A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.329/2010/5. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 233. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 87. §, 89. §, 2003. évi XX. törvény 10. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 3. §]

DEBRECENI MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

2.M.329/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Munkaügyi Bíróság a Szűcsné dr. Kovács Katalin Ügyvédi Iroda [ügyintéző: Szűcsné dr. Kovács Katalin ügyvéd] által képviselt felperesnek a dr. Horváth Ottó ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása iránt indított perében meghozta az alábbi

ítéletet:

A bíróság megállapítja, hogy a felperes jogviszonya határozatlan időre jött létre, és az alperes 2010. március 31-i munkaviszony megszüntetése jogellenes.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 819.427 (nyolcszáztizenkilencezer-négyszázhuszonhét) Ft elmaradt munkabért, valamint 75.000 (hetvenötezer) Ft perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy az államnak külön felhívásra 252.000 (kettőszázötvenkettőezer) Ft illetéket fizessen meg.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a ... Megyei Bíróságnak címzett, de a ... Munkaügyi Bíróságnál írásban, három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a megyei bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

Felek kérelme alapján a fellebbezés tárgyaláson kerül elbírálásra.

I n d o k o l á s

A bíróság a felek nyilatkozatai, K.Z. tanú vallomása, valamint a csatolt iratok tartalma alapján az alábbi tényállást állapította meg :

A közgazdasági egyetemi végzettséggel rendelkező felperes az alperes által saját honlapján közzétett álláshirdetésre jelentkezett. Az álláshirdetés nem tartalmazta, hogy milyen időtartamú munkaviszonyt kíván kötni a munkáltató a munkavállalóval.

A felek 2009. március 10. napján 2009. április 1. napjától 2009. szeptember 30. napjáig terjedő határozott időre kontrolling munkatárs munkakörre, 90 nap próbaidővel, 350.000 Ft/hó személyi alapbérrel munkaszerződést kötöttek.

A kontrolling osztály vezetője a felperes részére előbb csak részfeladatokat adott. 2009. július, augusztus hónapban a feladatok végrehajtása kapcsán az osztályvezető többször, vagy a feladat elvégzésének időtartamával, vagy annak minőségével kapcsolatos elégedetlenségét közölte a felperessel, aki arra hivatkozva kérte türelem tanúsítását, valamint idő biztosítását, hogy neki az egyes folyamatok elsajátítása hosszabb időtartamot vesz igénybe.

A Kollektív Szerződés a határozott idő lejárta előtt 15 nappal kötelezővé teszi a szerződés meghosszabbításáról rendelkező döntés munkavállalóval való közlését. Így 2010. szeptember 10. napján a felek a szerződést úgy módosították, hogy a 2009. szeptember 30. napjáig kötött munkaszerződés 2010. március 31. napjáig meghosszabbodik.

A meghosszabbításkor szó volt arról, hogy a felperes részletes értékelése a teljesítménye értékelésekor történik meg.

Az alperes a 2009. október 14-i értékelésen több hiányosságot sorolt fel a felperes munkavégzésében. Többek között szükségesnek találta a munka tempóján gyorsítani, kifogásolta, hogy nem tud egyszerre párhuzamosan több feladatra koncentrálni, ezek között váltani, félév alatt szerzett szakmai tudása nem biztos, a kapcsolódási pontokat még saját területén is nehezen ismeri fel, stresszhelyzetekben leblokkol, a változásokhoz nehezen alkalmazkodik, tanulási folyamata lassú, szakmai fellépése nem meggyőző.

Az általános értékelésnél a belépés óta nyújtott teljesítményt, a követelményeknek azért értékelte részben megfelelőnek, mivel a felperes munkavégzése a félév alatt megmaradt a technikai munkavégzés szintjén. A feladat kiadása során a bonyolultnak találta a felperessel való kommunikációt és úgy ítélte meg, hogy hiányzó szabályozás esetén a felperes azt nehezen tudja áthidalni. Arra a kérdésre, hogy újrafelvétel esetén felvenné-e a kollégáját, a "kétséges" választ adta.

A négyszemközti elbeszélgetés során a felek abban állapodtak meg, hogy a jövőben a párhuzamosan végzett feladatok végzésének erősítésén, a feladatok közötti váltás gyorsításán és a feladatok elvégzésének a sebességén kell javítani, és még nagyobb súlyt kell fektetni arra, hogy a felperes a feladatokat megértse.

Általános megjegyzésként a felperes észrevételezte, hogy a munkáltató vegye figyelembe, hogy nála eltérő a feladatok közötti kapcsolásának a sebessége, és másnál hosszabb időt igénybevevő tanulási ideje is.

A felperes ismételt értékelésére 2010. január 7-én került sor, amikor a munkáltató a teljesítményét a követelményeknek nem megfelelőnek értékelte. Nem találta kielégítőnek a felperes időgazdálkodását, szaktudását, produktivitását.

A humánpolitikai vezető jelenlétében folytatott beszélgetésen a munkáltató az értékelést ismertette.

2010. január 13-án írásban is tájékoztatta arról a felperest, hogy a határozott időre létesített munkaviszonya 2010. március 31-én megszűnik. Az értesítést a felperes 2010. január 15-én vette át.

A felperes 2010. március 11-én egyeztetést kezdeményezett a munkáltatónál aziránt, hogy munkaviszonyát tekintsék határozatlan idejűnek arra hivatkozva, hogy a munkakör betöltése nem ideiglenes igény az alperes részéről, hiszen álláshirdetésben azóta is erre a munkakörre munkatársat keres. Előadta, hogy több határozott idejű szerződés jogszabályba ütközéséről csak az egyeztetést megelőző időpontban szerzett tudomást.

Az alperes a felperes munkakörét azóta betöltötte.

Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes 2010. április 26-án keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kérte a munkaviszonya határozatlan időtartamra létrejöttének a megállapítását.

Álláspontja szerint a munkáltató a Munka Törvénykönyv 79. § (4) bekezdésébe ütköző módon, jogos munkáltatói érdek fennállása nélkül létesített már eredetileg is határozott időre szóló jogviszonyt és hosszabbította meg a szerződést. Hivatkozott ezzel kapcsolatban az Európai Unió tagállamaira kötelezően alkalmazandó - a 2003. évi XX. törvény 10. §-ával a magyar jogba is beiktatott - Tanács 1999. június 28-i 99/70/EK. irányelvben foglalt iránymutatásra.

Álláspontja szerint az alperes a határozott időt hosszabbította meg rendeltetésellenesen és ez a munkavállaló jogos érdekeit csorbította.

Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Bírósági Határozatok 1999. évi 524. és 2007. évi 388. számú jogesetében kifejtett iránymutatásaira.

A teljesítményértékelés egyes megállapításait nem tekintette valósnak, azokat egymásnak is ellentmondónak minősítette.

Nem vitatta, hogy az osztályvezető folyamatosan kifogásolta a munkavégzése tempóját, és hogy kérte a munkáltatótól a hosszabb tanulási folyamat biztosítását, valamint, hogy a feladatok teljesítése kapcsán is merült fel a felettese részéről több kifogás, ezeket azonban a szeptember 10-i szerződés meghosszabbításakor nem konkretizálták, a szerződésmódosítás aláírására viszonylag gyorsan került sor azzal, hogy a konkrétumokra részletesen majd az értékeléskor térnek ki.