemben fennálló követelését, hitelezői igénye még nem évült el.
[8] Az alperes nem vitatta felperes fellebbezésében foglalt azon megállapítást, hogy magyar állam részére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) illetékmentességet biztosít, mely alapján az állam mentesül az adó-, illetékfizetési kötelezettség, valamint bírósági és igazgatási szolgáltatási díjak megfizetése alól, azonban hangsúlyozta, hogy a pártfogó ügyvédi díjelőleg nem tartozik e kategóriák egyikébe sem.
[9] Az alperes hangsúlyozta továbbá, hogy a pártfogó ügyvédi díjelőleg nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi követelésből származó követelés, melynek megfizetése alól a fenti jogszabályok nem adnak mentesítést a magyar állam, mint szükségképpeni törvényes örökös számára.
[10] A jogerős határozattal szemben az felperes terjesztett elő kereseti kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős határozat megváltoztatását, egyúttal felperes fizetési kötelezettségének megszüntetését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az eljárt hatóságok új eljárásra utasítását kérte.
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 679. § (1) bekezdés rendelkezésére, amely szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek.
[12] Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. XCII. tv. (Art.) 131. § (3) bekezdésre, amely szerint, ha az adózó halála esetén más örökös hiányában a hagyaték az államra száll, az adóhatóság külön határozat meghozatala nélkül hivatalból törli az örökhagyó adószámlájáról az államot mint örököst terhelő tartozást, illetve az államot mint örököst megillető költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést. E körülményre tekintettel felperes álláspontja szerint a magyar állam kötelezése nem lehetséges, így a jogerős közigazgatási határozat jogszabály-sértő.
[13] Az alperes ellenkérelmében felperes keresetének elutasítását kérte és bejelentette, hogy fenntartja a 10641-2/2016. számú helybenhagyó határozatban kifejtett álláspontját. Kifejtette továbbá, hogy a Ptk. 7:96. § (1) bekezdésének rendelkezése, amely szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek, nem érinti a jogutódlás tárgyában hozott végzés és a pártfogó ügyvédi díjelőleg visszatérítésére kötelező határozat jogszerűségét.
[14] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:96. § (1) Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek. Ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel.
[15] (3) Az örökös a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért saját vagyonával is felel.
[16] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. § (1) bekezdés df) alpontja szerint a határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell a rendelkező részben a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást, valamint a 131. § (1a) bekezdése szerinti esetben a közérdekű munkával való megváltás szabályaival kapcsolatos tájékoztatást.
[17] A bíróság rögzíti, hogy a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok magyar államot kötelezték a díjelőleg visszafizetésére, így a bíróság nem találta megalapozottnak azt a felperesi észrevételt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. visszafizetésre nem kötelezhető, hiszen a hatóságok nem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t kötelezték visszafizetésre.
[18] A felperes kifogásolta, hogy az alperes hagyatéki hitelezői igényt nem terjesztett elő. A bíróság e körben osztotta alperes álláspontját, amely szerint a hagyatéki hitelezői igény előterjesztésének elmulasztása nem eredményez jogvesztést, annak következménye, hogy a jelentkezéséig történt kielégítéseket a sorrend megtartása és a csoportjához tartozók kielégítésének aránya szempontjából nem kifogásolhatja.
[19] A bíróság továbbá nem találta megalapozottnak a felperes Art. 131. § (3) bekezdésre történő hivatkozását, tekintettel arra, hogy a pártfogói díjelőleg - bár végrehajtás esetén adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül - nem tartozik az Art. 131. § (3) bekezdése szerinti felsorolás hatálya alá.
[20] A felperes továbbá azért tartotta jogszabálysértőnek az alperes határozatát, mert abból nem derült ki, hogy a felperes mint szükségképpeni törvényes örökös a hagyatéki tartozásokért csak a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel, ezenfelül további költségek megfizetésére nem kötelezhető.
[21] E körben az alperes akként nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a Ptk. 7:96. § (1) bekezdés rendelkezése nem érinti a jogutódlás tárgyában hozott végzés és a pártfogó ügyvédi díjelőleg visszatérítésére kötelező határozat jogszerűségét.
