BH 1994.6.315 A végrendelkező akarata vizsgálatának csak alakilag hibátlan végrendelet esetén lehet helye [Ptk. 679. § (1) bek., PK 82. sz., PK 85. sz.].

B. J.-né örökhagyóról 1981 nyarától a felperesek gondoskodtak, a gondoskodás ellenében az örökhagyó ígérte, hogy minden vagyonát - egyebek mellett házas ingatlanát - a felperesek fogják örökölni.

Az örökhagyó saját kezűleg egy végrendeletet készített, amelyben minden vagyona örököseiül a felpereseket nevezte meg. A végrendeletet az örökhagyó aláírta; azon a keltezés helyeként "Bp." szerepel, a keltezés időpontja azonban nincs feltüntetve. A végrendeletet két tanú is aláírta (a perirathoz 1/F/2. alatt csatolva).

Az örökhagyó "Erzsikém" megszólítással (amely az I. r. felperes utóneve) saját kezűleg néhány soros okiratot készített, amely a következőket tartalmazza: "ha bármi történik velem, minden a magáé". Az örökhagyó névaláírása alatt a keltezés időpontjaként "1990. Erzsébet napon" szerepel, a keltezés helyét azonban az irat nem tartalmazza (a perirathoz 1/F/3. alatt csatolva).

Az örökhagyó 1991. december 18-án elhunyt; hagyatékát a közjegyző végzéssel - törvényes öröklésre jogosult hozzátartozók nemlétében - ideiglenes hatállyal az alperesnek: a magyar államnak adta át.

A felperesnek elsődleges kereseti kérelmükben a két végrendelet együttes értékelésével, az örökhagyó végakaratának megfelelően, annak megállapítását kérték, hogy ők az örökhagyó örökösei, így a hagyatékának tulajdonjogát megszerezték. Másodlagos kereseti kérelmükben az örökhagyónak nyújtott gondozás és részbeni tartás fejében 1 287 903 Ft hagyatéki tartozás megfizetésére irányult.

Az alperes az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérte, és arra hivatkozott, hogy mindkét okirat alaki hibában szenved. Az hagyatéki hitelezői igény érvényesítésére irányuló másodlagos kereseti kérelem jogalapját elismerte, az összegszerűség tekintetében pedig részben elismerő nyilatkozatot tett.

Az első fokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek 537 903 Ft-ot és ennek 1991. december 18-tól a kifizetésig járó évi 20% kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az 1/F/2. alatt csatolt végrendeleten "a keltezés helye és ideje" nem szerepel, az 1/F/3. alatt csatolt iratból pedig "a keltezés helyén kívül annak végrendeleti minősége sem tűnik ki". Minthogy pedig a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdése szerinti alakiságnak megfelelő végrendelet az örökhagyó után nem maradt, a felperesek öröklésre nem jogosultak. A hagyatéki hitelezői igényt azonban részben megalapozottnak találta és a felperesek által benyújtott gondozás ellenértékét a bizonyítékok mérlegelése alapján - figyelemmel az alperes által elismert összegszerűségre is - 537 903 Ft-ban állapította meg, amelynek megfizetésére az alperest kötelezte. Ezt meghaladóan a másodlagos kereseti kérelmet is elutasította.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a két végrendeletként megjelölt okirat értelmezésével kapcsolatos okfejtésével. Az ítélet indokolása kiemelte, hogy sem az elsőfokú bíróság, sem a másodfokú bíróság "nem vitatta, hogy az örökhagyó végrendelkezési szándéka, tehát az akarata a magánvégrendelet tartalmára vonatkozóan fellelhető az iratokban. Ezt meghaladóan azonban a további, a magánvégrendelet érvényességéhez szükséges, jogszabályban előírt feltétel nem állapítható meg, mivel a végrendeletnek nevezett okiraton nincs feltüntetve annak keletkezési ideje, míg a másik, mintegy levélként fogalmazott, nem vitásan az örökhagyó által készített nyilatkozaton nem szerepel annak keletkezési helye. Ezért a Ptk. 629. §-ában foglalt törvényes feltételeknek egyik okirat sem felel meg, és annak nincs törvényi lehetősége, hogy a két szándéknyilatkozatot együttesen értelmezze a bíróság."