A Debreceni Ítélőtábla Bf.807/2014/62. számú határozata vesztegetés bűntette (HIVATALOS SZEMÉLY által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette) tárgyában. [1951. évi III. törvény 201. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 195. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 22. §, 275. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 27. §, 1990. évi LV. törvény 5. §, 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 63. §, 69. §, 97. §, 1997. évi LXVII. törvény (Bjt.) 2. §, 26. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 78. §, 81. §, 82. §, 183. §, 192. §, 217. §, 255. §, 256. §, 258. §, 275. §, 309. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 366. §, 371. §, 372. §, 373. §, 375. §, 381. §, 416. §, 551. §, 552. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 53. §, 62. §, 79. §, 80. §, 81. §, 92. §, 275. §, 2012. évi XXXVI. törvény (Ogytv.) 74. §, 77. §] Bírók: Diószegi Attila, Ficsór Gabriella, Szabó József

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.807/2014/62.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2015. április 23., június 9., szeptember 29., valamint október 1. napjain tartott nyilvános ülésen meghozta, és 2015. október 15. napján kihirdette a következő

ítéletet:

A vezető beosztású hivatalos személy által üzletszerűen, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott é s társa ellen indított büntető ügyben a Debreceni Törvényszék 2014. június 19. napján kihirdetett 6.B.696/2012/111. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint:

I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 12 (tizenkettő) évre, az egyetemi jogi diplomához kötött foglalkozástól eltiltást végleges hatályúra, a közügyektől eltiltás tartamát 10 (tíz) évre súlyosítja.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege helyesen 1 528 257 (egymillió-ötszázhuszonnyolcezer-kettőszázötvenhét) Ft, melyből az állam terhén maradó összeg helyesen 482 730 (négyszáznyolcvankettőezer-hétszázharminc) Ft.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I. r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába.

A fellebbezési eljárásban felmerült 161 250 (egyszázhatvanegyezer-kettőszázötven) Ft bűnügyi költség az államot terheli.

Indokolás:

A törvényszék ítélete ellen az ügyész I. r. és II. r. vádlottak terhére jelentett be fellebbezést. Álláspontja szerint a 8 rb. korrupciós bűncselekmény miatt halmazati büntetésül az I. r. vádlottal szemben kiszabott 10 év szabadságvesztés enyhe, mert az elsőfokú bíróság nem értékelte teljeskörűen a felmerült súlyosító körülményeket, ezzel együtt az elkövetett bűncselekmények kimagasló társadalomra veszélyességét. Szükségesnek tartotta továbbá e vádlottat végleges hatállyal eltiltani a jogi diplomához kötött foglalkozástól, szemben a törvényszék által alkalmazott határozott időtartammal. A közbizalom elleni bűncselekmények (közokirat-hamisítás bűntette) miatti felmentő rendelkezéseket támadva a vádlottak vonatkozásában anyagi jogszabálysértés miatt, bűnösség megállapítása és II. r. vádlottal szemben is büntetés kiszabása céljából élt perorvoslati jogával. Ez utóbbi bűncselekmények kapcsán - bűnösség megállapítása esetén - a bűnügyi költségről szóló rendelkezés megváltoztatását is indokoltnak tartotta.

I. r. vádlott, valamint a vezető védő a tényállás megalapozatlansága, eljárási szabálysértések (T1 tanúkénti kihallgatása, bizonyítási indítványok elutasítása) okán felmentés céljából jelentettek be jogorvoslatot.

A II. r. vádlott védője a törvényszék felmentő ítéletét tudomásul vette, míg a határozat kihirdetésén jelen nem lévő II. r. vádlott a törvényes határidőn belül nem élt a fellebbezés lehetőségével.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában a vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezést annak helytálló indokai alapján fenntartotta, egyben a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak vélte. Álláspontja szerint a törvényszék perjogi hibától mentes eljárásában minden lényeges bizonyítékot beszerzett, megvizsgált és értékelt. Ennek eredményeként a korrupciós és közbizalom elleni bűncselekmények vonatkozásában teljes mértékben megalapozott tényállást állapított meg.

Törvényes volt T1 tanúkénti kihallgatása, amely azon a jogértelmezésen alapul, hogy a védő Be. 81. §-a (1) bekezdésének b/ pontjában írt abszolút tanúkihallgatási tilalma "az eljárási törvény szövegében meghatározottak szerint korlátozott, egyébként tanúkénti kihallgatása a fent hivatkozott egyéb kizáró és korlátozó okok figyelembevételével - általánosságban - nem kizárt és nem tilalmazott ...".

A közokirat-hamisítás bűntette kapcsán utalt a Pp. 195. §-ának (1) bekezdésében írt közokirat fogalmára, majd az 1/2004. számú büntető jogegységi határozat azon megállapítására, hogy a Btk. 275. §-ában meghatározott bűncselekmény, a hivatalos személy által elkövetett materiális közokirat-hamisítás, lényeges ténynek hamis közokiratba foglalásával "bizonyító" és "rendelkező" közokiratra egyaránt elkövethető. Hangsúlyozta, hogy a határozat bevezető részében írtakhoz érdemi, nyilvánvalóan releváns joghatások fűződnek, hiszen a bíróság alaki és tartalmi legitimációja, hatásköre és illetékessége, eljárásának konkrét körülményei, a bíróság összetétele mind olyan tény, amelyhez abszolút hatályon kívül helyezés, jogorvoslat, kizárás, fegyelmi felelősségrevonás jogkövetkezménye fűződhet. Álláspontja szerint az "eljárás formája" lényeges tény, figyelemmel a Be. 258. §-ának (4) bekezdésére. E körben felhívta a BH. 2014. évi 329. számú jogesetet.

Vitatta a II. r. vádlott azon védekezését, hogy ő csak "határozat-tervezetet" írt alá. E vádlott a kérdéses bűnügyi iratok ismerete nélkül, párszavas tanácselnöki tájékoztatás alapján határozott az érintett terheltek személyi szabadságáról. Hivatkozott továbbá a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet II. Fejezet 13. pontjában rögzítettekre, alátámasztandó azt, hogy az "eljárás formája" a Büsz. szerint is lényeges tartalma a bíróság határozatának.

Nem értett egyet az elsőfokú bíróság ítéletének 144. oldalán írt érveléssel, ugyanis - álláspontja szerint - a Be. elkövetés idején hatályban volt rendelkezései nem utalnak a törvényszék által írt alulszabályozottságra a tanácsülés, mint eljárási forma esetében. Ezzel szemben "A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rendszere, a tanácsülés jogintézményére vonatkozó szabályozása a jogszabály értelmezésének valamennyi ismert tudományos módszere szerint világos és egyértelmű: a tanácsülés a tanácsot alkotó bírák együttes és egyidejű jelenlétében, megfelelő tárgy- és iratismeret birtokában zajló szakmai vita és döntés eljárásjogi kerete.".

I. r. vádlott a Debreceni Ítélőtáblára 2015. április 10. napján érkezett 102 oldal terjedelmű beadványában észrevételeit fejtette ki a törvényszék írásba foglalt ítéletével, az azt megelőző büntető eljárással, az ügyészi fellebbezés indokaival, továbbá a fellebbviteli főügyészség átiratával kapcsolatban. Ehhez mellékelte a felesége által írt levelek másolatait, Benák-Tömöri Judit klinikus szakpszichológus szakvéleményének másolatát (általános megállapítások az ember személyiségfejlődéséről, annak módosulásairól), továbbá a szegedi ..Bf. tanács 2009-2011 évekre vonatkozó tárgyalási naplóinak általa relevánsnak vélt másolatait.