BH 2017.9.288 I. A mentelmi jog felfüggesztésének jogszerűségét az arra jogosult döntésének alakszerűsége nem érinti [Be. 416. § (1) bek. c) pont, 551. §].

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék B.696/2012/111., Debreceni Ítélőtábla Bf.807/2014/62., 3017/2016. (II. 2.) AB határozat, Kúria Bfv.309/2016/7., 3206/2016. (X. 17.) AB végzés, Kúria Bfv.1412/2016/7. (*BH 2017.9.288*)

***********

II. Abban az esetben, ha a vezető beosztású személy fogalmát jogszabály meghatározza, ez irányadó a vesztegetés bűncselekménye minősített esete megállapíthatóságára nézve is [Btk. 294. § (2) bek.; 1997. évi LXVI. tv. (Bszi.) 62. §].

[1] A törvényszék a 2014. június 19-én kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 8 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (2) bek, (3) bek a) pont, aa) alpont, b) pont II. ford.]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 10 év szabadságvesztésre, 1 500 000 forint pénzbüntetésre, 8 év időtartamú, az egyetemi jogi diplomához kötött foglalkozástól eltiltásra, valamint mellékbüntetésül 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben a terhelttel szemben 3 300 000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el.

[2] A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Kimondta, hogy az I. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[3] Az előzetes fogvatartásban, valamint házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.

[4] Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.

[5] Az I. r. terheltet a 3 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. tv. (továbbiakban: korábbi Btk.) 275. § (1) bek. b) pont] miatt ellene emelt vád alól felmentette.

[6] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. terhelt terhére jelentett be fellebbezést, egyrészről a közbizalom elleni bűncselekmények (a közokirat-hamisítás bűntette) vádja alól felmentő rendelkezés miatt, anyagi jogszabálysértésre hivatkozással a bűnösség megállapítása érdekében, másrészről a 8 rendbeli korrupciós bűncselekmény miatt halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztés és az egyetemi jogi diplomához kötött foglalkozástól eltiltás büntetés súlyosítása érdekében.

[7] Az I. r. terhelt, valamint a vezető védő a tényállás megalapozatlanságára és eljárási szabálysértésekre hivatkozással, felmentés végett jelentettek be fellebbezést.

[8] Az ítélőtábla a nyilvános ülésen meghozott és 2015. október 15-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a kiszabott szabadságvesztés tartamát 12 évre, az egyetemi jogi diplomához kötött foglalkozástól eltiltást végleges hatályúra, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 10 évre súlyosította.

[9] Az első- és másodfokú ítélet ellen a védő nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontja alapján.

[10] A védő az eljárási szabályok megsértését kifogásolta. Nevezetesen azt, hogy az első- és másodfokú bíróság a mentelmi jog felfüggesztésének hiányában járt el az I. r. terhelttel szemben.

[11] Emellett az I. r. terhelt terhére megállapított cselekmények anyagi jogi minősítését is törvénysértőnek tartotta.

[12] A védő azt az álláspontját fejtette ki, hogy jelen ügyben a mentelmi jog felfüggesztésének két alapvető hibája volt.

[13] Egyrészt az, hogy a köztársasági elnök irataiban a "hozzájárulás a büntetőeljárás megindításához" fordulatot alkalmazta. A hivatkozott törvényi rendelkezések alapján azonban megítélése szerint a "mentelmi jog felfüggesztése" kitételt nem pótolhatja a köztársasági elnök "hozzájárulása a büntetőeljárás megindításához". A pontos szóhasználat elengedhetetlen.

[14] Másrészt hiányolta a formaiság mellőzését és hibaként jelölte meg, hogy a köztársasági elnök határozata nem tartalmaz rendelkező részt és indokolást.

[15] A védő álláspontja szerint a mentelmi jog felfüggesztéséről szóló határozatnak önmagában alkalmasnak kell lennie annak megállapítására, hogy a köztársasági elnök döntése milyen ügyre (tényállásra), azon belül milyen bűncselekmény(ek)re vonatkozik, mégpedig úgy, hogy az az eljárás valamennyi résztvevője számára világos, érthető és egyértelmű legyen. E szabály megsértése kizárja a tisztességes eljárás lefolytatásának lehetőségét. A köztársasági elnök határozata sem alakilag, sem tartalmában nem felelt meg sem a Be. 551. § (1) és (2) bekezdésében foglalt előírásoknak, sem a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény (Bjt.) 2. § (1) és (3) bekezdésében, sem pedig az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 5. § (1) és (7) bekezdésében foglaltaknak.

[16] Mindezekre figyelemmel a védő szerint az I. r. terhelt bírói mentességét a megfelelő időben, a megfelelő fórum soha nem függesztette fel.

[17] Ugyanebben a kérdéskörben a védő azt is sérelmezte és tisztázását igényelte, hogy az I. r. terhelttel szemben foganatosított első büntetőeljárási cselekmények idején az eljáró ügyész egyáltalán rendelkezett-e a mentelmi jogot felfüggesztő határozattal.

[18] E kérdést az veti fel, hogy 2011. december 23-án, az I. r. terhelt őrizetbe vételekor az ügyész szóban csak annyit közölt vele, hogy a köztársasági elnök a mentelmi jogát felfüggesztette. A terhelt kérelmére azonban a határozatot nem adta át részére, és az őrizetbe vételt elrendelő határozat sem tartalmaz a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó adatot.

[19] Az indítvány szerint ezt követően anélkül került sor az I. r. terhelt első gyanúsítotti kihallgatására, hogy az ügyész meggyőződött volna arról, hogy a köztársasági elnök határozata megfelel-e a hatályos törvényi rendelkezéseknek.

[20] Minderre figyelemmel a védő felülvizsgálati indítványa szerint megállapítható, hogy a dr. N. N. B. bíróval szembeni büntetőeljárás lefolytatásának a 2011. december 23-án közölt gyanúsításban foglalt bűncselekmények tekintetében törvényes akadálya volt, mert ebben a körben a mentelmi joga felfüggesztése nem történt meg.

[21] A védő szerint a Be. 373. § (1) bekezdés I./b) pontja a mentelmi jog felfüggesztésének hiányát valóban nem nevesíti abszolút eljárási szabálysértésként, azonban megítélése szerint a jogszabály-értelmezés alapvető szabályainak alkalmazásával megállapítható, hogy az éppen olyan típusa az eljárási akadályoknak, mint a magánindítvány, a feljelentés vagy a kívánat hiánya. Nincs akadálya annak, hogy a bíróság e körben analógiát alkalmazzon.

[22] A felülvizsgálati indítványában a védő anyagi jogsértésként kifogásolta az I. r. terhelt vezető beosztású hivatalos személy minőségének a megállapítását.

[23] Tekintettel arra, hogy sem a tanácselnök, sem a csoportvezető bíró nem lát el irányítási jellegű feladatokat, amelyeket a jogirodalom és a bírói gyakorlat a vezető beosztás lényegének tekint, nem volt alapja a vezető beosztás megállapításának. A tanácselnökre vonatkozó büntetőeljárási és igazgatási szabályokból az következik, hogy a tanácselnök nem fejt ki semmilyen irányítási tevékenységet; a csoportvezető pedig kizárólag szervező, igazgatási jellegű feladatokat lát el. Az ítélkezés során azonban minden bíró egyenlő.