BH 2021.1.21 Annak megítélésénél, hogy az alperesnek a munkavégzési hely megváltoztatására vonatkozó kinevezésmódosítási ajánlatát követő egyeztetések és levélváltások az alperesi ajánlat fenntartásaként és az alperes ajánlati kötöttségeként, vagy a kinevezés ajánlott módosítása egyoldalú - jogellenes - megvalósításaként értékelhetők-e, nem annak van perdöntő jelentősége, hogy a felperes a szabadsága alatt még nem állt munkába a részére egyoldalúan kijelölt tagintézményben, hanem annak, hogy az alperes a felperessel közölt utolsó írásbeli jognyilatkozatában a kinevezésre vonatkozó döntésének véglegességét egyértelművé tette [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. §].

Pertörténet:

Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.252/2018/13., Debreceni Törvényszék Mf.21390/2019/5., Kúria Mfv.10058/2020/5. (*BH 2021.1.21*)

***********

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1982. február 1-től állt előbb munkaviszonyban, majd közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjével. Eleinte óvodapedagógusként foglalkoztatták, majd 2017. augusztus 31-ig 17 éven keresztül intézményvezetői feladatokat látott el. Vezetői megbízása lejártát követően az intézmény vezetésére kiírt pályázat eredményeként nem őt, hanem K.-né T. E.-t bízták meg a vezetői teendőkkel. A 2017. szeptember 1-től hatályos kinevezésmódosításának megfelelően a felperes óvodapedagógus munkakörben dolgozott tovább az alperes F. Tagóvodájának F. Csoportjában. Az alperesi intézményvezető 2018. augusztus 28-án szóban arra kérte a felperest, hogy kinevezését közös megegyezéssel módosítsák a munkavégzés helye tekintetében és munkáját 2018. szeptember 3-tól az alperes M. Tagóvodájában végezze tovább. A felperes a kinevezésmódosításához nem járult hozzá. A 2018. augusztus végén tartott tanévnyitó értekezleten az alperesi intézményvezető bejelentette, hogy a felperes szeptembertől a M. Tagóvodában kezdi meg munkáját, erre azonban nem került sor, mivel 2018. szeptember 3-tól keresőképtelen állományba került. E napon az alperes a postára adott dokumentumokban (kinevezés-módosítás, adatfelvételi lap, munkaköri leírás) a felperes munkavégzési helyeként az M. Tagóvodát tüntette fel. A felperes válaszlevelében közölte, hogy a kinevezésmódosítást nem fogadja el, ezért a keresőképtelensége végén az eredeti kinevezése szerinti munkavégzési helyen fog jelentkezni munkavégzésre. Az intézményvezető és a felperes 2018. szeptember 18-án és szeptember 20-án is egyeztettek a leendő munkavégzési helyről, az azonban nem vezetett eredményre. Szeptember 20-án a felperes jogi képviselője útján írásban tájékoztatta az intézményvezetőt, hogy a munkavégzés helyét csak közös megegyezéssel lehetne módosítani.

[2] Telefonbeszélgetésük során október elején az intézményvezető közölte, hogy a felperes 2018. október 8-i keresőképessé válását követően az M. Tagóvodában vegye fel a munkát, a felperes azonban ezen utasítás írásba foglalását kérte. Erre nem került sor, ezért 2018. október 8-án a felperes a személyes találkozásukat követően szabadságot kért és kapott. 2018. október 9-én nem volt munkavégzési kötelezettsége, s ekkor az intézményvezető írásban tájékoztatta a közalkalmazottat a következőkről: "A kinevezésének módosításához a szakmai feladatok észszerű döntése vezetett. Álláspontom szerint a munkakör helye nem lehet sértő, tehát a kért kinevezésmódosítás elutasításának indokai előttem ismeretlenek. Természetesen P. L.-né élhet a törvény biztosította munkajogi eszközökkel, amennyiben nem fogadja el a kinevezésmódosítását. Amennyiben elfogadja döntésemet, természetesen igényt tartok magas szakmai felkészültséggel végzett munkájára. Döntésem megváltoztatására lehetőséget nem látok."

