3224/2022. (V. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.II.1.096/2020/7. számú végzése, továbbá a Zalaegerszegi Járásbíróság 5.B.437/2015/91. számú és a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.55/2018/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az indítványozó által kifogásolt, megtámadott határozat a következő.
[3] A Zalaegerszegi Járásbíróság a 2017. november 9-én kihirdetett5.B.437/2015/91. számú és - a Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság Bf.55/2018/5. számú határozata folytán - 2018. március 23-án jogerős ítéletével az indítványozót több rendbeli csalás bűntette miatt 4 év börtönbüntetésre, 180 napi tétel, napi tételenként 2 000 forint, mindösszesen 360 000 forint összegű pénzbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
[4] A Kúria - az indítványozó védője által az alapügyben hozott jogerős határozattal szemben előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva - a 2021. március 12-én meghozott Bfv.II.1.096/2020/7. számú végzésével az első-és másodfokú ítéleteket hatályában fenntartotta.
[5] 1.1. Az indítványozó védője a jogerős ügydöntő határozattal szemben bejelentett felülvizsgálati indítványában a Kúriától a határozatok megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát - elsődlegesen a terhelt bűncselekmény hiányában, másodlagosan tévedés, harmadlagosan kóros elmeállapot okán való felmentését, negyedlegesen ugyancsak kóros elmeállapota miatt a kiszabott büntetés enyhítését, nevezetesen pénzbüntetés kiszabását - indítványozta. Álláspontja szerint a csalás egyik törvényi tényállási elemének a megállapítása téves, valamint a terhelt a cselekményeit olyan kóros elmeállapotban követte el, amely képtelenné tette őt cselekménye következményeinek felismerésére, illetve az annak megfelelő magatartás tanúsítására; de ha ez nem állapítható meg, az elmeműködés kóros állapota korlátozta mindebben. A Kúria indokai szerint a felülvizsgálati eljárás során a tényálláshoz kötöttség megkerülhetetlen szabály, így a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével bírálta el a védői kifogásokat. Végzésében kifejtette, hogy az irányadó tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt tudata átfogta a csalás törvényi tényállási elemeinek egészét, továbbá a terhelt személyiségzavara a beszámítási képességét nem zárta ki és nem is korlátozta. Ekként a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
[6] 1.2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Bfv.II.1.096/2020/7. számú végzése, a Zalaegerszegi Járásbíróság 5.B.437/2015/91. számú és a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.55/2018/5. számú ítélete ellen.
[7] Az indítványában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)-(4) bekezdésének sérelmére hivatkozva kérte a bírósági döntések megsemmisítését.
[8] Álláspontja szerint a bírósági döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)-(4) bekezdését, mivel törvényi tényállási elemek hiányában állapították meg a bűnösségét, büntethetőséget kizáró ok ellenére szabtak ki rá büntetést és büntethetőséget kizáró bizonyítékokat nem vettek figyelembe. Indítványában a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogának sérelmét állítja, mivel az alapügyben bár elsőfokon vizsgálták az elmeállapotát, de mind az első-, mind a másodfokú bíróság elutasította az új elmeorvosszakértő kirendelésére vonatkozó védői indítványt. Ezáltal véleménye szerint sérült a fegyverek egyenlőségének elve is, hiszen a hatóság által kirendelt igazságügyi elmeorvosszakértő nem független. Az indítványozó emiatt megbízott két független igazságügyi orvosszakértőt, akik megállapították, hogy kóros személyiségzavarban szenved, mely a cselekmény elkövetésének idején is fennállt és korlátozta abban, hogy felismerje a cselekménye társadalomra veszélyességét. Perújítási indítvánnyal is élt korábban, de a perújítás megengedhetősége kérdésében döntésre jogosult bíróságok elutasították a perújítási indítványát, mivel korábban, az alapügyben már készült szakvélemény az elmeállapotára vonatkozóan. Álláspontja szerint a Kúria a felülvizsgálati döntése során szintén nem vette figyelembe, hogy a független szakértők megállapították, hogy kóros személyiségzavarban szenved.
