ÍH 2004.24 ADÁSVÉTELI SZERZŐDÉS GÁZKÖZMŰ VAGYONRA - ÖNKORMÁNYZAT ÁLTAL KÖTÖTT ADÁSVÉTELI SZERZŐDÉS MEGÍTÉLÉSE - UZSORÁS SZERZŐDÉS - GÁZKÖZMŰ VAGYON ÉRTÉKESÍTÉSÉNÉL ELLENÉRTÉK MEGHATÁROZÁSA - JOGTANÁCSOS PERBELI MUNKADÍJA

I. Az önkormányzat által saját beruházásban létesített gázközművagyon értékesítése során az adásvételi szerződésre - a vételár tekintetében sem - nem vonatkoznak az állam és az önkormányzatok egymás közti elszámolását rendező jogszabályi rendelkezések.

II. A szerződés uzsorás jellegének megállapításához objektív és szubjektív feltételek együttes megléte szükséges. Az uzsorás szerződés objektív feltétele, hogy a szerződés megkötésekor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság álljon fenn, szubjektív feltétele, hogy egyfelől a sérelmet szenvedett fél gazdasági helyzete hátrányos legyen, másfelől pedig, hogy az ellenérdekű fél a másik fél helyzetének kellő mélységű ismeretében, ennek kihasználásával tudatos, rosszhiszemű, csalárd magatartással jusson kirívóan aránytalan előnyhöz [Ptk. 202. §].

III. Gázközmű vagyon értékesítése esetén nem a bekerülési költségnek és nem a vevő szempontjából kalkulált üzleti értéknek van jelentősége a szolgáltatás arányos ellenértékének meghatározása során. Piaci (forgalmi) érték hiányában az ügyletkötés összes körülményét kell értékelni. Ebben a körben az eladott vagyontárgy speciális, különleges rendeltetésének is jelentősége lehet: a gázközmű rendszer akkor is a helyi lakossági igényeket szolgálja ki, és a lakosok életszínvonalát emeli, ha az adásvétel folytán a tulajdonos személye megváltozik [Legfelsőbb Bíróság PK 267. számú Állásfoglalás].

IV. A perben eljáró jogtanácsos részére az ügyvéddel azonos összegű munkadíj állapítható meg. A munkadíj összegének meghatározása során fogalmilag kizárt a külön rendelet szabályainak alkalmazása, mivel a jogtanácsos nem megbízási szerződés, hanem munkaviszony vagy tagsági viszony alapján látja el a fél képviseletét [Pp. 79. § (1) bekezdés, 67. § (2) bekezdés].

A felperes T. település gázellátásának megvalósítása céljából részben saját forrásból és bankhitelből, részben vissza nem térítendő állami támogatás igénybevételével gázelosztó vezetékrendszert létesített a településen. A felperes kizárólagos tulajdonába került vezetékrendszer beruházási értéke 132 246 453 Ft volt. A felperes a rendszer megépítéséhez 1993. évben 16 500 000 Ft, 1994. évben 9 709 000 Ft hitelt vett fel, 1995. január elején a hitelállománya 67 253 193 Ft volt. Az OTP-kölcsön kapcsán 1996. évben a pénzintézet jelezte, amennyiben fizetési kötelezettségeit - több más önkormányzattal egyetemben - a felperes határidőben nem teljesíti, úgy ellene "csődeljárást" kezdeményez.

Az alperes 1996. év elejétől kezdődően közel 200 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei és Bodrog-közi önkormányzattal tárgyalt az önkormányzatok tulajdonában álló, de külön szerződések keretében az alperes üzemeltetésében lévő gázvezetékrendszer megvásárlásáról. Az alperes kijelentette, hogy a vételi szándéka a teljes megyei és Bodrog-közben lévő gázközművagyonra vonatkozik, amennyiben egyes önkormányzatok elzárkóznak a szerződéskötéstől, úgy a többi önkormányzatok vonatkozásában is a szerződéskötés meghiúsul. Az év folyamán több egyeztető tárgyalást tartottak, ezeken a felperest a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Elnöke, Dr. Z. J., valamint a felperes polgármestere képviselte.

Az alperes a tárgyalások elején olyan vételi ajánlatot tett, melynek értelmében a teljes gázvezeték-rendszert a beruházási érték 20-25%-ának megfelelő összegért vásárolja meg. Az önkormányzatokat képviselő személyek és az alperes 1996. augusztus 16. napján jegyzőkönyvbe foglalták tervezett megállapodásukat, melynek értelmében az önkormányzatok a teljes vezetékrendszert a beruházási érték 40%-áért értékesítik az alperes részére, a vevő a vételárat 3 részletben egyenlíti ki. A később kifizetett részletek után a vevő évi 15%-os mértékű kamatot fizet. Az önkormányzatok képviselői, köztük a felperes polgármestere, valamint az alperes 1996. október 3. napján egyeztetést tartottak, ahol az adásvételi szerződés tervezetének pontonkénti felolvasása után a jelenlévők a szerződési feltételeket véleményezték, majd megállapodtak abban, hogy a szerződés végleges tartalmával kapcsolatban az önkormányzatok külön-külön alakítják ki álláspontjukat. A vissza nem térítendő állami támogatásra figyelemmel az érintett önkormányzatok állami engedélyt kértek a szerződés megkötéséhez, ehhez a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium azzal a feltétellel járult hozzá, hogy a területfejlesztési alapból kapott, támogatásként biztosított összeg az önkormányzatokat illeti meg, és azt infrastrukturális fejlesztési célokra kell fordítaniuk.

