BH 2013.10.263 A hamis tanúzásra felhívás olyan időpontban is elkövethető, amikor még meg sem indult az az eljárás, amelyben a felhívott személynek egyébként tanúskodniuk kellene [1978. évi IV. tv. 242. §].

Több személy eredménytelen felhívása valótlan vallomástételre homogén halmazat, akkor is, ha a felhívás azonos alkalommal, együttesen jelen levő személyek irányában történik [1978. évi IV. tv. 12. §].

A törvényszék a 2012. szeptember 12. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont]. Ezért őt - mint többszörös visszaesőt - húsz év fegyházbüntetésre és a közügyektől tíz évi eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője által enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés folytán az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2013. január 8. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a vádlott bűnösségét egy rendbeli hamis tanúzásra felhívás bűntettében [Btk. 242. § (1) bekezdés I. fordulat] is megállapította, és a vádlott büntetését halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be - indokolás nélkül - fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a tényállást lényegileg megalapozottnak, a vádlott bűnösségére vont jogkövetkeztetést helyesnek tartotta, és a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Egyetértett az ítélőtábla jogi indokolásával, és abban is, hogy a megállapított tényállás alapján a vádlott bűnössége a hamis tanúzásra felhívás bűntettében is megállapítható.

A Kúria nyilvános ülésén a vádlott és védője a fellebbezést a szabadságvesztés enyhítéséért tartotta fenn.

Kifejtették, hogy a vádlott a hozzátartozóit nem akarta hamis tanúzásra rábírni, csupán azt akarta elkerülni, hogy a környéken megtudják, hogy bűncselekményt követett el.

A Kúria a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első-, és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a perrendi szabályokat mind az első-, mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta, eljárási szabályt nem sértettek.

A harmadfokú eljárás során a Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által pontosított tényállást alapvetően az iratok tartalma alapján végrehajtott szűk körű kiegészítéssel megalapozottnak találta.

Az irányadó tényállás szerint a vádlott az ölési cselekményre vonatkozó alibijének igazolását szolgáló felhívást 2011. július 7. napján 6 óra és 6 óra 30 perc közötti időben F. B.-néhez, és a fiához, F. T.-hez intézte. Azt kérte, hogy az esetleges rendőrségi kihallgatások alkalmával mondják azt, hogy az élettársának megölése időpontjában a vádlott ott aludt F. B.-né lakásán. A vádlott kérését elutasították.

A főügyészség vádirata pedig rögzíti, hogy a vádlott F. B.-nével és a fiával is közölte, hogy megölte élettársát, és őket arra kérte, hogy a rendőröknek majd mondják azt, hogy ott aludt náluk.

A vádlotti nagyszámú, és kitartó bántalmazás következtében testszerte elszenvedett sérülések miatt előállt sokkhoz társuló keringés összeomlása miatt következett be a sértett halála. Az elszenvedett sérülések és a halál között közvetlen okozati összefüggés volt megállapítható.

Ezért az eljárt bíróságok az irányadó tényállás alapján okszerűen következtettek a vádlott bűnösségére és hibátlan jogi indokolással, törvényesen minősítették az emberölés bűntettét különös kegyetlenséggel elkövetettnek [Btk. 166. §-ának (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pontja].

A Kúria vizsgálta a hamis tanúzásra felhívás bűntette tekintetében történt bűnösség megállapításának törvényességét is, és megállapította, hogy az ítélőtábla tévesen jutott arra a következtetésre, miszerint a hamis tanúzásra rábírás bűncselekménye kizárólag F. B.-né tekintetében állapítható meg. Nem vitás, hogy a vádlott fia a bíróság előtt élt mentességi jogával, ekként a nyomozás során tett vallomása bizonyítékként nem vehető figyelembe.

Azonban a vádlott terhére rótt igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény rendbelisége nem F. T. vallomás megtagadásán alapszik, hanem az F. B.-né vallomásának elfogadásán alapuló tényálláson.

F. B.-né vallomásából kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott nem csak őt, hanem fiát, F. T.-t is arra kérte, hogy az esetlegesen meginduló büntetőeljárásban hamis vallomást tegyenek, amely kérésnek nevezettek nem tettek eleget.

A Btk. 242. § (1) bekezdés I. fordulatába ütköző hamis tanúzásra felhívás elkövetési magatartása a valótlan vallomás tételére rábírni törekvés. Ez lehet rábeszélés, komoly kérelem vagy éppen csak puszta felszólítás. Azonban célzatos magatartás, melynek során az elkövető célja az, hogy a tanú hamis vallomást tegyen. A cselekmény olyan időpontban is elkövethető, amikor még meg sem indult az az ügy, amelyben a felhívott személyeknek egyébként tanúskodniuk kellene. Tekintettel arra, hogy a tanúvallomás megtételére nem került sor, a cselekmény a Btk. 242. §-a szerinti hamis tanúzásra felhívás bűntettét megvalósítja. Több személyt érintő törekvés valótlan vallomás megtételére homogén halmazat, többrendbeli bűncselekmény.

Amennyiben a harmadfokú eljárás lehetőségét a másodfokú bíróságnak a bűnösséget kimondó rendelkezése nyitotta meg, a teljes körű felülbírálat követelményére tekintettel a harmadfokú bíróság a bűnösség törvényes megállapítása esetén sincs elzárva attól, hogy a cselekmény jogi minősítése vagy a jogkövetkezmények alkalmazása körében észlelt anyagi jogszabálysértést - az esetleges súlyosítási tilalom korlátai között - a másodfokú határozat megváltoztatásával kiküszöbölje [EBH. 2012.B.11].

A fentiekre figyelemmel a Kúria a vádlott terhére rótt hamis tanúzásra felhívás bűntettét kettő rendbelinek minősítette.

A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az eljárt bíróságok hiánytalanul felsorolták, és azokat a súlyuknak megfelelően értékelték.

A vádlott jelenleg jogerős büntetését tölti, amelyet korábban a jelen ügy sértettje sérelmére valósított meg.

A Kúria nem látott megállapíthatónak olyan, a büntetés enyhítése irányában ható körülményt, amely a kiszabott büntetés enyhítését indokolná.

A vádlott által elkövetett élet elleni cselekmény tárgyi súlya, a személyében rejlő társadalomra veszélyesség kiemelkedő, ezért a határozott idejű fegyházbüntetés maximális tartamában meghatározott fegyházbüntetés a büntetési célokat kellően szolgálja.

A Kúria ezért a Be. 398. §-ának (1) és (2) bekezdésének alkalmazásával az ítélőtábla ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a vádlott terhére rótt hamis tanúzásra felhívás bűntettét kettő rendbelinek minősítette. Egyebekben a másodfokú bíróság határozatát a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.

(Kúria Bhar. I. 157/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a 2013. év március hó 12. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt indított büntetőügyben a vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezést elbírálva a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.782/2012/3. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlott terhére rótt hamis tanúzásra felhívás bűntettét [Btk. 242. § (1) bek. I. fordulat] 2 rendbelinek minősíti.