[9] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően tanácsban eljárva először azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[10] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára hivatkozva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
[11] Az indítványozó határidőben, 2021. május 3-án postára adott - formai és tartalmi szempontból hiányos - alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Bfv.II.1.096/2020/7. számú végzése ellen. A hiánypótlásra felhívását megelőzően az alapügyben az indítványozó védelmét ellátó ügyvéd is - kifejezetten saját nevében eljárva - határidőben alkotmányjogi panaszt nyújtott be, és kérte a Kúria Bfv.II.1.096/2020/7. számú végzése mellett a Zalaegerszegi Járásbíróság 5.B.437/2015/91. számú és a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.55/2018/5. számú ítélete megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság Főtitkára utóbbi alkotmányjogi panaszhoz kapcsolódóan hiánypótlásra hívta fel a jogi képviselőt egyrészről a meghatalmazása csatolása, másrészről az alkotmányjogi panasz törvényi tartalmi kellékeinek pótlása érdekében. A jogi képviselő a hiánypótlásra nyitva álló határidőt elmulasztotta, az indítványozó ugyanakkor e határidőben postára adta a saját, a jogi képviselő alkotmányjogi panaszához kapcsolódó hiánypótlását. Az indítványozó a beadványában arról tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy a korábbi ügyvédje nélkül, személyesen jár el a továbbiakban, ugyanakkor a jogi képviselő alkotmányjogi panaszindítványát fenntartja, egyúttal annak hiányosságait pótolja. Kifejtette, hogy az ügyvédje csak pár nappal a hiánypótlásra nyitva álló határidő lejárta előtt adta át neki a hiánypótlási felhívást, ezért nem volt módja a büntetés-végrehajtási intézetben kézzel lemásolni a jogi képviselője korábbi indítványát, azonban pontosan megjelölte, hogy annak mely részeit kívánja a továbbiakban fenntartani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogi képviselő alkotmányjogi panasza nem felel meg az Abtv. 27. §-ában meghatározott követelményeknek, mivel az eljárási jogosultságát meghatalmazás hiányában nem tudta igazolni, nem az indítványozó képviselőjeként, hanem önállóan eljárva, saját nevében terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Ugyanakkor az indítványozó hiánypótlásában foglaltakat figyelembe véve, - így azt, hogy fenntartja a jogi képviselő által előterjesztett alkotmányjogi panasz tartalmát - az Alkotmánybíróság a jogi képviselő által benyújtott alkotmányjogi panasz tartalma, és az indítványozó hiánypótlásra beadott további indítványai alapján vizsgálta meg a befogadhatóság feltételeit.
[12] Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján hatvan napon belül lehet benyújtani. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszát a törvényi határidőn belül terjesztette elő.
[13] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdése vonatkozásában - megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve indokolja azok Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.
[14] Ezzel szemben az alkotmányjogi panasznak az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) és (4) bekezdése sérelmét állító része nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában, valamint a 27. §-ban meghatározott feltételeknek. Az alkotmányjogi panasz ebben a körben kizárólag kivonatokat tartalmaz az alapügyben megállapított jogerős tényállásból, az alapügy védője által benyújtott felülvizsgálati indítványból, a Kúria döntésének indokolásából, valamint több AB határozatból. Ezzel szemben az indítvány azt nem jelöli meg, hogy mindez miért jelentős (akár külön-külön, vagy egyben) az alkotmányjogi panasz szempontjából, nem határozza meg az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá nem tartalmaz indokolást sem arra nézve, hogy a bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény rendelkezéseivel. Mindezek a hiányosságok az Abtv. rendelkezései és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján az indítványi elem elbírálásának akadályát képezik (3548/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [44]; 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).
[15] 2.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdése sérelmét állító részében az Abtv. 27. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[16] Az indítványozó az alapügyben hozott jogerős ítéletet, valamint a felülvizsgálati eljárás során hozott, az alapügy határozatait helybenhagyó végzést támadta. Kétségtelen, hogy a jogerős ítélet, valamint a felülvizsgálati eljárás során hozott határozat is olyan eljárást befejező döntés, amely az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz tárgyra lehet.
[17] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz előterjesztését megelőzően a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az egyedi ügyben érintettség megállapítható, mivel az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügyekben terhelt volt.
