1839/D/2010. AB végzés
Az Alkotmánybíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 55. § (1) bekezdés e) pontja továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 252. § (2) bekezdése és a 275. § (2) bekezdése alkotmányossági vizsgálata tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 55. § (1) bekezdés e) pontja továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 252. § (2) bekezdése és a 275. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé, amelyben elsődlegesen a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdés e) pontja másodlagosan ugyanezen törvényi rendelkezés utolsó fordulata alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó kérte továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 252. § (2) bekezdése, valamint 275. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. A Pp. támadott rendelkezései tekintetében az indítványozó azt is indítványozta, hogy az említett törvényi rendelkezések értelmezésével az Alkotmánybíróság zárja ki e szabályoknak a Vbt. 55. §-a szerinti eljárásokban történő alkalmazását. Az indítványozó a panaszával érintett ügyekben kérte a kifogásolt törvényi rendelkezések alkalmazásának ("alkotmányellenes értelmezésének") visszamenőleges hatályú kizárását.
Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X.30.141/2010/24. számú, 2010. október 12-én meghozott jogerős ítéletével szemben a törvényes határidőn belül terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Indítványában részletesen ismertette az annak alapjául szolgáló jogvitás ügyét, amelynek lényege az alábbiakban foglalható össze. Az indítványozó (a továbbiakban: választottbírósági eljárás felperese) 2007. augusztus 27-én keresetet indított a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) előtt a tulajdonostársával (a továbbiakban: választottbírósági eljárás alperese) szemben. A Választottbíróság 2009. november 21-én meghozott VB/07181. számú ítéletével a választottbírósági eljárás felperese három kereseti kérelméből egynek részben helyt adott és a választottbírósági eljárás alperesét kártérítés és perköltség megfizetésére kötelezte. A választottbírósági eljárás alperese, mint felperes 2009. december 3-án keresetet indított a Fővárosi Bíróság előtt a választottbírósági ítélet felperesével (az érvénytelenítési per alperesével) szemben a választottbírósági ítélet kártérítésben és perköltségben marasztaló rendelkezésének az érvénytelenítése iránt. A Fővárosi Bíróság a keresetet 2010. február 9.G.42.076/2009/13. számú ítéletével elutasította. A választottbíróság által megítélt kártérítést a választottbírósági eljárás felperese 2010. június 1-i hatállyal engedményezte, az engedményezésről a választottbírósági eljárás alperesét az indítványozó és az engedményes együttes írásbeli nyilatkozattal 2010. június 2-án értesítették. A választottbírósági eljárás alperese 2010. március 24-én felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bírósághoz a Fővárosi Bíróság 9.G.42.076/2009/13. számú jogerős ítéletével szemben. (A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelem előterjesztéséről az engedményezésről történt értesítést követően, 2010. június 10-én tájékoztatta az indítványozót.) A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.141/2010/24. számú ítéletével a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és a Választottbíróság ítéletét teljes egészében - azaz az engedményezett kártérítési összegre is kiterjedően - érvénytelenítette. Az engedményest a Legfelsőbb Bíróság nem értesítette a megindult felülvizsgálati eljárásról, ebben az eljárásban félként nem vett részt, vele, az alkotmányjogi panasszal támadott felülvizsgálati ítéletet a Legfelsőbb Bíróság nem közölte. Az engedményes a mástól beszerzett felülvizsgálati ítélet alapján levélben kért tájékoztatást a Legfelsőbb Bíróságtól arról, hogy a felülvizsgálati ítélet mennyiben érinti az engedményes követelését, azonban a Legfelsőbb Bíróság - tekintettel arra, hogy az engedményes a felülvizsgálati eljárásban félként nem vett részt - számára nem adta meg a kért tájékoztatást. 2010. szeptember 7-én a választottbírósági eljárás alperese felszámolási eljárás alá került, a felszámoló a Legfelsőbb Bíróság Felülvizsgálati Ítéletére hivatkozással törölte az engedményes követelését a hitelezői igények listájáról.
