BH 1999.9.402 A munkához való személyiségi jog megsértése a munkavállaló közalkalmazotti jogviszonyának jogellenes megszüntetésével [Alkotmány 70/B. § (1) bek., 70/D. § (1) bek., Ptk. 75-83. §-ai, 84. § (2) bek., 207. § (2) bek., 1992. évi XXXIII. tv. 24. §, Mt. 90. § (1) bek. a) pont].

A felperes 1983. május 6-tól kezdodoen állt az alperesi foiskola alkalmazásában mint tanársegéd. Az alperes szenátusa 1996. szeptember 23-án tartott ülésén döntött a felperest is foglalkoztató tanszék megszüntetésérol. Ezen a tanácskozáson K. É. eloadta, hogy a megszuno tanszék dolgozói közül egy másik tanszék csak két dolgozó átvételét biztosítja, a harmadik kolléga átvételét nem kívánja, és miután személyi kérdésekben a tanszékvezetot nem utasíthatja, egy oktatónak kénytelenek lesznek felmondani. A megyei napilap 1996. szeptember 24-én kelt számában tájékoztatást nyújtott a fentiekrol, megemlítve, hogy "információink szerint F. M.-mel nem kívánnak együtt dolgozni". Ezt követoen az alperes 1996. szeptember 27-én kelt felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette. Miután 1996. szeptember 29-én a felmentéssel kapcsolatban a peres felek egyeztettek, a felperes ismertté tette azt, hogy betegállományban van, az alperes azonban a felmentést nem vonta vissza. A felperes keresete alapján a munkaügyi bíróság ítéletével a felperes felmentését hatályon kívül helyezte, és a felperes közalkalmazotti jogviszonyát helyreállította, mert megállapította, hogy a munkavállaló keresoképtelenségének ideje alatt az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 24. §-a alapján alkalmazandó Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel megszüntetni nem lehet.

A felperes keresetében személyhez fuzodo joga, ezen belül a munkához való joga, az egészséghez és a jó hírnévhez való joga megsértésének megállapítását kérte, állítva, hogy a fenti jogellenes felmondás és a személyével kapcsolatos sajtóközlemény személyhez fuzodo jogait sértette. Közérdeku célra fordítható bírságban is kérte marasztalni az alperest.

Az elsofokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adva megállapította: az alperes azzal, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszünteto felmentését a munkaügyi per megindítását megelozoen lefolytatott egyeztetési eljárást követoen nem vonta vissza, megsértette a felperesnek a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/D. §-ának (1) bekezdésében és a Ptk. 76. §-ában megállapított egészséghez való, illetve a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/B. §-ának (1) bekezdésében megállapított munkához való személyhez fuzodo jogát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A peres feleket személyenként 4500 forint kereseti illeték megfizetésére kötelezte.

Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsofokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.

A jogeros ítélet álláspontja szerint az alperes mint munkáltató a felperesnek sem az egészséghez való jogát, sem jó hírnevét nem sértette meg. A Ptk. 76. §-a csak az egészség tényleges megsértését szankcionálja, de az egészség lehetséges veszélyeztetését nem. A felperes nem bizonyította a perben, hogy az alperes vezetojének nyilatkozata, illetve a felmentés az egészségét sértette. A Ptk. 78. §-ában védett jó hírnév megsértésének megállapítására azért nem látott lehetoséget, mert a szenátusi jegyzokönyvben a felperes személyére vonatkozó valótlan, sérto vélemény még utalás formájában sem hangzott el. Az alperes pedig nem teheto felelossé azért, amit a sajtó közölt, mert nem nyert bizonyítást a perben, hogy ez az információ az alperestol származott.

A jogeros ítélet álláspontja szerint, függetlenül attól, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, nem látta megállapíthatónak egyéb személyhez fuzodo jog megsértését, ezen belül nem látott lehetoséget az alkotmány 70/B. §-ában meghatározott munkához való jog megsértésének megállapítására sem. Álláspontja szerint az alkotmány által szabályozott alapveto jogok és kötelezettségek köre részint szukebb is a személyiségi jogoknál, azaz nem minden, az alkotmányban szabályozott jog minosül személyiségi jognak. A munkához való jog alkotmányban biztosított alapjog, de nem személyhez fuzodo jog. A munkáltató döntései sérthetik a dolgozó személyiségi jogait, de ennek megállapítására csak akkor van lehetoség, ha a munkáltatói joggyakorlás kikerül a munkaviszony keretei közül. Ebbol következoen a munkáltatónak a munkaviszony körében hozott intézkedése még akkor sem sért önmagában személyiségi jogot, ha az jogellenes volt. E jogellenes intézkedéssel szemben a dolgozó munkaügyi perben igényelhet jogvédelmet, amit a felperes a perbeli esetben meg is tett.

A jogeros ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezése mellett egyrészt az elso fokú ítélet keresetének helyt adó rendelkezései helybenhagyását, másrészt a csatlakozó fellebbezése eredményeként annak megállapítását, hogy az alperes a jó hírnevét is megsértette és változatlanul kérte az alperes közérdeku bírságban történo marasztalását. Álláspontja szerint a jogeros ítélet nem vette figyelembe azt, hogy a felperes pszichikai egészségomlást szenvedett el a jogellenes intézkedés következtében, így tévesen utasította el az egészséghez való jog megsértésének megállapítására irányuló keresetét. Állította, hogy a munkához való joga azáltal sérült, hogy a jogellenes felmentése miatt munkavégzésében akadályozott volt. Ez pedig személyhez fuzodo jognak minosül. Végül állította, hogy az alperes vezetojének értékelése burkoltan arra utal, hogy a felperes a munkavégzésre alkalmatlan, amely sérti személyhez fuzodo jogát, illetve állította, hogy a személyére vonatkozó információ a sajtóhoz szükségképpen csak az alperestol, az alperes alkalmazottaitól származhatott. Utalt arra, hogy a jogsértés miatt kártérítési igényt is érvényesíthetett volna, ami a közérdeku bírság kiszabását indokolja.

Az alperes a jogeros ítélet hatályban való fenntartását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján. Érdemi védekezésén túlmenoen arra is utalt, hogy a felperessel a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetése vonatkozásában 1997. március 7-én megállapodott, és ekkor mindketten úgy nyilatkoztak, hogy minden vitás ügyet lezártnak tekintenek, egymással szemben semmiféle további követelésük nincsen. Ezen írásba foglalt megállapodást az alperes csatolta is felülvizsgálati ellenkérelméhez.

A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.