[18] 2.3. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[19] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésének sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy sem a felülvizsgálati eljárás során, sem az alapügyben nem vették figyelembe az eljáró bíróságok azt, hogy olyan súlyos személyiségzavarban szenved, amely a bűnösségének megállapítására, illetve a büntetéskiszabásra is hatással lehet. Az alapügy során indítványozta bizonyítás felvételét az első- és a másodfokú eljárásban is, de az indítványait rendre elutasították, a perújítási indítványát - amiben arra hivatkozott, hogy a beszámítási képességére vonatkozóan a magánszakértői vélemény eltér a korábbi szakértők véleményétől - szintén elutasították, és a felülvizsgálati eljárásban sem vették figyelembe a súlyos személyiségzavarát.
[20] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 29. §-a szerinti befogadhatósági feltétellel összefüggésben elsőként jelen ügyben is arra mutat rá, hogy a bírói döntésekkel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem hagyományos értelemben vett jogorvoslat. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja, de nem vizsgálhatja a bírói döntések indokolásában megjelölt bizonyítékok és érvek megalapozottságát, ahogyan azt sem, hogy a jogalkalmazó helyesen értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket (vö. 3471/2021. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [21]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]; 3462/2020. (XII. 14.) AB végzés, Indokolás [18]).
[21] Ezzel szemben az indítványozó az alkotmányjogi panaszában éppen a bizonyítékok újraértékelését és az indítványozó számára kedvező, akár felmentő ítélet meghozatalát várja el, mely döntés meghozatalára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Az indítványozó ügyében az első- és a másodfokú bíróság is (és az alkotmányjogi panasz tartalma alapján a perújítás megengedhetősége kérdéséről döntő bíróság is) vizsgálta az újabb szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványt és részletesen megindokolta, hogy az újabb szakértő kirendelésére miért nem lát alapot. Az indítványozó maga is hivatkozott arra, hogy egyébként a másodfokú bíróság a személyiségzavarát nagyobb súllyal vette figyelembe enyhítő körülményként, és hozott az indítványozó számára kedvezőbb döntést. Mindemellett a Kúria a felülvizsgálati döntésében is számot adott arról, hogy a jogerős ítélet tényállásának alapulvételével a csalás törvényi tényállási elemei bizonyítottak, továbbá a terhelt beszámítási képessége sem volt kizárt vagy korlátozott. Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy perújítási eljárásnak lehet alapja a terhelt elmeállapotára - vagyis a korábban már megállapított tényhez képest új tény megállapítására - vonatkozó bizonyítási eszköz, ám csupán két konjunktív feltétel megléte esetén. Az első, hogy a bizonyítási eszköznek olyan tartalmat kell hordoznia, ami a kóros elmeállapot lehetőségét objektíve megalapozza; a második feltétel, hogy ennek kapcsolatban kell lennie a terheltnek felrótt konkrét bűncselekménnyel, e bűncselekmény tekintetében kell jelentősnek lennie (vö. BH 2018.139. [23]-[25]).
[22] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozónak az a kifogása, miszerint a tisztességes eljáráshoz való jogot, a fegyverek egyenlőségének elvét, valamint a védelemhez való jogot sérti, hogy a bíróságok nem adtak helyt a védelem egyik bizonyítási indítványának - viszont a bizonyítási indítvány elutasításának indokairól a döntéseikben számot adtak - nem vet fel olyan bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, amely alapján az alkotmányjogi panasz a befogadhatósági feltételeknek megfelelne. Az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül ugyanis nem értékelhető alkotmányos kérdésként önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntéseket tévesnek, magára nézve sérelmesnek tartja (vö. 3529/2021. (XII. 13.) AB végzés, Indokolás [24]; 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]).
[23] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a tisztességes bírósági eljáráshoz, a védelemhez való jog és a fegyverek egyenlősége elvének állított sérelmén keresztül valójában a számára kedvezőtlen bírói döntések tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját fogalmazta meg. Az indítványozó bírói döntésekkel szemben felhozott minden kifogása valójában a bírói mérlegelést támadja és a bizonyítékok újraértékelését várja el az Alkotmánybíróságtól.
[24] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a tisztességes bírósági eljáráshoz, a védelemhez való jog és a fegyverek egyenlősége elvének sérelmével összefüggésben nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, következésképpen nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[25] 3. Ekként az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2022. április 26.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Handó Tünde alkotmánybíró helyett
Dr. Márki Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1087/2021.