BH 2011.1.27 Az Szja. tv. 67. § (9) bekezdés a) pontjának ak) alpontjában az illeték kiszabása alapjául szolgáló érték az Itv.-ben meghatározott forgalmi érték [1995. évi CXVII. tv. 65. §, 67. §].

A felperes a 2006. november 25. napján elhunyt testvérétől a hagyatékátadó végzés alapján megörökölte a III.B.1/1/A/20 hrsz.-ú ingatlannak, az OTP és Kereskedelmi Bank Nyrt.-nél (a továbbiakban: OTP Bank) az örökhagyó nevén vezetett lakossági folyószámlán levő 8243 Ft-nak, és kamatainak, továbbá az OTP Banknál az örökhagyó nevén vezetett értékpapír számla 700 000 Ft-os egyenlegének és kamatainak a 3/6 részét.

A felperes az örökölt értékpapírt 2007. március 5. napján beváltotta, az OTP Bank igazolása szerint az árfolyamérték 357 107 Ft volt, amelyből a levont kamatadó összege 71 421 Ft.

Felperes a 2007. évi szja. bevallásában 357 107 Ft tőzsdei ügyletből származó jövedelem után 71 421 Ft szja. fizetési kötelezettséget vallott. E bevallását 2008. július 28-án akként módosította, hogy tőzsdei ügyletből származó jövedelemként bevallásában 7107 Ft jövedelem után 1421 Ft fizetési kötelezettséget vallott, és így 70 000 Ft személyi jövedelemadót igényelt vissza.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2007. évre vonatkozóan szja. adónemben bevallások utólagos ellenőrzésének eredményeként a 2009. február 6. napján kelt határozatával a felperes terhére 119 956 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 49 956 Ft adóhiánynak, és 70 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. Kötelezte a felperest az adókülönbözet összege, továbbá 4995 Ft adóbírság és 4217 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

Az elsőfokú hatóság az önellenőrzés alapján megállapította, hogy felperesnek a vizsgált évben tőzsdei ügyletből jövedelme nem származott, azonban az értékpapírral kapcsolatosan kamatjövedelmet szerzett, amelyet bevallásában nem tüntetett fel.

A felperes bevétele 357 107 Ft volt a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 65. §-ának (1) bekezdés bb) pontja szerint. Ezen összeggel szemben az elszámolható kiadás összegének egyik eleme az Szja. tv. 67. § (9) bekezdés a) pontjának ak) alpontja alapján az olyan értékpapír esetében, amely után a magánszemély illetéket fizetett, az illeték kiszabása alapjául szolgáló érték, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt értékkel.

A felperes az értékpapírt örökségként szerezte, így az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) alapján illetékfizetési kötelezettsége keletkezett. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-dunántúli Regionális Igazgatóság Illeték Főosztályának 2008. június 27. napján kelt határozata szerint az értékpapír értéke 700 000 Ft, a reá eső teher 79 000 Ft, így a tiszta érték: 621 000 Ft, amelyből a felperesre eső illeték alapja: 310 500 Ft. Az Itv. 16. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján mentes az öröklési illeték alól az egy örökösnek jutó ingó örökség 300 000 Ft forgalmi értéket meg nem haladó része. E § alapján a felperes illetékfizetési kötelezettsége 10 500 Ft után áll fenn, és az illeték összege 15%-os illeték-kulccsal számolva 1575 Ft.

A revízió megszerzésre fordított értékként 10 500 Ft-ot, járulékos költségként 1575 Ft illetékösszeget vett figyelembe, így a jövedelem összegét 357 107 Ft - 10 500 Ft - 1575 Ft = 345 032 Ft összegben állapította meg, amely összeg után a kamatadó összege 69 006 Ft.

Mindezek mellett az elsőfokú hatóság korrigálta az örökölt ingatlan értékesítésével kapcsolatosan bevallott szja adófizetési kötelezettség összegét is.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. május 12. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes terhére összesen 67 585 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. A 67 585 Ft jogosulatlan visszaigénylés után az adóbírság kiszabását mellőzte, késedelmi pótlékot nem számított fel. Az alperes a kamatjövedelemmel kapcsolatos felperesi fellebbezésben kifejtett állásponttal nem értett egyet, az ingatlan-értékesítéssel kapcsolatos érvelését azonban elfogadta, ezért változtatta meg az elsőfokú határozatot.

A felperes keresetében a másodfokú határozat megváltoztatását kérte akként, hogy a bevallásában feltüntetett 70 000 Ft szja. visszaigénylésére jogosult. Álláspontja szerint az Szja. tv. 67. § (9) bekezdés a) pontjának ak) alpontját az adóhatóság tévesen értelmezte, ugyanis az értékpapír megszerzésére fordított érték az illeték kiszabása alapjául szolgáló értékkel egyenlő. Az Itv. 13. §-a szerint az öröklési illeték alapjának megállapítása során a forgalmi értékből kell kiindulni, amelyet az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés e) pontja szabályoz, és amely értéket - az örökség tiszta értékének megállapításához - az Itv. 13. § (2) bekezdésében foglalt tételekkel lehet csökkenteni. Az értékpapír forgalmi értéke 350 000 Ft volt, amelyből a terhek levonása után 310 500 Ft maradt, az adóhatóság tehát a 350 000 Ft-os forgalmi értéket lett volna köteles figyelembe venni, vagy legrosszabb esetben a 310 500 Ft-ot. Az illeték alapjától teljesen független az a kérdés, hogy annak egy része az Itv. alapján mentesség, vagy kedvezmény hatálya alá esik-e, mint ahogy történt az általa örökölt értékpapír első 300 000 Ft összege esetében is.

Az adóhatóság szűkítően értelmezte a kiszabás fogalmát. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 125. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis a vagyonszerzési illetéket, továbbá az Itv. szerint kiszabás alapján fizetendő eljárási illetéket az állami adóhatóság állapítja meg, azaz a kiszabás része az illeték alapjának a megállapítása, amely esetében 350 000 Ft forgalmi értéket jelent.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a perbeli jogvita tárgya kizárólag az, hogy az Szja. tv. 67. § (9) bekezdés a) pontjának ak) alpontja alapján milyen összeg minősül az értékpapír megszerzésére fordított értéknek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes helytelen jogértelmezéssel jutott arra az álláspontra, hogy a felperest árfolyam-nyereség utáni adófizetési kötelezettség terheli a megszerzett értékpapír rész után, és jogosulatlan volt az adó-visszaigénylése iránti kérelme. Az alperes a kiszabás fogalmát szűkítően értelmezte, és csupán azt az összeget vette figyelembe, amelyre tényleges illetékfizetési kötelezettséget állapítottak meg.

Az elsőfokú bíróság egyet értett a felperessel abban, hogy az illeték kiszabása alapjául szolgáló érték a felperesre eső illetékalap, amely 310 500 Ft volt. Idézte is az illetékhatóságként eljáró adóhatóság határozatának 3. oldal második bekezdés 2. mondatát, amely szerint "ebből K. J.-néra - a felperesre - eső illeték alapja 310 500 Ft".