A Kúria Bhar.157/2013/3. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 242. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 387. §, 388. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Szabó Péter

A határozat elvi tartalma:

Minősítés részbeni változtatása hamis tanúzásra felhívás bűntettében.

***********

KÚRIA

Bhar.I.157/2013/3.szám

A Kúria a 2013. év március hó 12. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezést elbírálva a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.782/2012/3. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlott terhére rótt hamis tanúzásra felhívás bűntettét [Btk.242.§ (1) bekezdés I. fordulat] 2 rendbelinek minősíti.

Egyebekben a Debreceni Ítélőtábla ítéletét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban felmerült 6000,-(hatezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s

A Miskolci Törvényszék a 2012. szeptember 12. napján kihirdetett ítéletével vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont]. Ezért őt - mint többszörös visszaesőt - húsz év fegyházbüntetésre és a közügyektől tíz évi eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az első fokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét állapítsa meg a Btk. 242. § (1) bekezdés I. fordulata szerint minősülő hamis tanúzásra felhívás bűntettében is.

A fellebbezés alapján eljárva a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2013. január 8. napján kihirdetett ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a vádlott bűnösségét egy rendbeli hamis tanúzásra felhívás bűntettében [Btk. 242. § (1) bekezdés I. fordulat] is megállapította. A vádlott büntetését halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak, illetve pontosította az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezést, és kötelezte a vádlottat a felmerült 6000.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság ítélete ellen vádlott neve vádlott és védője jelentett be - indokolás nélkül - fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség a BF.213/2013/1. számú írásbeli nyilatkozatában a tényállást lényegileg megalapozottnak és a harmadfokú eljárásban is irányadónak, a vádlott bűnösségére vont jogkövetkeztetést okszerűnek tartotta, és a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Egyetértve az ítélőtábla jogi indokolásával kifejtette, hogy a megállapított tényállás alapján az anyagi jogszabály megtartásával, helyes következtetést vont le arra nézve, hogy a vádlott bűnössége a hamis tanúzásra felhívás bűntettében is megállapítható.

A Kúria, mint harmadfokú bíróság nyilvános ülésén a vádlott és védője a fellebbezést a szabadságvesztés enyhítéséért tartotta fenn. A védő a bántalmazás tényének beismerését nagyobb súllyal kérte enyhítőként értékelni, és hivatkozott a sértetti közrehatásra, a féltékenységre, illetve a közös italozás eredményeként bekövetkezett alkoholos állapotra is, amely a kölcsönös verekedéshez, veszekedéshez vezetett.

Kifejtette, hogy a vádlott hozzátartozóit nem akarta hamis tanúzásra rábírni, csupán azt akarta elkerülni, hogy a környéken megtudják, hogy bűncselekményt követett el.

A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratával egyező indítványt tett.

A Kúria a fellebbezéseket nem találta alaposnak, de a hamis tanúzásra felhívás bűntettét illetően okot látott a másodfokú ítélet megváltoztatására.

A Kúria a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első-, és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a perrendi szabályokat mind az első, mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta, eljárási szabályt nem sértettek.

A harmadfokú felülbírálat során a Kúria az első fokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által pontosított tényállást részben találta megalapozatlannak.

A Be. 388. §-ának (1) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan.

A helyes tényállás azonban az iratok tartalma alapján megállapítható volt, ezért a Kúria a Be. 388. §-ának (2) bekezdése szerint a tényállást az alábbiakkal egészíti ki:

vádlott neve vádlott az alibi igazolását szolgáló felhívást 2011. július 7. napján 6 óra és 6 óra 30 perc közötti időben vádlott neve néhoz, fiához, F. T-hoz, illetve az értelmi fogyatékos gyermekéhez intézte. Azt kérte, hogy az esetleges rendőrségi kihallgatások alkalmával mondják azt, hogy a vádlott ott aludt vádlott neve né lakásán. A vádlott kérését elutasították. (vádlott neve né tanú meghallgatási jegyzőkönyv nyomozati iratok 219. és 222. oldal).

Az ekként kiegészített és immár hiánytalan tényállás mindenben megalapozott és a harmadfokú eljárásban irányadó volt.