Az indítványozó álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság alkotmányjogi panasszal támadott felülvizsgálati ítélete következtében teljes egészében elvesztette a választottbírósági ítéletből eredő jogait. Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Vbt. és a Pp. támadott törvényi szabályait alkalmazta a felülvizsgálati ítélet meghozatala során és erre alapította a felülvizsgálati ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság az indítványozó szerint arra alapította a Választottbíróság ítéletét teljes egészében érvénytelenítő döntését, hogy a választottbírák nem tettek eleget a Vbt. 17. §-ában foglalt feltárási (tájékoztatási) kötelezettségüknek és ezt értékelte olyan súlyú eljárási szabálysértésként, ami a konkrét esetben alapot adott a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére.
Az indítványozó kifejtette, hogy álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárást érdemi döntéshozatal nélkül meg kellett volna szüntetnie, tekintettel arra, hogy az indítványozó perbeli jogutódlását a választottbírósági eljárás alperese (a felülvizsgálati eljárás felperese) a felülvizsgálati eljárásban nem ismerte el. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság úgy hozta meg az érdemi, a Választottbíróság ítéletét teljes egészében érvénytelenítő döntését, hogy az indítványozó jogutódja (az engedményes), mint az engedményezett követelés anyagi jogi jogosultja az eljárásban nem vett részt.
Az indítványozó szerint a támadott törvényi rendelkezések - azoknak az együttes és egymásra tekintettel val ó a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítéletében szereplő értelmezése és alkalmazása - több alkotmányi rendelkezés sérelmét is előidézi.
A tisztességes eljáráshoz való jogot, az ennek részét képező "bírósághoz való" jogot és a peres fél perbeli rendelkezési jogát (autonómiáját) sérti az indítványozó szerint az, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések Legfelsőbb Bíróság általi értelmezése és alkalmazása a vizsgált esetben kizárta az engedményes (mint anyagi jogi jogosult) felülvizsgálati eljárásban való részvételét (igényérvényesítési lehetőségét), továbbá az hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítélete túlterjeszkedett a felperes felülvizsgálati kérelmén.
Sérült a panaszos tulajdonhoz való alkotmányos alapjoga is [Alkotmány 13. § (1) bekezdés], mivel annak következtében, hogy az anyagi jogi jogosult (engedményes) nem vehetett részt a Legfelsőbb Bíróság által lefolytatott felülvizsgálati eljárásban, amely érvénytelenítette a Választottbíróság ítéletét megfosztotta az engedményest az engedményezett követelésen fennálló tulajdonjogától.
A panaszos kifejtette: "[m]inden olyan szabály, amely lehetővé teszi valamely választottbírósági ítéletnek (azaz a szerzett jognak) az anyagi jogi jogosult részvétele nélküli, illetve akarata ellenére történő "felülbírálatát" a tisztességes eljáráshoz (bírósághoz való jog) való jog sérelmén túl szükségképpen sérti a tulajdonhoz való jogot (illetve az önrendelkezés jogát, vállalkozások esetében a vállalkozás jogát) is."
A panaszos szerint a jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] követelménye is sérül, mivel a kifogásolt törvényi rendelkezések lehetővé teszik egy jogerős bírósági határozatnak (választottbírósági ítéletnek) az anyagi jogosult (engedményes) jogorvoslati eljárásban való részvétele nélkül történő megváltoztatását (megsemmisítését). Az indítványozó szerint a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja azért is sérti "a jogbiztonság (jogerő) követelményét", mert ahogyan azt a panaszos ügye is mutatja, "lehetővé teszi a választottbírósági eljárás során a tanács összetételével kapcsolatban előterjesztett és már a rendes bíróság által jogerősen elbírált kifogásokban foglaltak újbóli elbírálását, azaz az azonos felek között azonos tény és jogalapból keletkezett és már jogerősen lezárt kérdések újbóli vitássá tételét." Az indítványozó álláspontja szerint a Vbt. 55. § (1) bekezdésének e) pontja a Vbt. szabályozási rendszerébe nem illik bele, ellentétben áll a Vbt. 6. §-ával és a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra tekintettel "fe-lesl eges" is. Mindez véleménye szerint szintén a jogbiztonság sérelmét támasztja alá.
