BH 2025.1.14 I. A kármegelőzési kötelezettség megszegése körében értékelendő a vadászatra jogosult vadveszélyt jelző tábla kihelyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos mulasztása, amely önmagában alkalmas a felróhatóság és ennek következtében a kártérítő felelősség megállapítására.

II. A vadveszélyt jelző tábla kihelyezéséről, ellenőrzéséről a vadászterületen áthaladó, vagy két vadászterületet elválasztó útszakaszon, vadveszélyes területen a vadászatra jogosultnak kell gondoskodnia; ha mindkét oldalon vadveszélyes terület található, akkor mindkét vadászatra jogosultat terheli ez a kötelezettség. Tekintettel azonban arra, hogy az adott vadászterületről kiváltó vad az úttest bármelyik sávjában haladó gépjárművel ütközhet és a közlekedési jelzőtáblát a KRESZ 10. § (3) bekezdése szerint az úttest mellett a menetirány szerinti jobb oldalán kell elhelyezni, a vadveszélyes terület vadászatra jogosultjának az úttest ezen oldalán kell kihelyeznie a vadveszélyt jelző táblát. Ez a bal oldalon megismételhető és ugyanilyen módon kell figyelmeztetni a szembejövő forgalmat is a vadveszélyes terület kezdetére a másik menetirányból [1996. évi LV. törvény (Vtr.) 75/A. § (2) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:539. §, 6:563. § (1) bek.].

Pertörténet:

Vásárosnaményi Járásbíróság P.20146/2021/83., Nyíregyházi Törvényszék Pf.20850/2023/3., Kúria Pfv.20214/2024/5. (*BH 2025.1.14*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az út jobb oldalán a T.-i Földtulajdonosok Vadásztársaság, a bal oldalán az alperes vadászterülete helyezkedik el.

[2] A felperes 2020. december 6-án 17 óra 15 perckor a tulajdonát képező gépkocsival G. község irányából J. irányába haladt. A G. helységjelző táblától J. irányába kb. 300 méterre, a menetirány szerinti bal oldali útpadkáról féktávolságon belül egy őzsuta ugrott ki az úttestre a felperes járműve elé, a mellette elhaladó személygépjármű mögül. A felperes az ütközést nem tudta elkerülni, az elütött állat elpusztult, a felperes gépjárműve megsérült. A rendőrség megállapította, hogy a G. helységjelző tábla és a baleset helyszíne közötti útszakaszon a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 86. ábra szerinti szabadon élő állatok megjelenésére figyelmeztető jelzőtábla (a továbbiakban: vadveszélyt jelző tábla) a jármű haladási irányából nem volt kihelyezve, a felperes szabálysértést, bűncselekményt nem követett el.

[3] Az adott útszakaszon 2018. október 23-án, 2018. december 29-én, és 2021. február 11-én voltak, illetve bekövetkeztek más vadelütéses balesetek is, az alperes területén az útszakasz mellett elhanyagolt vadvédelmi kerítés található.

[4] A felperes a gépjárművet szervízben megjavíttatta, és felszólította az alperest 977 469 forint kára megfizetésére, amelynek az alperes nem tett eleget.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes az alperes fizetési meghagyás elleni ellentmondása folytán perré alakult eljárásban keresetében az alperest 977 469 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:563. § (1) bekezdésére, 6:522. § (1)-(2) bekezdésére, 6:527. § (1) bekezdésére hivatkozással.

[6] Az alperes kártérítési felelősségét arra alapította, hogy az őzsuta mint vadászható állat az alperes vadásztársaság területéről váltott ki az útra, az úton vadveszélyt jelző tábla nem volt elhelyezve.

[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a baleset helyszínén az ő területe a járművezető haladási iránya szerinti bal oldalra esik. A területen kihelyezett vadetető, szóró, itató, dagonya és vadászat nem volt, ilyenek a vad mozgását nem befolyásolhatták. További vadvédelmi berendezések kihelyezésére nem volt szükség a falu közelsége miatt, önmagában a vadveszélyt jelző tábla hiánya pedig nem alapozza meg a felelősségét. A Ptk. 6:519. § és 6:539. § rendelkezései alapján felróhatóság hiányában a kárát mindegyik fél maga viseli.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[8] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy alperesnek a 2020. december 6. napján bekövetkezett vadászható állat által okozott kárért való felelőssége 65% mértékben áll fenn.

[9] Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete indoklása szerint a felperes oldalán felróhatóság nem állapítható meg. Az ütközést elkerülni nem lehetett, a féktávolságon belül kiugrott vad előzetes észlelése lehetetlen volt. A perben nem merült fel adat arra, hogy a gépjármű működtetése körében rendellenesség következett volna be.

[10] Az elsőfokú bíróság az alperes felróhatóságát és felelősségét a felperest ért kárért arra tekintettel állapította meg, hogy elmulasztotta ellenőrzési, fenntartási kötelezettségét azzal, hogy a baleset helyszínén a jármű haladási irányából vadveszélyt jelző tábla kilométer hosszan kiegészítő táblával nem volt kihelyezve, nem észlelte, hogy a korábban kihelyezett vadveszélyt jelző tábla nincs meg, az út fenntartójánál a pótlás szükségességét nem jelezte. Rendellenességet a bíróság az alperes terhén nem állapított meg. Az elsőfokú közbenső ítélet indokolása szerint az alperest a kárfelelősség 65%-ban terheli, arra figyelemmel, hogy a vadgázolás a településtől mindössze pár száz méterre, lakott területhez közel történt.

[11] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

[12] Döntése a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 8. § (2) bekezdés g) pontján, 75/A. § (2) bekezdésén, a Ptk. 6:563. § (1) bekezdésén és 6:539. §-án alapult.

[13] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében helyesen állapította meg a tényállást és abból helyesen következtetett arra, hogy a felperest felróhatóság nem terheli, tevékenysége körében rendellenesség nem merült fel. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok alapján helytállóan jutott arra a következtetésre is, hogy az alperest a kármegelőzési kötelezettsége körében felróhatóság a vadgazdálkodás, vadászati tevékenysége és vadvédelmi berendezés telepítése körében nem terhelte. Vadászati tevékenységet nem folytatott, így nem lehetett megállapítani, hogy alperes tevékenysége körében rendellenességre visszavezethető ok lenne.

[14] Tévesnek ítélte azonban az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy az alperes felróhatóságát, így kártérítési felelősségét megalapozza az, hogy a baleset helyszínén a jármű haladási irányából vadveszélyt jelző tábla nem volt kihelyezve, az út fenntartójánál a pótlás szükségességét nem jelezte, ezzel ellenőrzési, fenntartási kötelezettségét elmulasztotta. E körben a Kúria Pfv.20.175/2022/6. számú ítéletére hivatkozva kifejtette, hogy a Vtv. 78. §-a szerinti kármegelőzési kötelezettség a vadászatra jogosultat a vadászterületén terheli, ezért vadveszélyt jelző tábla elhelyezésére, és ellenőrzésére vonatkozó kötelezettség is csak vadászterületén terheli, ami az út bal oldalán helyezkedik el. A perbeli esetben vadveszélyt jelző tábla kihelyezésének kötelezettsége, hiányának észlelése, pótlása az út jobb oldalán elhelyezkedő terület esetében annak jogosultját terhelte. Az alperes terhére így felróhatóság és rendellenesség nem állapítható meg, ezért a Ptk. 6:539. § (3) bekezdése alapján kárát mindegyik fél maga viseli.