ÍH 2018.15 BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI TEVÉKENYSÉG SORÁN BEKÖVETKEZŐ JOGSÉRTÉSÉRT FELELŐSSÉG - BEFOGADÁSI KÖTELEZETTSÉGRE HIVATKOZÁS

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék P.20580/2014/29., Szegedi Ítélőtábla Pf.20764/2016/9. (*ÍH 2018.15*), Kúria Pfv.21079/2017/6.

***********

A büntetés-végrehajtási tevékenységet az állam az önálló jogalanyisággal rendelkező büntetés-végrehajtási szerveken keresztül gyakorolja, az ennek során bekövetkező jogsértésért nem az állam, hanem a büntetés-végrehajtási intézet áll helyt. A felelősség alól a büntetés-végrehajtási szerv nem mentesülhet arra hivatkozással, hogy befogadási kötelezettség terheli, és emiatt az egyéb irányú kötelező előírásokat nem képes betartani [1959-es Ptk. 75. §, 76. §, 84. §].

A felperes 2012. április 25-től 2013. december 10-ig előzetes letartóztatásban volt az alperesi bv.-intézetben. A zárkában négy fogvatartottra kb. 4 m2 mozgástér jutott.

Befogadásakor ízületi problémái voltak, elhelyezését követően rövid időn belül nyakán és tarkóján gyulladásos szemölcsök jelentek meg. Emiatt számára 2012. augusztus 9-től - előbb többször meghosszabbítva, majd visszavonásig - napi fürdést engedélyeztek. Állapotának rosszabbodása következtében bőrgyógyászati szakrendelésre küldték, ahol 2012. július 25-én folliculitist állapítottak meg és kezelésére Zinerit krémet alkalmaztak. Ezek után több alkalommal is megjelent a szakrendelésen. A Szolnoki Hetényi Géza Kórház Bőrgyógyászati Rendelőintézetében rögzített 2012. szeptember 5-i státuszában a hajas fejbőr hátsó felszínén, a nyaki régióban sűrűn elhelyezkedő, follicularisan kialakult gyulladásos tünetek szerepelnek. A 2013. július 5-én ugyanitt elvégzett vizsgálat szerint a felperes "panasza egy éve kezdődött, a tarkótájon sűrűn, follicularisan elhelyezkedő elváltozás van, mely eredendően gyulladásos folyamatnak imponál, a folliculusnak megfelelően vírusos szemölcsök láthatók". Naponta történő tisztálkodást javasoltak egy hónapig, egyben gyógyszeres terápiát írtak elő. A háziorvosi szolgálat 2013. december 11-én dermatitist, valamint kevert szorongásos és depressziós zavart állapított meg, a tarkótájékon kiterjedt, összefolyó livid papulák miatt bőrgyógyászatra utalták. A v.-i bőrgyógyászaton 2013. december 16-án gyulladáscsökkentő helyi és szisztémás kezelését kezdték meg follicularis bőr és bőr alatti ciszta miatt.

Fogvatartása alatt a kezelésen túl egész nap lehetősége volt bőrét hideg vízzel mosni, este meleg vízzel tudott tisztálkodni, az átmeneti jellegű szubjektív panaszok és a tünetek egy részének folyamatos fennállta érdemben nem nehezítette meg az előzetes letartóztatás elviselését.

A felperes állapota egy éve stagnál, lényeges változása valószínűleg már nem várható. A nyakszirt tarkótájon mutatkozó bőrelváltozás klinikailag feltehetően a folliculitis nuchaet követően kialakult maradványtünetnek felel meg.

A fulliculitis folyamat pontos oka nem ismert, kialakulásában a bőrt ért sérülésnek, kóros immunválasznak tulajdonítanak elsősorban szerepet, emellett kialakulhatnak külső provokáló tényezők (baktériumok, párás meleg) hatására is. A bőrelváltozás okaként a rendszeres fürdés, tisztálkodás hiányának, a nagy melegnek, a magas páratartalomnak lehet provokáló szerepe.

A felperes szabadulását követően előterjesztette az alperesnél kárigényét, melyre az intézetparancsnok a 13/1996. (XII. 23.) IM rendelet 1. § (2) bekezdése alapján - illetékesség hiányában - követelésének bíróság előtti előterjeszthetőségéről tájékoztatta.

