BH 1995.4.255 Nem vagyoni kártérítés csak abban az esetben illeti meg a munkavállalót, ha olyan tényeket bizonyít, amelyek alapján a munkáltató magatartásával okozati összefüggésben a nem vagyoni károsodása megállapítható [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB határozat, 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 83. §].

A felperesek az alperes kórházzal álltak közalkalmazotti jogviszonyban, az I. rendű felperes 1974-től, a II. rendű felperes pedig 1976-tól. Mindketten a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán műtősként dolgoztak. A felperesek 1993. június 11-én e jogviszonyuk rendkívüli felmondására irányuló jognyilatkozatot közöltek az alperessel, minthogy a munkaidejükben túlterheltek, az ügyleteik száma a maximumot meghaladja és az általuk működtetett gázsterilizátor az egészségükre káros. Az alperes a rendkívüli lemondás indokait nem fogadta el, és a jogviszonyt a Kjt. 35. §-a alapján (elbocsátás folytán) tekintette megszűntnek 1993. június 11. napjával.

A felperesek a rendkívüli lemondás jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a munkaügyi bírósághoz fordultak, és felmentési járandóságot, végkielégítést, szabadságmegváltást, tizenharmadik havi illetményt és egyenként 200 000 Ft nem vagyoni kártérítést igényeltek.

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

A munkaügyi bíróság ítéletével az I. rendű felperesnél 23 670 Ft, a II. rendű felperesnél 32 484 Ft átlagkereset figyelembevételével 5-5 havi felmentési járandóság, 6-6 havi végkielégítés kétszeresét és szabadságmegváltást ítélt meg, a tizenharmadik havi illetményre irányuló követelés idő előtti volta miatt a pert részben megszüntette, a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet pedig elutasította. Az elutasítás indokaként arra hivatkozott, hogy a felperesek nem állítottak, illetve bizonyítottak olyan tényeket, amelyek a vagyoni kárukat meghaladó nem vagyoni kártérítés alapjául szolgálhattak volna.

A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy megítélte a tizenharmadik havi illetményt is a felperesek javára, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. A nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasító rendelkezés helybenhagyásának indokaként a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperesek rendkívüli lemondásának az alperes által történt el nem fogadása nem okozott a felpereseknek olyan hátrányt, amely a társadalmi életben való részvételüket vagy egyébként életüket tartósan vagy súlyosan megnehezítené.