A felperes képviseletében is eljáró Dr. Z. J. 1996. november 25. napján kelt levelében felhívta az általa képviselt valamennyi önkormányzatot, hogy minél hamarabb egyeztessenek az alperessel és alakítsák ki a végleges szerződés tartalmát, vagyis ne akadályozzák a felgyorsult adásvételi folyamatot, az adásvétel lebonyolítását és a vételár egy részének év végi kifizetését. Dr. Z. J. 1996. december 10. napján faxüzenetben tájékoztatta az alperest arról, hogy a gázvagyon megvásárlására más érdeklődők is tettek egyösszegű vételi ajánlatot, így 45%-os, illetve 40% fölötti árajánlat érkezett. Erre is tekintettel - elismerve, hogy az alperessel folytatott tárgyalás mindvégig korrekt volt - kérte, hogy az rt. az 1996. augusztusi megállapodásban foglaltak szerint járjon el, és a vételár első részletét 1996. év végéig fizesse ki.

A peres felek 1996. december 18. napján kötötték meg az adásvételi szerződést, melynek értelmében a 132 246 453 Ft beruházási értékű gázvezeték-rendszert a felperes 52 899 000 Ft + áfa vételárért értékesítette az alperes részére a vételár 3 részletben történő megfizetése mellett, évi 15%-os mértékű kamat kikötésével.

A felperes 21 159 432 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére irányuló keresetében a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte elsődlegesen a Ptk. 202. §-a alapján, az ügylet uzsorás jellegére hivatkozással. Állította, hogy az önkormányzatoknak az alperessel kellett a rendszer üzemeltetésére szerződést kötniük, a gázszolgáltatás terén az alperes kizárólagosságot élvezett a régióban, üzemeltetési díjat azonban gyakorlatilag nem fizetett. Ez a bevételkiesés nagymértékben hozzájárult az önkormányzatok eladósodásához. A rendszer építéséhez felvett hitelek visszafizetésével késedelembe estek, emiatt a hitelező pénzintézet jelezte, azokkal az önkormányzatokkal szemben, amelyek 1996. november 20. napjáig nem teljesítik kötelezettségeiket, csődeljárást kezdeményez. Az alperes az önkormányzatok fizetési nehézségeiről tudva és azzal egyben visszaélve a megyei önkormányzat részére a beruházási érték 25%-ának megfelelő áron tett vételi ajánlatot. Az OTP képviselői a tárgyalásokon mindvégig jelen voltak és hangsúlyozták a csődeljárás közeli megindítását. A központi költségvetés jelentős mértékű elvonásai (ún. Bokros-csomag) olyan helyzetbe hozták a felperest, hogy a kötelezően előírt feladatai ellátásához szükséges források előteremtése is csak jelentős erőfeszítések árán volt lehetséges. Ezt a helyzetet kihasználta az alperes és számára olyan kedvező vételárat ért el, amelyen a vagyontárgyak jelentős részét létre sem tudta volna hozni. Az 1996. évben 18 180 000 Ft-os forráshiánnyal küszködő felperes a szerződés megkötésekor válságos, csődközeli helyzetben volt, ennek igazolására csatolta a hiteltartozásait igazoló okiratokat. Utalt arra, hogy az alperes a szerződéskötés feltételeként szabta a teljes vezetékrendszer megvásárlását, az ajánlat megfontolására pedig rendkívül rövid határidőt szabott. Mint szakcég, tisztában volt a rendszer reális piaci értékével, amelynek meghatározására külön munkacsoportot hozott létre, az üzleti értékét független szakértőkkel felmérette. Mindezek ellenére az önkormányzatokat a vételi ajánlatot alátámasztó számításokról nem tájékoztatta, a kért okiratokat nem mutatta be. Az önkormányzatok független szakértőt nem tudtak bevonni az értékelésbe, mert az alperes az ehhez szükséges adatokat nem bocsátotta rendelkezésre. Az alperes nyomásgyakorlására példaként hozta fel, hogy a vevő 1996. december 16-án egynapos ajánlati kötöttséggel küldte meg az adásvételi szerződést az önkormányzatnak. Utalt a 2001. évi LVI. törvény (Göt.) előírására, mely szerint az állammal történő elszámolás során az önkormányzatok a beruházási érték (teljesített hozzájárulás) 56%-ára jogosultak. Az értékaránytalanság körében kérte értékelni, hogy a felek értéknövelő tényezőként nem vették figyelembe a későbbi, az ún. rácsatlakozási díjakat, amelyek a tulajdonos számára éves szinten 50-70 millió Ft-os bevételt jelentenek. Előadta, hogy 1996. évben a vezetékrendszernek nem volt forgalmi értéke, kialakult piaci ára, a gázvezeték eladása ugyanis ekkor Magyarországon példa nélküli volt. A feltűnő aránytalanság megállapítása érdekében csatolta az alperes megbízása alapján az üzleti értékről készített vizsgálati jelentést, melyre alapítva állította, hogy a részletfizetési konstrukció eredményeként az önkormányzatok ténylegesen csak a beruházási érték 24,7%-át kapták meg. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a szerződés a jóerkölcsbe ütközik, ezért az a Ptk. 200. § (2) bekezdés értelmében semmis. A létrejött ügylet eredményeként az alperes az állam által az önkormányzatoknak folyósított vissza nem térítendő támogatás haszonélvezőjévé vált, ami egy magántulajdonban lévő gazdasági társaság esetében sérti az igazságosság és a méltányosság elvét. Harmadsorban a szerződést tévedésre hivatkozással megtámadta.