[22] A bíróság megállapította, hogy Ptk. 7:96. § (1) bekezdés rendelkezése alapján az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek. Ugyanezen jogszabályhely (3) bekezdése szerint az örökös a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért saját vagyonával is felel. Ugyanakkor nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint a köztartozások tekintetében az örökös kedvezőtlenebb helyzetbe kerülhetne az örökhagyónál.
[23] A Kúria Kfv.I.35.241/2012/7. számú ítéletében adótartozás kapcsán fejtette ki alábbi álláspontját, amelyet a bíróság az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő pártfogó ügyvédi díjelőleg tekintetében is irányadónak tart. A Kúria döntésében rámutatott arra, hogy a jogviszony közjogi jellege nem változtat azon, hogy az örökös nem saját, hanem örökösi minőségében van fizetésre kötelezve, és így, amennyiben személyére nem alkalmazhatóak a Ptk. öröklési szabályai, az elhunyt tartozásának megfizetésére sem kötelezhető.
[24] A Kúria a Ket. 72. § (1) bekezdés df) alpontja tekintetében kifejtette, hogy az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményei nem szűkíthetőek le a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségről való tájékoztatásra. A döntés egyedi jellemzőiből fakadó, az önkéntes teljesítés elmaradásához kapcsolódó jogkövetkezmények a határozat indokolásával való szoros összefüggésre tekintettel, megjelenítendők a határozat rendelkező részében. Az örököst az elhunytat terhelő tartozás megfizetésére kötelező határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha képes kezelni az örökös speciális jogi helyzetét.
[25] Eltérő szabályozás hiányában a közigazgatási határozatokkal szemben is követelmény, hogy rendelkező része és indokolása összhangban álljon. A megállapított tényállás alapján, abból következően kell az egyes jogkövetkezményekről rendelkezni, amelyeket a döntés rendelkező része tartalmaz. Ennek következtében a közigazgatási határozat indokolásában nem mellőzhető az örökös speciális helyzetének megjelenítése, amelynek így a határozat rendelkező részében is tükröződnie kell. Csak akkor következhet be a felperes önkéntes teljesítésének elmaradása esetén a végrehajtási szakban az az egyértelmű helyzet, hogy az örökös mely vagyontárgyaira foganatosíthatók a végrehajtási cselekmények.
[26] Fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az alperes 10641-2/2016. számú határozata - az elsőfokú hatóság KEE/301/530373-11/2016. számú határozatára is kiterjedően - jogszabálysértő, mert nem rendelkezik arról, hogy felperes visszatérítési kötelezettsége milyen vagyonkörben áll fenn, ezért a bíróság az alperes 10641-2/2016. számú határozatát - az elsőfokú hatóság KEE/301/530373-11/2016. számú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[27] A megismételt eljárásban a hatóságnak meg kell jelölnie, hogy a visszatérítési kötelezettség fedezetéül mely vagyontárgyak szolgálnak. Ez nem jelenti azt, hogy a határozatban fel kell sorolni a hagyaték tárgyait, de rendelkezni kell arról - a határozat rendelkező részében -, amennyiben elmarad az önkéntes teljesítés, a végrehajtás a hagyaték tárgyaira folytatandó le.
(Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.342/2016/5.)
* * *
Teljes határozat
A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt dr. Gubody Balázs (2541 Lábatlan, Rákóczi u. 138-140.) ügyvéd által képviselt Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (1113 Budapest, Pozsonyi u. 56.) által képviselt Magyar Állam felperesnek az Igazságügyi Hivatal (1145 Budapest, Róna utca 135.) alperessel szemben közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében tárgyaláson kívül meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A bíróság az alperes 2016. október 17. napján kelt 10641-2/2016. számú határozatát – a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal elsőfokú hatóság 2016. augusztus 9. napján kelt KEE/301/530373-11/2016. számú határozatára is kiterjedően – hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.
A bíróság megállapítja, hogy az eljárás során felmerült 15.000,- Ft (tizenötezer forint) eljárási illeték Magyar Állam terhén marad.
Az ítélettel szemben fellebbezésnek helye nincs.
I n d o k o l á s
[1] A bíróság a felperes kereseti kérelme, alperes ellenkérelme, a csatolt közigazgatási iratok és a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:
[2] Néhai H. Gy., mint felperes és Sz. F.-né, mint alperes között élettársi vagyonközösség megszüntetése iránt per volt folyamatban a Tatabányai Városi (később Járás-) Bíróság előtt. Sz. F.-né kérelme alapján a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata, mint elsőfokú hatóság 2012. június hó 27. napján pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét engedélyezte Sz. F.-né részére.
