BH 1978.4.151 Megvalósítja a csempészetet a külföldi állampolgárságú tranzitutas, aki a magával hozott vámárukkal kapcsolatos árubemutatási kötelezettségének nem tesz eleget. A vámérdekek jelentős veszélyeztetettségére tekintettel a vámáruk elkobzásának mellőzésére nem kerülhet sor [Btk. 249. § (1) bek. a) pont, 250. § (3) és (5) bek., 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM sz. r. 20. §].

A járásbíróság a terheltet vámbűntett miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélete. Egyben a terhelttől lefoglalt 921 db 536 733 forint értékű aranytárgyat elkobozta.

A megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatva a terhelttől lefoglalt 446 db 341 503 forint értékű vámárut a terheltnek kiadni rendelte.

Az ítéleti tényállás szerint a terhelt Krakkóból Budapestre érkezve felkereste férjének rokonait, akiktől 3600 dollárt kapott. Néhány nap múlva Olaszországba utazott, ahol 4000 dollár értékben aranytárgyakat vásárolt, amelyeket termoszban, konzerves dobozokban, kivájt szalámiban rejtett el, majd visszatért Magyarországra. A vámvizsgálat során a pénzügyőr kérdésére azt a választ adta, hogy vámárut nem hozott magával. A tételes vámvizsgálat során útiholmijaiból 536 733 forint értékben 925 db aranytárgy került elő.

A megyei bíróság ítélete ellen az elkobzás részbeni mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos.

Az eljárt bíróságok ítéletének indokolása helyesen mutat rá, hogy a terhelt, aki nagymennyiségű vámárut a vámellenőrzés alól elvont, elrejtett, a Btk. 249. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző csempészet bűntettét valósította meg.

A vámjog részletes szabályait tartalmazó 1966. évi 2. számú tvr. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében vámáru a külföldről behozott áru mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték. E jogszabályi rendelkezésből egyértelműen következik, hogy a vámárú fogalma egységes és általános.