BH 2009.4.96 I. Bűnszervezetben követi el az embercsempészés bűntettét, aki - általa is tudottan - megfelelő úti okmányokkal nem rendelkező afrikai országok állampolgárainak anyagi ellenszolgáltatás fejében Olaszországba juttatásával foglalkozó csoport tevékenységéhez oly módon kapcsolódik, hogy a migrán­so­kat hamis rendszámmal szállító gépjárművek Magyarországon és Ausztriában való haladását az általa vezetett gépkocsival előfutói tevékenységgel biztosítja [Btk. 137. § 8. pont, 218. § (1) bek.].

II. Bűnszervezetben elkövetést az ítélet rendelkező részében a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéshez kapcsolódóan kell kifejezésre juttatni [Btk. 98. §].

Az elsőfokú bíróság a 2004. december 7. napján kihirdetett ítéletével a XII. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett, vagyoni haszonszerzés végett, több személynek segítséget nyújtva, bűnszervezetben elkövetett embercsempészés bűntettében, mint társtettest. Ezért őt 2 év 4 hónap börtönre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A megállapított tényállás lényege a következő:

2002 decemberében a XVI. r. terhelt megbízta a személyszállítással foglalkozó XX. r. terheltet afrikai országokból származó 15 személynek anyagi ellenszolgáltatás ellenében történő Olaszországba juttatásával.

Az V. r. terhelt szervezte meg a migránsok pihentetését, a szállításukat a XIX. és a XX. r. terheltek végezték. Az útvonalat a VIII. és a XXI. r. terheltek biztosították, akik mobiltelefonon tartották a kapcsolatot a szállítókkal és az V. r. terhelttel. A szállítás közben a XII. r. terhelt előfutói feladatot végzett. Az osztrák-magyar határ gyalogos átlépését a X. r. terhelt vezette, majd a migránsokat a XII. r. terhelt útvonal biztosítása mellett hamis osztrák rendszámú gépkocsival a XXXII. r. terhelt Olaszország felé szállította. Eközben őket az osztrák nyomozó hatóság elfogta.

Hasonló módon biztosította a XII. r. terhelt az általa vezetett gépkocsival az útvonalat, amikor 2003 áprilisában a terhelt-társai 12 afrikai országból származó személyt B.-ről az osztrák-magyar határig szállították, őket a határon gyalogosan átvezették, majd gépkocsival Ausztrián keresztül Olaszországba szállították.

A bűncselekményből származó haszonból mindegyik terhelt részesedett, kivéve a II. r., a XII. r. és a XIII. r. terhelteket. A XII. r. terhelt a részesedéséről a III. r., az V. r. és a VI. r. terheltekkel úgy egyezett meg, hogy majd a következő szállítás után fizetik ki.

A bizonyítékok értékelése körében rögzítette a bíróság, hogy a XII. r. terheltnek az elkövetésben részt vevő személyek számából - hisz maga is több személlyel tartott kapcsolatot - az elkövetés konspiratív körülményeiből, a célszerű feladat-megosztásból, az elkövetői kör hierarchikus felépítéséből tudnia kellett, hogy bűnszervezet tagjaként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében. Rögzítette továbbá, hogy a bűnszervezeten belül az V. r., valamint a VI. r. terhelt szervező és iránytói, más terheltek részirányítói, illetve felbujtó magatartást fejtettek ki, és nekik nyújtott bűnsegédletet - mások mellett - a XII. r. terhelt.

A másodfokon eljárt bíróság a 2005. november hó 23. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a XII. r. terhelt tekintetében a büntetés kiszabására vonatkozó részében akként változtatta meg, hogy börtönbüntetésének tartamát 1 év 6 hónapra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a XII. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt védője útján a Be. 416. §-a (1) bekezdése b) pontjának I. fordulata alapján arra hivatkozással, hogy cselekményének törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor. Az elsőfokú ítélet ugyanis törvénysértően állapította meg a bűnszervezetben elkövetést. A terheltek közül kizárólag a III. r. terheltet ismerte személyesen, és egyáltalán nem volt tudomása arról, hogy ő bűnszervezet tagja, valaki másokkal alá-, fölérendeltségi viszonyban van, továbbá egyetlen fillért sem kapott az általa nem ismert bűnszervezettől. Kifogásolta továbbá, hogy az eljárt bíróság az egyidejűleg állapította meg a XII. r. terhelt társtettesi és bűnsegédi minőségét. A bűnszervezetben elkövetés törvénysértő megállapítása eredményezte azt a törvénysértő rendelkezést, hogy a XII. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

A Btk. 218. §-ának (1) bekezdése szerint az embercsempészés bűntettét az követi el, aki államhatárnak más által a) engedély nélkül, b) meg nem engedett módon történő átlépéséhez segítséget nyújt.

A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2003/928. szám alatt közzétett határozatában már rámutatott arra, hogy az embercsempészés tulajdonképpen nem más, mint az államhatárnak engedély nélküli, vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez nyújtott bűnsegédi magatartások egyike, amelyet a fokozott társadalomra-veszélyességére tekintettel a törvényhozó kiemelt és önálló, sui generis bűncselekményként szabályozott. A bűncselekmény elkövetési magatartása a "segítségnyújtás", amely az említett sui generis alakzatkénti értékelése folytán vált tettesi magatartássá. A segítségnyújtás fizikai és pszichikai tevékenység egyaránt lehet. A fizikai segítségnyújtás - többek között - a határvonalig való kalauzolásban, a határon való átkísérésben, az átlépést megkönnyítő eszközök rendelkezésre bocsátásában realizálódik. Mindebből következik, hogy az embercsempészés bűncselekménye a jogellenes magatartás tanúsításával, a segítségnyújtással befejezetté válik. Nem járulékos jellegű, tehát akkor is megvalósul és befejezett, ha az államhatár tiltott módon történő átlépésének előkészületi jellegű mozzanatához kapcsolódik.

A XII. r. terhelt és társai valamennyi szállítás alkalmával tisztában voltak azzal, hogy a külföldi állampolgárok a magyar határt engedély nélkül és meg nem engedett módon kívánják átlépni, illetve, hogy ők ehhez nyújtanak segítséget. Az ugyanolyan bűncselekményt egységes akarat-elhatározásból fakadóan, azonos jogi tárgy sérelmével, rövid időközökben, többször, és a cselekménysor egészére kiterjedő szándékegységben, egymás tevékenységének kölcsönös tudatával hajtották végre, ezért a folytatólagosság és a társtetteség megállapításának valamennyi törvényi ismérve maradéktalanul megvalósult.

Az eljárt bíróságok ezért helyesen állapították meg, hogy a XII. r. terhelt társtettesként követte el a terhére rótt többszörösen minősülő és a segítségnyújtással befejezetté váló embercsempészés bűntettét. Tévesen hivatkozott ezért a felülvizsgálati indítványában a védő arra, hogy az elsőfokú bíróság egyidejűleg állapította meg a XII. r. terhelt társtettesi és bűnsegédi minőségét.