[3]
[4] A polgári per jogerős befejezését követően Sz. F.-né pártfogó ügyvédje 2015. január hó 29. napján díjigényt terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál. Az elsőfokú hatóság díjmegállapító határozatában 240.559.- Ft-ban állapította meg a pártfogó ügyvéd díját. Tekintettel arra, hogy néhai H. Gy. felperes 100%-ban pervesztes lett, az elsőfokú hatóság néhai H. Gy.-t kötelezte a pártfogó ügyvédi díj megfizetésére azzal, hogy 203.059.- Ft-ot közvetlenül a pártfogó ügyvéd részére kell megfizetnie, míg 37.500.- Ft-ot - amelyet az elsőfokú hatóság előlegezett - az elsőfokú hatóság részére kell visszatérítenie.
[5] Néhai H. Gy. 2014. április hó 18. napján elhunyt, törvényes örökösei az örökséget visszautasították, ezért a 2015. június 11. napján kelt hagyatékátadó végzés alapján az örökhagyó hagyatékát dr. E. J. közjegyző törvényes öröklés jogcímén a Magyar Állam javára adta át. A hagyatékátadó végzés 2015. július 31. napján jogerőre emelkedett.
[6] Az elsőfokú hatóság 2016. május 23. napján kelt megkeresésében hagyatéki hitelezői igényt jelentett be dr. E. J. közjegyzőnél, majd 2016. július hó 06. napján kelt végzésével megállapította, hogy a pártfogó ügyvédi díj visszatérítése ügyében néhai H. Gy. jogutóda a Magyar Állam. A jogutódlás tényére tekintettel 2016. augusztus hó 09. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság kötelezte a Magyar Államot a pártfogó ügyvéd részére díjelőlegként kifizetett 37.500.- Ft visszatérítésére.
[7] A felperes fellebbezésére tekintettel eljárt alperes 2016. október hó 17. napján kelt 10641-2/2016. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A döntés indokolása szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha a hatósági ügy személyes jellege, vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a hivatalból indított eljárásból a kieső ügyfél helyébe a polgári jog szerinti jogutódja lép. E körülményre tekintettel hozta meg a hatóság a jogutódlást megállapító végzést, majd kötelezte az örököst a pártfogó ügyvédi díjelőleg visszafizetésére.
[8] Alperes jogerős határozatában hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) 7:87 § (1) és (2) bekezdéseire, amelyek szerint az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg, és az örökös az öröklés megnyílásával a hagyatékot, vagy annak neki jutó részét, vagy meghatározott tárgyát - elfogadás, vagy bármely más jogcselekmény nélkül - megszerzi. Alperes kifejtette, hogy álláspontja szerint a fent idézett Polgári Törvénykönyvbeli rendelkezés szerint az örökös az örökséget nem a hagyatéki eljárással szerzi meg, hanem ipso iure, minden alakszerűség és hatósági beavatkozás nélkül az örökhagyó halálának puszta tényével. E körülményre tekintettel azzal, hogy az elsőfokú hatóság a hagyatéki eljárás során nem jelezte az örökhagyóval szemben fennálló követelését, hitelezői igénye még nem évült el.
[9] Az alperes nem vitatta felperes fellebbezésében foglalt azon megállapítást, hogy Magyar Állam részére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) illetékmentességet biztosít, mely alapján az állam mentesül az adó-, illetékfizetési kötelezettség, valamint bírósági és igazgatási szolgáltatási díjak megfizetése alól, azonban hangsúlyozta, hogy a pártfogó ügyvédi díjelőleg nem tartozik e kategóriák egyikébe sem.
[10] Alperes hangsúlyozta továbbá, hogy a pártfogó ügyvédi díjelőleg nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi követelésből származó követelés, melynek megfizetése alól a fenti jogszabályok nem adnak mentesítést a Magyar Állam, mint szükségképpeni törvényes örökös számára.
[11] A jogerős határozattal szemben felperes terjesztett elő kereseti kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős határozat megváltoztatását, egyúttal felperes fizetési kötelezettségének megszüntetését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az eljárt hatóságok új eljárásra utasítását kérte.