A felperes keresetében 6 000 000 forint és annak kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Indokolása szerint előzetes letartóztatása alatt őt az alperes nem megfelelő körülmények között helyezte el: mozgástere nem felelt meg az előírásoknak, a zárka koszos volt, csótánnyal, poloskával fertőzött és bevonulásakor alapfelszerelésként szennyezett pokrócot, szivacsot, párnát kapott. Hozzátette, az elhelyezési körülmények hatására rövid időn belül kialakultak gyulladásos tünetei. Álláspontja az volt, mindezek kapcsán sérült az emberi méltósághoz, egészséghez, testi épséghez fűződő személyiségi joga. Keresete jogalapjaként az 1959. évi IV. tv. (Ptk.), a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet, valamint az 5/1998. (III. 6.) IM rendelet vonatkozó előírásaira hivatkozott.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Véleménye szerint nem állnak fenn a nem vagyoni kártérítéshez szükséges általános és speciális törvényi feltételek. Ezzel összefüggésben kiemelte, a felperesnek fogvatartása nagyrészében lehetősége volt a napi fürdésre és tisztálkodásra és mintegy 5 alkalommal járt bőrgyógyászati szakrendelésen, ahol megfelelő terápiás kezelésben részesült. Hivatkozott arra is, hogy az intézet egész területén rendszeresen rágcsáló- és rovarirtást végzett. Az, hogy esetleg ez nem járt teljes mértékben eredménnyel, nem értékelhető terhére annál is inkább, mert a jogszabályi előírásokhoz képest ezt több alkalommal elvégeztette. Utalt továbbá arra, hogy köteles befogadni a hozzá érkezőket, a nem elégséges mozgástér miatt egyetlen fogvatartott elhelyezését sem utasíthatja vissza. Hangsúlyozta, a jogszabály szerinti 10 m3 légtér és 4 m2 mozgástér nem kötelező erejű abban az esetben, ha a bv. intézeti elhelyezetti fogvatartási létszám alapján az nem biztosítható. Hozzátette, a felperes nem jelölt meg olyan hátrányt, mely az alperes jogszabályba ütköző tevékenységével vagy mulasztásával okozati összefüggésben merült volna fel.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A Ptk. 339. § (1) bekezdésére, 349. § (1) bekezdésére, valamint a 84. § (1) bekezdés e) pontjára utalva kifejtette, a személyhez fűződő jog megsértése önmagában csak a jogellenes magatartás megállapítására ad alapot, nem vagyoni kártérítés akkor igényelhető, ha a felperes bizonyítja olyan hátrány bekövetkeztét, amely nem vagyoni kárpótlást indokol. Ez a perbeli esetre vetítve azt jelenti, bizonyítania kell a nem megfelelő fogvatartási körülményeket, azt, hogy nem kapott megfelelő orvosi ellátást, betegsége az elhelyezési körülményekkel, a rossz higiéniás viszonyokkal okozati összefüggésben alakult ki. A kirendelt szakértő véleménye alapján nem találta megállapíthatónak, hogy a felperes bőrbetegsége az általa állított fogvatartási körülmények, illetőleg a nem elégséges orvosi kezelés miatt alakult volna ki. Rámutatott, a felperes számára a rendszeres tisztálkodás lehetősége a zárkában mindvégig adott volt, az érintett testtájék tisztán tartását hideg vízzel egész nap, meleg vízzel pedig reggelente elvégezhette, ezért a higiéniás körülmények nem vezethettek a bőrelváltozás kialakulásához. A betegség kialakulásában nem tulajdonított jelentőséget a nagy melegnek, illetve a magas páratartalomnak sem. Ennek kapcsán kiemelte, a felperes személyes meghallgatásakor is úgy nyilatkozott, hogy ugyan befogadásának időszakában, áprilisban elég meleg volt, de nem gondolja, hogy ettől kapott volna bőrbetegséget. Véleménye az volt, nem is a felperes által hivatkozott egyéb körülmények - a mozgástér hiánya, a szennyezett alapfelszerelés, az élősködők elszaporodása - okozták betegségét.