ÍH 2016.94 Terrorcselekménnyel fenyegetés - közveszéllyel fenyegetés - A terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének megállapítására csak az olyan komoly, konkrét fenyegetés ad alapot, amelyben megnyilvánul a terrorcselekmény bűntettének speciális elkövetése. Ennek hiányában az olyan valótlan tény állítása, amellyel az elkövető azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, a közveszéllyel fenyegetés bűntettének megállapítására lehet alkalmas [Btk. 314. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés, Btk. 316. §, Btk. 338. § (1) bekezdés; EBD 2012.07.B14. számú döntés].

Az elsőfokú bíróság ítéletében B. K. vádlottat a Btk. 316. §-ában meghatározott terrorcselekmény bűntette miatt 2 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, a bűnjelként lefoglalt telefont elkobozta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás lényege a következő.

B. K. vádlott 2015. évben ismeretlen körülmények között hozzájutott egy mobiltelefonhoz, amelyben nem volt SIM kártya, így csak segélyhívásra volt alkalmas.

2015. karácsony környékén a vádlott puszta szórakozásból valótlan bejelentést tett a 112-es segélyhívó számon, miszerint T. D. k.-i pásztor háza kigyulladt és ég.

Néhány nappal később az esti órákban ismét valótlan bejelentést tett a segélyhívó számon és közölte, hogy B. K. k.-i lakos házába betörés történt.

2016. január 4-én a vádlott egész nap italozott, így az esti órákra ittas állapotba került. Ilyen állapotban 21 óra 47 perckor bejelentést tett a 112-es segélyhívó számon, és közölte, hogy betörtek S. városban egy szórakozóhelyre. A bejelentés nyomán a rendőrjárőr a helyszínre ment és észlelte, hogy semmilyen betörés nem történt.

Ugyanezen a napon 22 óra 28 perckor élettársa jelenlétében - aki hiába próbálta szándékáról az ittas vádlottat lebeszélni - ismét felhívta a 112-es segélyhívót és az alábbi párbeszédet folytatta a segélyhívó központtal:

"Vádlott: az Sz. téren és az Á. áruház közelében elrejtettem egy C4-es bombát, holnapra engedjék ki a G. F.-t a börtönből.

Központ: hogy hívják Önt?

Vádlott: semmi köze hozzá.

Központ: honnan telefonál?

Vádlott: semmi köze hozzá.

Központ: és akkor hol van pontosan a helyszín?

Vádlott: a P. utcából engedjék ki, az Sz. tér meg az Á. áruház körülibe elrejtettem egy bombát.

Központ: de melyik városban?

Vádlott: P. városban.

Központ: P. város milyen utcában?

Vádlott: az Á. áruháznál meg az Sz. téren."

A vádlott nem helyezett el semmilyen robbanóeszközt P. városban, a bejelentést élettársa szüleinek S. városban lévő házában tartózkodva tette.

G. F.-t a vádlott általános iskolából ismerte, vele semmiféle kapcsolatot nem tartott, tudta, hogy a vádbeli időszakban büntetését töltötte. G. F. ténylegesen a P.-i Büntetés-végrehajtási Intézetben rablás bűntette miatt kiszabott büntetését töltötte, szabadulása a vádlott bejelentését követő néhány hónapon belül esedékes volt.

A vádlott bejelentése nyomán a P. Rendőrkapitányság alkalmazottai az Sz. tér és az Á. áruház környékét, illetve a két helyszín közötti útvonalat átkutatták, de semmiféle robbanószert vagy eszközt nem találtak.

A vádlott a valótlan bejelentést tréfának szánta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A vádlott védője a nyilvános ülésen elsődlegesen a vádlott felmentésére, másodlagosan a terhére rótt cselekménynek közveszéllyel fenyegetés bűntettekénti minősítésére és a büntetés enyhítésére, a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére, valamint a telefon elkobzásának mellőzésére tett indítványt.

A másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést nem látta megalapozottnak, míg az eltérő minősítésre és a büntetés enyhítésére irányuló jogorvoslati kérelmet alaposnak találta.