BH 2018.5.139 Perújítás kapcsán az új tény megállapítására való alkalmasság a terhelt elmeállapotára vonatkozó bizonyítási eszköz esetén kétirányú. Egyrészt a bizonyítási eszköznek olyan tartalmat kell hordoznia, ami a kóros elmeállapot lehetőségét objektíve megalapozza, azaz nem csupán tünetet, hanem konkrét, kóros elmeállapot megállapítására alkalmas diagnózist kell leírnia; másrészt ennek kapcsolatban kell lennie a terheltnek felrótt konkrét bűncselekménnyel, e bűncselekmény tekintetében kell relevánsnak lennie. A paranoid skizofrénia diagnózisa elmebetegségre vonatkozik, s - legalábbis valószínűsíthetően - magában hordozza a törvényi feltételeknek megfelelő új bizonyíték lehetőségét [Be. 408. § (1) bek. a) pont].

[1] Az ítélőtábla a 2017. szeptember 25-én kelt végzésével elutasította a terheltnek a törvényszék 2016. szeptember 9-én kelt, illetve az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2017. június 22-én kelt ítéletei ellen előterjesztett perújítási indítványát.

[2] Az alapügyben a bíróság jogerős ítéletével a terheltet emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek.] miatt 6 évi szabadságvesztésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fogház, és abból a terhelt legkorábban a kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[3] Az ítélőtábla végzésében foglaltak szerint az alapügyben a terhelt beszámítási képességének vizsgálata a bizonyítás tárgyát képezte. A terhelt annak során is hivatkozott arra, hogy a cselekményt megelőzően lidérces álmai és hallucinációi voltak; arra a kezelésére, melynek befejezésekor a perújítási indítványban hivatkozott IMEI zárójelentés készült, a terhelt szuicid késztetése miatt 2017. március 14. és 2017. május 20. napja között, az eljárás másodfokú szakaszában került sor. A kezelésről készült orvosi iratokat a másodfokú bíróság beszerezte, azokról tudomással bírt, és azokra tekintettel helyezkedett arra az álláspontra határozata 3. oldalának hatodik bekezdésében, miszerint a másodfokú eljárásban a szakvélemény kiegészítését, vagy új szakvélemény készítését indokoló adat nem merült fel.

[4] Ekként - az ítélőtábla álláspontja szerint - a terhelt által hivatkozott ok már az alapügyben is ismert volt a másodfokú bíróság előtt, ekként a csatolt zárójelentés nem új bizonyíték.

[5] A végzés ellen a terhelt jelentett be fellebbezést, melyet nem indokolt.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaposnak tartotta, és az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésére, valamint az ítélőtáblának a perújítás megengedhetősége tárgyában új eljárás lefolytatására való utasítására tett indítványt.

[7] Indokai szerint a perújítási indítvány olyan bizonyítékra hivatkozik, ami az alapügyben felmerült körülményre - a terhelt beszámítási képességére - vonatkozik, és még az alapügy jogerős befejezése előtt keletkezett. Az alapügyben beszerzett elmeorvos szakértői vélemény szerint a terhelt személyiségzavarban szenved, amely a beszámítási képességét enyhe fokban korlátozta. A perújítási indítványban hivatkozott orvosi dokumentum szerint viszont a terhelt más rendellenességben, paranoid skizofréniában szenved.

[8] Az ügyészi álláspont szerint a másodfokú bíróság a terhelt által a perújítás alapjaként megjelölt orvosi iratot - bár az valóban a rendelkezésére állt - nyilvánvalóan nem értékelte, mert a fellebbezéseket nyilvános ülésen bírálta el, és még az orvosi iratok megérkezésének tényét sem közölte a jelenlévőkkel. Rögzítette, hogy a terhelt nem kóros elmeállapotú, noha az IMEI-diagnózis (paranoid skizofrénia) a kóros elmeállapot egyik kórképe; azzal kapcsolatban ugyanakkor semmiféle értékelő megállapítást nem tett, bizonyítás hiányában nem is tehetett.

