A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37915/2009/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (MŰSORSZOLGÁLTATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1996. évi I. törvény (Rttv.) 3. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kovács Ákos, Kovács András

Kfv.III.37.915/2009/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Horváth Antal ügyvéd által képviselt M. Televízió Zrt. felperesnek a Országos Rádió és Televízió Testület alperes ellen műsorszolgáltatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Bíróság előtt 20.K.32.503/2008. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 2009. július 8. napján kelt 4.Kf.27.147/2009/4. a számú jogerős ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.147/2009/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000.- /azaz húszezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperesi műsorszolgáltató 2008. március 5. és március 12. napján 22.07 órai kezdettel II. kategóriába sorolt "Az igazság ára" című műsorszámot sugározta. A műsorszolgáltató által pszichológiai játéknak nevezett műsorszámok azt közvetítették a nézők felé, hogy az emberi személyiségnek nincsen integráns érinthetetlen tartománya, az ember átlátszóvá alázható, és vannak olyan emberek, akik a magánélet legbensőbb körének feltárására pénznyeremény elérése érdekében vállalkoznak, melynek következében a műsor azt az üzenetet hordozta, hogy a magánszféra és az emberi méltóság nem sérthetetlen, anyagi érdekből nyilvánossá tehető, konzumálható. A műsorszámok nézettséget megalapozó jellege /koncepciója/ az volt, hogy a nézők a műsorból olyan legbelsőbb magántitokat ismerhetnek meg, melyet az érintett nem kíván feltárni, vagy normál körülmények között nem tárnának fel.

Minderre tekintettel az alperes a 748/2008./IV.29./ számú határozatával többek között a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény /a továbbiakban: Rttv./ 3. § /2/ bekezdésének megsértését állapította meg, melyhez kapcsolódóan 30 perces időtartamra felfüggesztette a felperes műsorszolgáltatás jogosultságát, és meghatározott tartalmú felírat sugárzására kötelezte. A határozat indokolása az emberi méltósághoz való jog tartalmával foglalkozó alkotmánybírósági határozatokra /64/1994./XII.17./ AB határozat, 56/1994./XI.10./ AB határozat, 15/1991./IV.13./ AB határozat/, valamint az Emberi Jogok és az Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Romában 1950. november 4. napján kelt Egyezmény /a továbbiakban: Egyezmény/ 8. cikkének rendelkezésére hivatkozással kifejtette, hogy "Az igazság ára" című műsorszám egészének jellege, nézőpontja súlyosan sértette a magánszféra sérthetetlenségét, az információs önrendelkezés és az emberi méltóság feltétlen tiszteletének az Alkotmány 54. és 59. §-ában meghatározott alkotmányos követelményeit, ezáltal pedig az Rttv. 3. § /2/ bekezdésének rendelkezését.

A felperes a határozat ezen részét keresettel támadta.

A Fővárosi Bíróság ítéletével az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes nem sértette meg az Rttv. 3. § /2/ bekezdésében foglalt rendelkezéseket, ezért az emiatt kiszabott 30 perces műsorszolgáltatási jogosultság felfüggesztésének szankcióját törölte. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint az alperes az erkölcsi értelemben használt emberi méltóság fogalmát próbálta számon kérni a felperesi műsorszolgáltatón. Mivel azonban a játékosoknak meg volt a lehetőségük, hogy maguk döntsék el mi az a határ amit méltatlannak, méltóságon alulinak tartanak, felnőtt és cselekvőképes emberek vettek részt játékosként, akiknek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ 5. § /3/ bekezdésében foglaltakra figyelemmel meg van a lehetőségük, hogy önállóan eldöntsék mi az ami nyilvánosság elé tárnak, ezért az emberi méltósághoz való joguk és az információs önrendelkezéshez való joguk sem sérült. A műsorból egyértelműen kiviláglott az, hogy a játékosok önként döntöttek arról, hogy szerepet vállalnak a műsorban, ehhez írásban hozzájárultak, és a műsor nemcsak azt közvetítette, hogy az emberi méltóság bármilyen szintre lealacsonyítható, hanem azt erősítette, hogy vannak olyanok is, akik semmi pénzért nem lennének hajlandóak hasonló kérdésekre nyilvánosan válaszolni. Figyelembe vette továbbá az elsőfokú bíróság azt is, hogy a műsort megelőzően nyolcvan kérdés felvételére került sor a poligráfos vizsgálat során, és ebből választott a műsorkészítő. Tehát a műsorban részt vevő játékosok tisztában voltak azzal, hogy milyen kérdéseket tesznek majd fel nekik, amelyhez hozzájárulásukat adták.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Utalva a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.466/2006/4. számú eseti döntésére is kifejtette, hogy a műsor előtti eljárásra vonatkozó okfejtés irreleváns volt, mivel a jogsértés tényét a műsor jellege, formátuma, megvalósítási módja, azaz a konkrét műsorszám tartalma dönti el. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 163. § /2/ bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes is abban látta az eldöntendő kérdést, hogy az emberi méltóság - abban a mértékben mint ahogy a műsorban megvalósul - korlátozható-e avagy sem, és így a másodfokú bíróság is ítélkezése alapjául ebből indult ki. A műsorszámokat tartalmazó videokazetta megtekintése után arra a megállapításra jutott, hogy az alperesi határozatban foglalt indokok alapján sérült az emberi méltóság, és további bizonyítási eljárás lefolytatása szükségtelen volt, hiszen a műsorszám a felperes által is elismerten valamilyen mértékben korlátozta, és ezzel sértette az emberi méltóságot.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a másodfokú jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet hatályában fenntartása mellett. Előadta, hogy a másodfokú jogerős ítélet megsértette az Rttv. 3. § /2/ bekezdését, 112. § /1/ bekezdését, valamint a Pp. 163. § /2/ bekezdését és 206. § /1/ bekezdését, illetve a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 220. § /1/ bekezdés d/ pontját. Előadta, hogy a felperes az eljárás során nem ismerte el, hogy bármilyen formában az emberi méltóságot, az emberi jogokat korlátozta volna. Mind a keresetlevélben, mind az elsőfokú ítéletet követően a fellebbezési ellenkérelemben egyértelműen vitatta felperes azt, hogy bármilyen módon sérültek volna az emberi jogok, így az emberi méltósághoz való jog. Ettől a kérdéstől függetlenül is a másodfokú jogerős ítélet indokolása hiányos. Az elsőfokú bíróság döntésétől eltérő döntésre tekintettel a Pp. 206. § /1/ bekezdése alapján a mérlegelés szempontjairól számot kellett volna adnia indokolásában, a bizonyítékokat újra egybe kellett volna vetnie, és összességükben kellett volna elbírálnia.