A Kúria Kfv.35611/2012/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

Az Európai Unió Bíróságának határozata értelmében az adóhatóságot terheli a bizonyítás, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának szabályozására felhozott ügylettel kapcsolatban a korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.611/2012/4.szám

A Kúria az ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága /3530 Miskolc, Kandia u. 12-14./ alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Nógrád Megyei Bíróság 2010. június 9-én kelt 10.K.20.218/2010/17. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 19. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Nógrád Megyei Bíróság 10.K.20.218/2010/17. számú ítéletét, és az alperes 2239577126, számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 (százezer) forint elsőfokú, és 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2007. óta egyéni vállalkozóként fővállalkozóknak - mint megrendelőknek - végzett építőipari tevékenységet. Az elvállalt munkák egy részét saját dolgozóival, másik részét alvállalkozókkal végeztette el. Különböző kőművesmunkákra, illetve túlnyomórészt falazási munkákhoz M. L. egyéni vállalkozót vonta be alvállalkozóként, akivel erről alvállalkozói szerződéseket is kötött. A szerződések szerint a munkálatokról építési naplót kellett vezetni és teljesítési igazolást kiállítani. Az egyéni vállalkozó az általa elvégzett munkákról 20 számlát állított ki, melyeket a felperes készpénzben rendezett, könyvelésében és bevallásában szerepeltetett. A munkák felmérésére és igazolására akkor került sor, amikor azokat a felperes a megrendelőnek átadta. Az építési naplók szerint M. L. az egyéni vállalkozó az építkezéseken 8-14 fővel dolgozott.

M. L. adóbevallási és adófizetési kötelezettségének 2003. évtől nem tett eleget, sem főállású, sem alkalmi munkavállalóit az adóhatósághoz nem jelentette be. Egyéni vállalkozói igazolványát az illetékes jegyző 2007. június 20-án jogerős határozatával visszavonta.

Az adóhatóság a felperes terhére 2007. évre 5.600.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, az M. L. egyéni vállalkozó által kiállított számlák áfáját levonni nem engedte, mert 2007. június 20-tól M. L. nem minősült adóalanynak, ezért ezt követően hiteles számlát sem bocsáthatott ki.

A felperes adólevonási jogának érvényesíthetőségét kizáró okként rögzítette még azt is, hogy M. L. a számlatömböt a számlák kiállításának keltét követően vásárolta meg, továbbá hogy a felperes nem győződött meg arról, hogy a munkát ténylegesen kik végezték, illetve a munkát végző személyek milyen minőségben voltak jelen a munkaterületen.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2010. január 8-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte.

A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletét arra alapozta, hogy M. L. adóalanyisága 2007. június 20-án megszűnt, ezért adó áthárítására sem volt jogosult. Továbbá kiemelte, hogy M. L. nem rendelkezett bejelentett alkalmazottal vagy alkalmi munkavállalóval, tehát nem bizonyított, hogy a kőműves munkákat M. L. teljesítette.

A felperes terhére rótta, hogy nem győződött meg arról, hogy a számlában feltüntetett szolgáltatás valóban a számlakibocsátó szolgáltatásának minősült-e. Nem ellenőrizte, hogy a munkaterületen munkát végzők M. L. egyéni vállalkozó alkalmazottai, vagy alkalmi munkavállalói-e.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Sérelmezte, hogy M. L. egyéni vállalkozói igazolványának visszavonását az adóhatóság az ő hátrányára vette figyelembe. Állította, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Hivatkozott továbbá arra, hogy a munkaterületen M. L. munkavállalóit ellenőrizte.

Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.387/2010/8. számú végzésével az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte a közös hozzáadottérték-adó rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112. EK irányelv értelmezésére.

Az Európai Unió Bírósága 2012. szeptember 6. napján kelt C-324/11. számú ügyben meghozott ítéletében kifejtette, hogy 1."... az adósemlegesség elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha az adóhatóság elutasítja az adóalanynak a számára teljesített szolgáltatások után felszámított, vagy megfizetett hozzáadottérték-adó levonására vonatkozó jogát azzal az indokkal, hogy a számlakibocsátó egyéni vállalkozói igazolványát, a szolgáltatások nyújtását, vagy a vonatkozó számla kibocsátását megelőzően visszavonták, amennyiben e számla az ezen irányelv 226. cikkében megkövetelt valamennyi, különösen a hivatkozott számlákat kiállító személy és nyújtott szolgáltatások jellegének meghatározásához szükséges adatot tartalmazza."

2. Ugyancsak ellentétesnek tartotta azt az adóhatósági magatartást, amely "...a felszámított, vagy megfizetett hozzáadottérték-adó levonásra vonatkozó felperesi jogot azzal az indokkal tagadja meg, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója nem jelentette be az általa foglalkoztatott munkavállalókat, anélkül hogy a hatóság objektív körülmények alapján bizonyítaná azt, hogy ezen adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó, vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vett részt."

3. Hangsúlyozta, hogy "a 2006/112. irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy az adóalany nem ellenőrizte, hogy a munkavégzés helyén dolgozó munkavállalók a számlakibocsátóval jogviszonyban állnak-e, illetve hogy a számlakibocsátó bejelentette-e a munkavállalókat, nem tekinthető olyan objektív körülménynek, amely miatt a számlabefogadó tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy hozzáadottérték-adó kijátszására irányuló ügyletben vett részt. Ennél fogva a levonási jog nem utasítható el az említett tény okán, amikor az irányelvben az adólevonási jog gyakorlására vonatkozó érdemi és formai feltételek is teljesülnek."

4. Ugyanakkor az adósemlegesség elvével összeegyeztethetőnek tartotta, "...ha a nemzeti bíróság az adott ügyben szereplő összes körülmény átfogó vizsgálata során ellenőrzi, hogy a számlakibocsátó maga teljesítette-e a szóban forgó ügyletet."