BH 1976.11.507 Késedelmi kötbér megfizetése iránti perben azt a tényt, hogy a kötelezett teljesítését a jogosult egyidejű késedelme akadályozta, a kötelezettnek kell bizonyítania [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 21. § (1) bek., 22. §, Ptk. 303. § (3) bek., Pp. 164. § (1) bek.].

A felperes részére épülő szürkevasöntödei rekonstrukció I. szakaszának építési munkáit az alperes kivitelezte. A felperes előadta, hogy az alperes az 1974. június 30-ra módosított teljesítési határidőt nem tartotta meg, keresetében 1 812 378 Ft vállalati összeg mint kötbéralap után 1974. június 30-tól számított késedelmi kötbér kiszabását kérte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és azzal védekezett, hogy a felperes a munkaterület átadását eredetileg 1970. január 15-re vállalta, a munka megkezdése végül is csak 1974. április 22-én vált lehetővé. A teljesítési határidőt tehát a felperes késedelmes közbenső intézkedése miatt lépte túl.

Az első fokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el arra, hogy a felperes mikor bocsátott az alperes rendelkezésére olyan munkaterületet, amely a jogszabályban előírt műszaki követelményeknek megfelelő volt, és ehhez képest az alperes késedelme meddig tartott. Vizsgálni rendelte azt is, hogy a késedelem időtartamából mennyi idő esik a felperes terhére, majd a lefolytatott bizonyítás alapján a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy az építkezés befejezését a felperes akadályozta, az alperesnek ugyanis a tárgyalás berekesztéséig nem adott át megfelelő munkaterületet. A felperes nem tagadta az alperesnek a munkaterület hiányára, illetve részbeni alkalmatlanságára vonatkozó előadását. Minthogy a szakértő a hiányosan vezetett építési naplók, egyéb okiratok, valamint helyszíni szemle alapján sem tudta megállapítani, hogy a felperes mikor szolgáltatott megfelelő munkaterületet, ezért az 1974. április 22-i feltételezett időponttal szemben a bíróság az 1975. június 18-i bírósági tárgyaláson jegyzőkönyvbe vett, a felperes által nem vitatott alperesi nyilatkozatot fogadta el, amely szerint ma sem áll rendelkezésre megfelelő munkaterület. A Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett,

Ebben megismételte azt az előadását, hogy a szerződés 1973. december 21-i legutolsó módosítása szerint az újabb teljesítési határidő megállapítása nem a munkaterület hiánya, hanem kifejezetten az időjárás miatt történt. A kötbér bejelentése után az alperes újabb munkaterület-átadási igény és egyéb akadályokra való hivatkozás nélkül vállalta az 1974. december 31-i póthatáridőt.

A felperes előadása szerint a szakértői vélemény nem alkalmas arra, hogy a bíróság azt bármilyen szempontból a per eldöntésénél figyelembe vegye. Ha a szakértő a tényeket helyesen értékeli, azt kellett volna megállapítania, hogy a munkaterület 1973. augusztusában az alperes rendelkezésére állt. A szakértő e helyett az 1974. április 22-i időpontot fogadta el a munkaterület átadásául, holott ezt csak az alperes állította egyoldalúan. A szakértő tévesen járt el, amikor a legutolsó szerződésmódosítást megelőző időszakban történt munkaterületátadási késedelmeket is mérlegelése körébe vonta. Az első fokú bíróság még a téves szakvéleménynél is kedvezőtlenebb, téves tényállást állapított meg annak leszögezésével, hogy a munkaterület jelenleg sem áll rendelkezésre. Ellenőrizhető ugyanis az a tény, hogy az alperes elvégezte a magműhely alapozását, elkészítette a pilléreket, a födémet stb. A munkavégzésről az építési napló is tanúskodik. Az, hogy a munkahely-átadás nincs az építési naplóba bevezetve, elsősorban az alperesnek róható fel. Fogalmilag kizárt tehát az a megállapítás, hogy a felperes a munkaterületet egyáltalán nem biztosította, ilyen megállapítást semmilyen bizonyíték nem támaszt alá.

A fellebbezés alapos.

A 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 21. §-ának (1) bekezdése szerint aki a vállalkozási szerződést megszegi, köteles kötbért és kártérítést fizetni, kivéve ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogszabály szerint tehát a szerződésszegő vétkességét kell feltételezni. Ennek megfelelően az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.