[12] Felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 679. § (1) bekezdés rendelkezésére, amely szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Kérelmében előadta, hogy arra a körülményre tekintettel, hogy néhai H. Gy. hagyatéki vagyonában a hagyatéki terhek meghaladták a hagyatéki vagyon összegét, ezért a Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint az örökös a hagyatéki vagyon erején felül további költségek megfizetésére nem kötelezhető, így a pártfogó ügyvédi díj megfizetésére a Magyar Államot nem lehet kötelezni. Felperes azt is kifogásolta, hogy a hatóságok a hagyatéki eljárás során hagyatéki hitelezői igényt nem terjesztettek elő.
[13] Felperes keresetlevelében előadta továbbá, hogy a visszatérítendő támogatás köztartozásnak minősül, ezért annak meg nem fizetése esetén azt adók módjára kell behajtani. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. XCII. tv. (Art.) 131. § (3) bekezdésre, amely szerint, ha az adózó halála esetén más örökös hiányában a hagyaték az államra száll, az adóhatóság külön határozat meghozatala nélkül hivatalból törli az örökhagyó adószámlájáról az államot, mint örököst terhelő tartozást, illetve az államot, mint örököst megillető költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést. E körülményre tekintettel felperes álláspontja szerint a Magyar Állam kötelezése nem lehetséges, így a jogerős közigazgatási határozat jogszabálysértő.
[14] Felperes előadta továbbá, hogy a felperest képviselő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. csupán tulajdonosi joggyakorlóként járt el a hagyatéki eljárásban, néhai H. Gy. örököse a Magyar Állam, ezért Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nem kötelezhető a pártfogó ügyvédi díjelőleg visszafizetésére.
[15] Alperes ellenkérelmében felperes keresetének elutasítását kérte és bejelentette, hogy fenntartja a 10641-2/2016. számú helybenhagyó határozatban kifejtett álláspontját. Kifejtette továbbá, hogy a Ptk. 7:96 § (1) bekezdésének rendelkezése, amely szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek, nem érinti a jogutódlás tárgyában hozott végzés és a pártfogó ügyvédi díjelőleg visszatérítésére kötelező határozat jogszerűségét.
[16] Alperes megerősítette továbbá azt az álláspontját, hogy a pártfogó ügyvédi díjelőleg nem minősül költségvetési támogatásnak, adó-visszaigénylésnek, adó-visszatérítésnek, ezért arra nem vonatkozik az Art. 131. § (3) bekezdés rendelkezése sem.
[17] Tekintettel arra a körülményre, hogy a felek tárgyalás tartását nem kérték, a bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 338. § (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezése alapján tárgyaláson kívül határozott.
[18] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:96. § (1) Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek. Ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel.
[19] (3) Az örökös a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért saját vagyonával is felel.
[20] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. § (1) bekezdés df) pontja szerint a határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell a rendelkező részben a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmi pótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást, valamint a 131. § (1a) bekezdés szerinti esetben a közérdekű munkával való megváltás szabályaival kapcsolatos tájékoztatást,
[21] A bíróság rögzíti, hogy a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok Magyar Államot kötelezték a díjelőleg visszafizetésére, így a bíróság nem találta megalapozottnak azt a felperesi észrevételt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. visszafizetésre nem kötelezhető, hiszen a hatóságok nem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t kötelezték visszafizetésre.
[22] Felperes kifogásolta, hogy alperes hagyatéki hitelezői igényt nem terjesztett elő. A bíróság e körben osztotta alperes álláspontját, amely szerint a hagyatéki hitelezői igény előterjesztésének elmulasztása nem eredményez jogvesztést, annak következménye, hogy a jelentkezéséig történt kielégítéseket a sorrend megtartása és a csoportjához tartozók kielégítésének aránya szempontjából nem kifogásolhatja.
[23] A bíróság továbbá nem találta megalapozottnak a felperes Art. 131. § (3) bekezdésre történő hivatkozását tekintettel arra, hogy a pártfogói díjelőleg - bár végrehajtás esetén adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül - nem tartozik az Art. 131. § (3) bekezdés szerinti felsorolás hatálya alá.
[24] Felperes továbbá azért tartotta jogszabálysértőnek alperes határozatát, mert abból nem derült ki, hogy felperes, mint szükségképpeni törvényes örökös a hagyatéki tartozásokért csak a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel, ezen felül további költségek megfizetésére nem kötelezhető.
