A Debreceni Törvényszék Gf.41080/2007/5. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 164. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 318. §, 326. §, 327. §, 335. §, 337. §, 339. §, 365. §, 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 29. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §]

Hajdú-Bihar Megyei Bíróság

D e b r e c e n

2.Gf.41.080/2007/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a Dr. Keserű Tibor ügyvéd (4090 Polgár, Kiss E. u. 3/B. fsz. 2.) által képviselt (...) felperesnek - a Dr. Sárvári Nóra ügyvéd (1132 Budapest, Váci út 16. II. lh. I/4.) által képviselt (...) alperes ellen vételár megfizetése és egyéb iránt indult eljárásában a Hajdúböszörményi Városi Bíróság 3.P.20.440/2005/27. számú 2007. április 10. napján kelt ítélete ellen a felperes által 29. sorszám, míg az alperes által 30. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, a 2007. október 4. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és az alperest kötelezi, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 6 000 000 (hatmillió) Ft tőkét és ennek 1999. május 3. napjától kezdődően a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os kamatát, valamint perköltség címén 750 000 (hétszázötvenezer) Ft-ot.

Kötelezi az alperest, hogy az államnak külön felhívásra az állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt határidőn belül és számlaszámra fizessen meg 720 000 (hétszázhúszezer) Ft első- és másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 3 345 500 Ft tőke és ennek 1999. május 3-tól a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os kamata, valamint perköltség címén 30 000 Ft megfizetésére kötelezte, elutasítva ezt meghaladóan a felperes keresetét.

Kötelezte továbbá az alperest 200 700 Ft illeték államnak történő megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a peres felek, valamint a gazdálkodó szervezet 1. és a felperes házastársa között a Ptk. 365. § (1) bekezdése szerinti adásvételi szerződésből eredő fizetési kötelezettségét 6 000 000 Ft vételár tekintetében az alperes és a gazdálkodó szervezet 1. vevők nem teljesítették.

Hangsúlyozta, hogy az alperes és az elsőfokú eljárás alatt megszűnt gazdálkodó szervezet 1. fizetési kötelezettsége egyetemleges az adásvételi szerződésben kikötöttek alapján.

Az elsőfokú bíróság az alperes elévülési kifogását nem találta alaposnak, figyelemmel a Ptk. 335. § (3) bekezdésére, valamint a Ptk. 326. § (2) bekezdésére is annak hangsúlyozásával, hogy a felperes az gazdálkodó szervezet 1. megszűnését követően haladéktalanul előterjesztette kereseti kérelmét a gazdálkodó szervezet 2.-vel, mint II. rendű alperessel szemben.

Az elsőfokú bíróság az alperes beszámítási kifogását két tétel tekintetében találta alaposnak, egyrészt az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 29. § (1) bekezdése értelmében a 2 700 000 Ft áfa-val csökkentett 2 012 500 Ft, másrészt 642 000 Ft vagyonszerzési illeték erejéig. A két tétel együttesen 2 654 500 Ft.

Az elsőfokú ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezést terjesztett elő.

A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását kérte és az alperes keresete szerinti marasztalását perköltség fizetésére kötelezésével, hangsúlyozva azt, hogy a felperes az alperes által beszámítási kifogás útján érvényesített kártérítés alapjául szolgáló kárt nem okozott, hiszen a 2 700 000 Ft ellentételezéseként a megvásárolt gép a gazdálkodó szervezet 3. vagyonát gyarapította.

A vagyonszerzési illeték megfizetésére kötelező határozat pedig az üzletrész adásvételi szerződését követően kelt, így azt a gazdálkodó szervezet 3.-nak kellett megfizetnie.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte, a felperes perköltség megfizetésére történő kötelezésével.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az elévülés vizsgálatánál téves következtetésre jutott, mivel a Ptk. 337. § (3) bekezdésében szabályozott kötelezetti egyetemlegesség alapján az elévülési határidő eltelte mindkét alperesnél önállóan vizsgálandó, míg a beszámítási kifogás útján érvényesített, az elsőfokú bíróság által elutasított további két kártérítési igény tekintetében a bíróság a bizonyítékokat tévesen értékelte.

Hivatkozott arra is, hogy a perben beszerzett aggálytalan igazságügyi könyvszakértői vélemény az ingóságok tekintetében rögzítette azt, hogy jelentős vagyonvesztés történt az adásvételt megelőző időszakban, így mind az ingóságok hiányával, mind a vagyonvesztéssel a felperes az alperesnek az engedményezéssel érintett 6 063 438 Ft kárt okozta.

A felperes fellebbezése alapos, míg az alperes fellebbezése alaptalan.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást részben pontosítja és kiegészíti a következőkkel:

Az 1999. március 26-i üzletrész adásvételére vonatkozóan létrejött szerződést megelőzően és azt követően is T.S. könyvelőként, míg M.J. üzemvezetőként dolgoztak a gazdálkodó szervezet 3.-nál, míg M.Z. a vétel előtt alkalmazottként, utána pedig a gazdálkodó szervezet ügyvezetőjeként.

M.J. üzemvezetőnek 1998. novemberében vitája támadt a felperessel, mivel a felperes a kért fizetésemelést nem engedélyezte.

Ezt követően M.J. táppénzes állományba került az adásvétel időpontjáig, majd március 26-án T.S. kérésére az üzemben megjelent.