Az indítványozó szerint a Vbt. támadott rendelkezése sérti a normavilágosság követelményét is. Ezt az álláspontját arra alapítja, hogy noha a Vbt. 54. §-a kizárja a Választottbíróság ítéletével szembeni fellebbezés lehetőségét, az érvénytelenítési kereseten való túlterjeszkedés kifejezetten jogorvoslati jelleggel bír, ez pedig a normavilágosság követelményét sértő tartalmi ellentétet okoz a Pp. kifogásolt szabályai és a Vbt. említett rendelkezése között.
Az indítványozó szerint a tisztességes eljáráshoz való jogot, és ennek részeként az ügy előadásához való jogot sérti az, hogy az érvénytelenítési kereset keretein túlterjeszkedett a vizsgált esetben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítélete. Az érvénytelenítési perben az alperesnek a felperesi kereset tartalmához képest (azzal szemben és annak keretei között) kell előterjesztenie a védekezését, így ha a bíróság ítélete túlterjeszkedik az érvénytelenítési kereseten, akkor a túlterjeszkedéssel érintett részben az alperes nem tud nyilatkozatot tenni.
A panaszos szerint a kifogásolt törvényi rendelkezések a jogorvoslathoz való jogot [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] is sértik, mivel a vizsgált esetben az engedményes (anyagi jogi jogosult) a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítéletével szemben semmilyen jogorvoslattal nem élhet. A Legfelsőbb Bíróság a panaszos érvelése szerint a vizsgált ügyben az anyagi jogi jogosult (engedményes) perbenállása nélkül az ügy érdemében (választottbírósági ítélet egészének érvénytelenítése) olyan új ("kvázi elsőfokú") döntést hozott, amely a "jogerős ítélettől" teljesen eltérő alapon és véglegesen döntötte el a peres felek közötti jogvitát, úgy hogy a felülvizsgálati ítélettel szemben az engedményes semmilyen további jogorvoslattal nem élhet.
A panaszos utalt arra, hogy álláspontja szerint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Római Egyezmény) 6. Cikk 1. bekezdéséből és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) az irányadó joggyakorlatából egyértelműen következik, hogy a tisztességes eljárás követelményének a része az is, hogy az érintett jogorvoslattal élhessen az olyan polgári jogokat alakító döntéssel szemben, amely de facto elsőfokú döntés, abban az értelemben, hogy előzmény nélküli (bármely bíróság is hozta azt meg).
Az indítványozó szerint a kifogásolt szabályozás sérti a szerződési szabadság követelményét is, amely nézete szerint az önrendelkezési jog és a gazdasági élet szabadságának egyaránt részét képezi. Az indítványozó - az Alkotmánybíróság 604/B/1990. AB határozatának az indokolására utalással - kifejtette azt, hogy a választottbírósági eljárást a felek szerződési szabadságán alapuló megállapodása hozza létre, ennek során a felek a jogorvoslati jogukról szabadon rendelkeznek (ennek keretében arról le is mondhatnak) amit az állam szervei kötelesek tiszteletben tartani. A felek közötti megállapodást, a felek önrendelkezési jogának a teljes mellőzését jelenti az, hogy a vizsgált esetben a kifogásolt törvényi szabályozás alapján lehetővé vált a bíróság számára, hogy túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen és a felek nyilatkozatain, illetve, hogy akkor is érvénytelenítse a Választottbíróság ítéletét, amikor annak az eljárási feltételei nem állnak fenn.