[9] Ezért - az ügyészi álláspont szerint - az ítélőtábla végzése megalapozatlan; a megalapozott döntéshez szükséges a fenti diagnózis ellenőrzése. Ez perújítási nyomozás elrendelésével valósítható meg; annak eredményeképp lehet megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a zárójelentésben megállapított betegség - valósága esetén - alkalmas-e a terhelt beszámítási képességére vonatkozó eltérő megállapítás megtételére, és annak következtében a büntetés enyhítésére.

[10] A fellebbezés alapos.

[11] A perújítási indítvány és a fellebbezés kapcsán rámutat a Kúria arra, hogy a perújításnak a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontja szerinti oka a jogerős ítélettel szembeni ténybeli kifogás lehetőségét biztosítja, azonban nem feltétlenül, hanem három - egymásra épülő - feltétel fennállása esetén. Ez okból ugyanis akkor rendelhető el a perújítás, ha

[12] - a bejelentett bizonyíték újnak tekinthető; az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de azt az eljárt bíróság nem értékelte; és

[13] - az (ekként) újnak tekintendő bizonyíték alkalmas arra, hogy valamely ténynek - a jogerős határozatban foglaltaktól - eltérő, vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze; s végül

[14] - az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására való alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre vagy büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.

[15] A Be. értelmében tehát ebben a sorrendben kell - egyenként és minden új bizonyítékként felmerült körülmény kapcsán - az egyes feltételek meglétét vizsgálni. Ha valamelyik feltétel esetében nemleges az eredmény, akkor a továbbiak vizsgálata már közömbös.

[16] Az ítélőtábla határozata azon alapszik, hogy álláspontja szerint már az első feltétel is hiányzik, mivel a becsatolt bizonyítási eszköz, illetve az abból származó bizonyíték nem új. Erre pedig abból a két tényből vont következtetést, miszerint az alapügyben másodfokon eljárt ítélőtábla

[17] - egyrészt beszerezte a terheltnek az elsőfokú ítélet meghozatalát követően az IMEI-ben végzett orvosi kezelésének a dokumentumait, és azok az iratok között, a fellebbezések elbírálását megelőzően már a rendelkezésére álltak,

[18] - másrészt - ezt követően - az ügydöntő határozatában rögzítette, hogy a másodfokú eljárásban a szakvélemény kiegészítését, avagy új szakvélemény készítését szükségessé tevő adat nem merült fel.

[19] Az ítélőtábla ezért a perújítás megengedhetősége kapcsán arra az álláspontra jutott, hogy az alapügyben a másodfokú bíróság ezen orvosi iratok alapján állapította meg, miszerint a szakvélemény kiegészítését vagy új szakvélemény készítését indokoló adat a másodfokú eljárásban (ideértve tehát az általa beszerzett orvosi dokumentumokat is) nem merült fel. Ekként pedig már értékelte azokat.

[20] Ez az álláspont azonban megalapozatlan. Az alapügyben eljárt másodfokú bíróság a fellebbezéseket nyilvános ülésen bírálta el; ekként a terhelt elmeállapotára vonatkozó bizonyítást nem vett, és nem is vehetett fel, az orvosi iratok beszerzéséről, rendelkezésre állásáról a fellebbezés elbírálása során, a nyilvános ülésen említést sem tett. Következésképp csupán feltételezés, hogy a másodfokú bíróság már értékelte az általa, újonnan beszerzett orvosi iratokat is; éppen úgy lehetséges az is, hogy azok figyelmen kívül hagyásával rögzítette a további bizonyítás szükségességét felvető újabb adatok hiányára vonatkozó megállapítását. Az bizonyos, hogy a másodfokú eljárásban beszerzett, és a perújítás alapjául is szolgáló dokumentumok perrendszerű bizonyítás tárgyát nem képezték.