[3] A felperes 2018. október 10-én, 11-én és 12-én szabadságon volt és az utolsó napon rendkívüli lemondással megszüntette közalkalmazotti jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 29. § (1) bekezdésére hivatkozva. Rögzítette, hogy számára a 2018. október 9-én kelt levélből vállt az véglegesen bizonyossá, hogy nincs alkupozícióban, az alperes egyoldalúan módosította a kinevezését, melynek megváltoztatására nincs lehetőség. A munkaviszony egyoldalú módosítása jogellenes intézkedés, amely szándékosan és jelentős mértékben sérti az Mt. 58. §-ának kógens rendelkezését. Az intézményvezető 2018. október 18-án kelt levelében azt közölte, hogy a rendkívüli lemondást jogellenesnek tekinti, ezért a kért összegek kifizetésére nincs lehetőség.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[4] A felperes keresetében a rendkívüli lemondása jogszerűségét állítva 16 havi távolléti díjának megfelelő 8 422 400 forint végkielégítés, 8 havi távolléti díjának megfelelő 4 211 200 forint felmentési időre járó távolléti díj és késedelmi kamata megfizetését kérte. Kifejtette, hogy a kinevezése egyoldalú módosításával, és ezen akarat fenntartásával a munkáltató nem teljesítette foglalkoztatási kötelezettségét. A szubjektív határidőt az intézményvezető 2018. október 9-én kelt válaszlevelétől számította, hiszen ekkor vált számára bizonyossá, hogy a kinevezése egyoldalú módosítására került sor. Utalt arra, hogy benne az intézményvezető konkurenciát látott és ezért törekedett arra, hogy az intézményen belül elszigetelje őt, megnehezítse együttműködését a kollégákkal.

[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a rendkívüli lemondás jogszerűségével kapcsolatos közalkalmazotti igényt is 30 napos keresetindítási határidőn belül lehet érvényesíteni, amit a felperes elmulasztott. Állította, hogy az alperesi intézményvezető mindvégig csupán az ajánlatát közölte és tartotta fenn a felperes irányába a munkahely megváltoztatásával összefüggésben, akinek jogában állt ezt nem elfogadni, ahogy azt meg is tette. Hivatkozott arra is, hogy a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás nem valósult meg, mert a felperes 2018. szeptember 3-tól a rendkívüli lemondás közléséig nem végzett munkát, mivel keresőképtelen volt és szabadságát töltötte.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a rendkívüli lemondással kapcsolatos igényét az Mt. 287. § (2) bekezdése b) pontja alapján az elévülési időn belül érvényesíthette. Kifejtette, hogy a felperes egy folyamatos alperesi kötelezettségszegésre hivatkozott, ami a rendkívüli lemondás időpontjában is fennállt, így a szubjektív határidőt is megtartotta. A felek e kinevezés módosításáról nem állapodtak meg, az ajánlat elfogadása hiányában a felperes kinevezése a korábbi tartalommal változatlanul fennmaradt, s az attól eltérő foglalkoztatás nem valósult meg. Erre figyelemmel az alperes szándékos kötelezettségszegése nem volt megállapítható, mivel a felperes az M. Tagóvodában ténylegesen nem végzett munkát.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és a felperesnek a 2018. október 12-én közölt rendkívüli lemondása jogszerűségének jogkövetkezményeként kötelezte az alperest, hogy a fizessen meg a felperesnek 8 422 400 forint végkielégítést és 4 211 200 forint felmentési időre járó távolléti díjat. Megállapította, hogy a munkáltató a felperes minden tiltakozása ellenére egyoldalúan kívánta módosítani a felperes kinevezését a munkavégzési hely tekintetében. Intézkedését 2018. szeptember 3-tól a rendkívüli lemondás beadásáig a felperes folyamatos tiltakozása ellenére fenntartotta és e szándékát a 2018. október 9-i levelében egyértelműen kifejezésre juttatta. A rendelkezésre álló iratok és tanúvallomások alapján megállapította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója nyilatkozatával ellentétben a felperes részére megküldött kinevezésmódosítás és adatfelvételi lap módosítását nem ajánlatnak, hanem jogszerű munkáltatói intézkedésnek tekintette, s ebben a M. Tagóvoda került munkavégzési helyként feltüntetésre. A munkáltató anélkül, hogy a felperes ezen intézkedéshez hozzájárult volna, intézkedését tényként jelentette be és folyamatosan fenntartotta. A munkáltató utasítását véglegesnek tekintette és nem befolyásolja ezt a körülményt az sem, hogy a felperes keresőképtelensége és szabadsága miatt a megjelölt munkavégzési helyen nem végzett munkát.