A Szolnoki Járásbíróság P.21862/2009/21. számú határozata házastársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 98. §, 297. §, 324. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Karmazin Orsolya

Szolnoki Városi Bíróság

8.P.21.862/2009/21.sz.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Szolnoki Városi Bíróság a dr. Pintér Zoltán Aurél ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Lánczi Ferenc ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen házassági vagyonközösség megszüntetése iránti perében meghozta a következő

Ítéletet.

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 96.800.- Ft-ot.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet írásban, 3 példányban a megyei bíróságnak címezve a városi bíróságon lehet benyújtani.

A II. fokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, azonban a fellebbező fél a fellebbezésében, az ellenérdekű fél pedig a fellebbezés kézbesítésétől számított 8 napon belül kérheti tárgyalás megtartását.

A II. fokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a felek ezt kérik.

Indokolás.

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során a következő tényállást állapította meg:

A peres felek házastársak voltak. Az életközösséget 1977-ben szakították meg, majd a járásbíróság 1979. július 24. napjától jogerős ítéletében a házasságukat felbontotta.

Az utolsó közös lakásuk a (x) hrsz.-ú, a természetben (x) szám alatti ingatlanban volt, amely ½-½ arányban áll közös tulajdonukban. Ezt a lakást a házasság felbontásáról rendelkező ítélet a felperes kizárólagos használatába adta, és kötelezte az alperest, hogy 30 nap alatt, ingóságaitól kiürítve bocsássa a felperes birtokába. Az 1 szobás lakást azóta is a felperes használja.

A peres felek a lakást 1968-ban vásárolták meg 90.100.- Ft vételárért. A befizetett önerő, amely a közös vagyonukból származott -, 13.515.- Ft volt, és az Takarékpénztártól 76.585.- Ft kölcsönt vettek igénybe. A kölcsönből közösen törlesztettek 24.327.- Ft-ot, majd az életközösség megszakadását követően a felperes egyedül fizetett meg 52.258.- Ft-ot. Az utolsó törlesztés 1991. január 31-én történt.

Az ingatlan jelenlegi beköltözhető forgalmi értéke 5.000.000.- Ft. A felperes kizárólagos birtoklásának ideje alatt különböző fejlesztéseket hajtott végre a lakásban, amely a jelenlegi forgalmi értéken belül hozzávetőlegesen 35%-ot képvisel.

A lakás teljes használati díja 1977. és 1980. között havi 250.- Ft, 1981. és 1985. között havi 420.- Ft, 1986. és 1990. között havi 900.- Ft, 1991. és 1995. között havi 3.000.- Ft, 1996. és 2000. között havi 9.500.- Ft, 2001. és 2005. között havi 14.500.- Ft, 2006-ban havi 16.100.- Ft, 2007-ben havi 17.500.- Ft, 2008-ban havi 18.200.- Ft, 2009-ben havi 18.550.- Ft, és 2010-ben havi 19.250.- Ft.

A peres felek házassági vagyonközösségéhez tartozik még a (y) hrsz.-ú ingatlan, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes kizárólagos tulajdona. Az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke az életközösség megszakadásakori állapotát feltételezve 350.000.- Ft.

A felperes házassági vagyonközösség megszüntetése iránti keresetet terjesztett elő akként, hogy a (x) szám alatti ingatlanban magához kívánta váltani az alperes tulajdoni hányadát, azzal, hogy a (y) ingatlan maradjon az alperes kizárólagos tulajdona.

A felperes számításai szerint a 90.100.- Ft lakás vételárból a 13.515.- Ft önerő és 24.327.- Ft kölcsöntörlesztés közös beruházás volt, 52.258.- Ft kölcsöntörlesztést pedig kizárólag a felperes teljesített, így a vételárból 71.179.- Ft, azaz 79/100 számolható el a felperes, és 18.921.- Ft, azaz 21/100 az alperes javára. A jelenlegi 5.000.000.- Ft beköltözhető forgalmi érték 21/100-a 1.050.000.- Ft.

Ebből azonban levonásba kell helyezni a (y) ingatlan 350.000.- Ft forgalmi értékének felét, 175.000.- Ft-ot, ezért az alperest házassági vagyonközösség megszüntetése címén 875.000.- Ft megváltási ár illeti meg.

A felperes kijelentette, hogy a lakásban az életközösségük megszakadását követően végrehajtott beruházásainak értéknövelő hatását elszámolni nem kívánja az alperessel szemben, és a felajánlott összegen felül további megváltási árat az alperesnek fizetni nem képes.

Az alperes a házassági vagyonközösség megszüntetését nem ellenezte akként, hogy a lakás a felperes kizárólagos tulajdonába kerüljön, míg saját kizárólagos tulajdonában maradjon a (y) ingatlan.

Beszámítási kifogást terjesztett elő azonban a lakásingatlan többlethasználati díja vonatkozásában a felperes által kizárólagosan teljesített kölcsöntörlesztő-részletek mértékéig.

Beszámítási kifogása alapján az alperes számítása szerint 2.325.000.- Ft megváltási árra tartott igényt a felperestől.

A felperes álláspontja szerint az alperes többlethasználati díj iránti igénye elévült, ezért beszámítás útján sem érvényesítheti.

A felperes keresete az alábbiak szerint alaptalan.