BH+ 2008.9.402 Az elévülés megszakad, ha a jogosult követelését bírósági úton érvényesíti. Az elévülés megszakadása bekövetkezik akkor is, ha a keresetindításról a kötelezett nem szerez tudomást, mert az elévülés megszakadása a keresetlevél benyújtásához és nem a perindítás hatályának beálltához fűződő anyagi jogi hatás [Ptk. 327. §, Pp. 121. §, 128. §].

Kapcsolódó határozatok:

Hajdúböszörményi Járásbíróság P.20440/2005/27., Debreceni Törvényszék Gf.41080/2007/5., Kúria Pfv.20416/2008/6. (*BH+ 2008.9.402*)

***********

A felperes és felesége az 1999. március 26. napján létrejött szerződéssel 6 000 000 forint vételárért eladták az alperesnek és az E. Kft.-nek a 6 000 000 forint jegyzett tőkéjű K. Kft.-ben meglévő 98,333%-os és 1,666%-os üzletrészeiket.

A vevők a felperesnek és házastársának a vételárat nem fizették ki, ezért a felperes keresetében 6 000 000 forint és ezen összeg 1999. május 3. napjától járó évi 20 %-os kamatának a megfizetésére kérte kötelezni az Economic-Trade Kft.-t.

A felperes a H. Városi Bíróság előtt a 3.P.20 338/2001. számú ügyben a 2001. november 28. napján megtartott tárgyaláson keresetét az alperesre is kiterjesztette. A bíróság a kereset-kiterjesztést az alperessel nem közölte, mert a per tárgyalását felfüggesztette.

A későbbi eljárás során az E. Kft.-vel szemben a bíróság a pert megszüntette, mert az megszűnt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a felperes követelése vele szemben elévült. Másrészt a felperessel szemben beszámítási kifogást terjesztett elő.

A felperes követelésébe beszámítani kért 2 700 000 forintot, melyet a felperes az adásvételi szerződés megkötésének napján a szerződés aláírását követően a K. Kft. bankszámlájáról jogellenesen utalt át házastársának bankszámlájára. Ezzel az alperesnek és az E. Kft.-nek a felperes kárt okozott, mellyel kapcsolatban a büntetőbíróság bűnösségét is megállapította.

A felperes ugyanis 1999. február 10-én vásárolt egy C. típusú húsipari kalapácsos darálót 2 750 000 forintért. Állítása szerint a K. Kft. a vételárral nem rendelkezett, ezért azt saját pénzéből egyenlítette ki, így ténylegesen tagi hitelt nyújtott a K. Kft.-nek. A 2 700 000 forint átutalása a tagi hitel visszafizetése volt, ezért álláspontja szerint az alperesnek nem okozott kárt, mert a daráló a kft. tulajdonába került. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a daráló vételárából 687 500 forint összegű 25%-os forgalmi adót a későbbiekben visszaigényelt.

Az alperes ezen túlmenőleg 790 438 forint beszámítását is kérte arra hivatkozva, hogy ezen összegű ingóságok a K. Kft. vagyonába tartoztak, azok azonban az 1999. március 29-én lefolytatott leltározás során már nem voltak meg.

Beszámítani kért továbbá 1999. január 1-jétől 1999. március 31-éig terjedő időszakban bekövetkezett 5 273 000 forint vagyonvesztést, valamint 642 000 forint illetéket, mert a K. Kft. 1994. április 26-ai vétele következtében az 1999. március 22-ei fizetési meghagyással kiszabott illetéket és 100 000 forint a késedelmes bejelentés miatt kiszabott mulasztási bírságot a K. Kft.-nek kellett megfizetnie.

Az alperes beszámítási kifogásának jogcímét bűncselekménnyel és szerződésszegéssel okozott kár, valamint a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásában, az E. Kft. által megjelölt árleszállítás, továbbá a felperes ügyvezetőjének az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 29. § (1) bekezdése szerinti ügyvezetői felelősségének a megszegésében jelölte meg.

A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint az alperes előtt ismert volt a gazdálkodó szervezet utolsó három hónapjának a gazdálkodása. A szerződés megkötésekor az egész telephely kulcsait átadta a vevőknek, ezért az átadást követően lebonyolított leltározás nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a K. Kft. tulajdonában volt ingóságok a szerződéskötéskor nem voltak meg. A kiszabott illetéket a gazdálkodó szervezetnek kell megfizetnie és utalt arra, hogy vele szemben a K. Kft. követelést nem terjesztett elő. Hivatkozott arra is, hogy az üzletrész nem dolog, így arra a kellékszavatosság szabályai nem alkalmazhatók.

Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a felperes részére tizenöt napon belül fizessen meg 3 345 500 forintot és ezen összeg 1999. május 3-ától a kiegyenlítés napjáig járó évi 20%-os kamatát.

Álláspontja szerint a felperes követelése azért nem évült el, mert a felperes az alperes egyetemleges adóstársával szemben érvényesítette követelését és amikor tudomást szerzett arról, hogy az adóstárs megszűnt, akkor igényét az alperessel szemben haladéktalanul érvényesítette.

Az alperes beszámítási kifogását 2 654 500 forint összeg tekintetében megalapozottnak találta. Megállapította, hogy a felperes a 2 700 000 forint összeggel jogellenesen rendelkezett akkor, amikor a már eladott gazdálkodó szervezet számlájáról ezt az összeget leemelte. A vevőket ugyanis nem tájékoztatta arról, hogy tagi hitel címén követelése van az eladott gazdálkodó szervezettel szemben. Ezzel megszegte a Gt. 29. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az alperes kára azonban ezen a jogcímen 2 012 500 forint, mert az alperes visszaigényelt az adóhivataltól 687 500 forint áfát.

Megalapozottnak találta a 642 000 forint vagyonszerzési illeték beszámítását is. A felperes ugyanis szavatolta, hogy az általa értékesített gazdálkodó szervezetnek a szerződésben részletezetteket meghaladó tartozása nincs. A felperes e körben megszegte a Ptk. 205. § (3) és (4) bekezdésében foglalt tájékoztatási és együttműködési kötelezettséget.

Az alperes ezt meghaladó beszámítási kifogását nem találta megalapozottnak. A szerződéskötéskor a felek közösen döntöttek úgy, hogy nincs szükség átadóleltár készítésére. Ezért sem a felperes, sem az alperes és társa nem jártak el kellő gondossággal.

Megállapította továbbá, hogy az alperes a rendelkezésére bocsátott könyvelési és számviteli adatokból megfelelő módon tájékozódhatott volna a megvásárolt gazdálkodó szervezet gazdálkodásának alakulásáról már a szerződéskötést megelőzően is. E körben az alperes nem jelölte meg, hogy a vezető tisztségviselőnek a vétkes kötelezettségszegése miben áll.

A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 6 000 000 forintra és ezen összeg 1999. május 3-tól járó évi 20%-os kamatára emelte fel.