[25] E körben alperes akként nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a Ptk. 7:96. § (1) bekezdés rendelkezése nem érinti a jogutódlás tárgyában hozott végzés és a pártfogó ügyvédi díjelőleg visszatérítésére kötelező határozat jogszerűségét.
[26] A bíróság megállapította, hogy Ptk. 7:96. § (1) bekezdés rendelkezése alapján az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek. Ugyanezen jogszabályhely (3) bekezdése szerint az örökös a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért saját vagyonával is felel. Ugyanakkor nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint a köztartozások tekintetében az örökös kedvezőtlenebb helyzetbe kerülhetne az örökhagyónál.
[27] A Kúria Kfv.I.35.241/2012/7. számú ítéletében adótartozás kapcsán fejtette ki alábbi álláspontját, amelyet a bíróság az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő pártfogó ügyvédi díjelőleg tekintetében is irányadónak tart. A Kúria döntésében rámutatott arra, hogy a jogviszony közjogi jellege nem változtat azon, hogy az örökös nem saját, hanem örökösi minőségében van fizetésre kötelezve, és így, amennyiben személyére nem alkalmazhatóak a Ptk. öröklési szabályai, az elhunyt tartozásának megfizetésére sem kötelezhető.
[28] A Kúria a Ket. 72. § (1) bekezdés df) pontja tekintetében kifejtette, hogy az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményei nem szűkíthetőek le a késedelmi pótlék-fizetési kötelezettségről való tájékoztatásra. A döntés egyedi jellemzőiből fakadó, az önkéntes teljesítés elmaradásához kapcsolódó jogkövetkezmények a határozat indokolásával való szoros összefüggésre tekintettel, megjelenítendők a határozat rendelkező részében. Az örököst az elhunytat terhelő tartozás megfizetésére kötelező határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha képes kezelni az örökös speciális jogi helyzetét.
[29] Eltérő szabályozás hiányában a közigazgatási határozatokkal szemben is követelmény, hogy rendelkező része és indokolása összhangban álljon. A megállapított tényállás alapján, abból következően kell az egyes jogkövetkezményekről rendelkezni, amelyeket a döntés rendelkező része tartalmaz. Ennek következtében a közigazgatási határozat indokolásában nem mellőzhető az örökös speciális helyzetének megjelenítése, amelynek így a határozat rendelkező részében is tükröződnie kell. Csak akkor következhet be a felperes önkéntes teljesítésének elmaradása esetén a végrehajtási szakban az az egyértelmű helyzet, hogy az örökös mely vagyontárgyaira foganatosíthatók a végrehajtási cselekmények.
[30] Fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az alperes 10641-2/2016. számú határozata - az elsőfokú hatóság KEE/301/530373-11/2016. számú határozatára is kiterjedően - jogszabálysértő, mert nem rendelkezik arról, hogy felperes visszatérítési kötelezettsége milyen vagyonkörben áll fenn, ezért a bíróság az alperes 10641-2/2016. számú határozatát - az elsőfokú hatóság KEE/301/530373-11/2016. számú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[31] A megismételt eljárásban a hatóságnak meg kell jelölnie, hogy a visszatérítési kötelezettség fedezetéül mely vagyontárgyak szolgálnak. Ez nem jelenti azt, hogy a határozatban fel kell sorolni a hagyaték tárgyait, de rendelkezni kell arról - a határozat rendelkező részében -, amennyiben elmarad az önkéntes teljesítés, a végrehajtás a hagyaték tárgyaira folytatandó le.
[32] Tekintettel arra a körülményre, hogy felperes alperessel szemben perköltség iránti igényt nem érvényesített, a bíróság felperest megillető perköltségről nem rendelkezett.
[33] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. § (1) bekezdése alapján - figyelembe véve az Itv. 43. § (3) bekezdés rendelkezését - jelen peres eljárás illetékének mértéke 15.000,- Ft. A Pp. 78. § rendelkezése alapján az eljárási illeték viselésére a pervesztes alperes volna köteles, azonban alperes az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért a bíróság megállapította, hogy az eljárási illeték Magyar Állam terhén marad.
Tatabánya, 2017. március 27.
Gurdonné dr. Bauer Margit s.k. bíró
(Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
3.K.27.342/2016/5.)