Az indítványozó a támadott jogszabályok alkalmazását a panasszal érintett ügyekben visszaható hatállyal kérte kizárni. Ezt azzal indokolta, hogy mivel a Legfelsőbb Bíróság a perben keresettel nem támadott részeiben is megsemmisítette a választottbírósági ítéletet, ezért a felülvizsgálati ítélettel szemben az alkotmányjogi panasz jelenti az egyetlen számára nyitvaálló jogorvoslati lehetőséget. A Római Egyezmény 6. Cikk 1. bekezdésére valamint az EJEB irányadó joggyakorlatára hivatkozással soron kívül kérte az Alkotmánybíróság eljárásának a lefolytatását.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján elsőként az alkotmányjogi panasz előterjesztésének a formai feltételeit vizsgálta meg. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Az Abtv. 48. § (2) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
A jelen ügyben a panaszos a Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban félként vett részt, az alkotmányjogi panasszal támadott felülvizsgálati ítélet számára 2010. október 12-én írásban közlésre került. A panaszos az Abtv. 48. § (2) bekezdésében foglalt törvényi határidőn belül 2010. december 10-én adta postára az indítványát, amely 2010. december 13-án érkezett be az Alkotmánybírósághoz. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz postai küldeményként való feladására a jogvesztő törvényi határidő lejárta előtt került sor, az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlatának megfelelően -az alkotmányjogi panaszt határidőben előterjesztettnek, és formai szempontból befogadhatónak tekintette.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy a panaszos által előterjesztett alkotmányjogi panasz
- az alábbi indokok miatt - tartalmi elbírálásra alkalmatlan.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 21. § (1) bekezdése - megismételve az Abtv. 22. § (2) bekezdésében foglaltakat - az indítvány tartalmi elemeként jelöli meg a határozott kérelmet és a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölését. Az Ügyrend 21. § (2) bekezdése tovább részletezi az indítvány tartalmi elemeit; ennek értelmében az indítványozónak az indítványában meg kell jelölnie azt a jogszabályt (jogszabályi rendelkezést), amelynek a vizsgálatát az Alkotmánybíróságtól kéri, az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket - állítása szerint - a felülvizsgálni kért jogszabály sért, továbbá az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében a panaszosnak a saját, egyedi jogvitás ügyéhez kapcsolódóan kell, az abban meghozott jogerős határozat meghozatala során alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét állítani, ebből következően az alkotmányellenesnek állított jogszabály alkotmányellenességét kell megfelelő indokolással alátámasztani. Az Abtv., illetve más jogszabály alapján sincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre arra, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős határozatban szereplő egyedi jogalkalmazói döntést (a jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítéletét), az abban foglalt jogértelmezést alkotmányossági szempontból elbírálja.
A vizsgált esetben - az indítvány tartalmi elbírálásának elvét követve - az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítéletében szereplő jogértelmezést, ezen keresztül magát a felülvizsgálati ítéletet tekinti alkotmányellenesnek, a panaszában megjelölt alkotmányi rendelkezésekkel ellentétesnek. A panaszos nem azt fejtette ki, hogy a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontját (ennek utolsó fordulatát) továbbá a Pp. 252. § (2) bekezdését és 275. § (2) bekezdését miért tekinti az indítványában felhívott alkotmányi rendelkezésekbe ütközőnek, hanem az állítása szerint alkotmányos jogait sértő ítéletből vonta le azt a következtetést, hogyha az lehetővé teszi a kifogásolt és a Legfelsőbb Bíróság által a felülvizsgálati ítélet meghozatala során alkalmazott jogszabályok felülvizsgálati ítéletben szereplő értelmezését, akkor azok szükségképpen alkotmányellenesek.
Az Alkotmánybíróság Abtv. 48. §-ában foglalt hatásköre szempontjából különbséget kell tenni a jogerős határozat alapjául szolgáló jogszabály, illetve a jogerős határozat (az ebben szereplő jogértelmezés) alkotmányossága között. Hatáskör hiányában az Alkotmánybíróság nem foglalhat állást az alkotmányjogi panasszal támadott felülvizsgálati ítéletben szereplő jogértelmezés helyességéről, megalapozottságáról, illetve annak alkotmányosságáról.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja értelmében - hatáskörének hiányában - az alkotmányjogi panaszt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
Budapest, 2011. november 29.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró