A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20240/2017/3. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 342. §, 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési tv.) 1. §] Bírók: Hercsik Zita, Kizmanné dr. Oszkó Marianne, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.240/2017/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Jenei Márton ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek - a Balsai Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. ifj. Balsai István ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és II.r.alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen sajtó-helyreigazítás iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. december 7. napján kelt 64.P.25.179/2016/6. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a II. rendű alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek részéről az I. rendű alperes által szerkesztett és a II. rendű alperes kiadásában megjelenő ... internetes hírportálon ...-én közölt a "..." című írásban közöltek miatt sajtó-helyreigazítás iránt előterjesztett kereseti kérelmet elutasította. Egyetemlegesen kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg a II. rendű alperesnek 15 nap alatt 30.000 forint + áfa perköltséget, valamint az adóhatóság külön felhívására a Magyar Állam javára 36.000 forint eljárási illetéket.

Ítéletének indokolásában utalt az Smtv. 1. § 6-7. pontjára és 12. § (1) bekezdésére, a Ptk. 2:54. § (1) bekezdésében és 6:7. § (3) bekezdésében foglaltakra, a Pp. 342. § (1) bekezdésében írtakra és a PK 13. számú állásfoglalás I. pontjára, a 2015. évi CCXXII. törvény (Eüt.) 1. § 22. pontjára, továbbá az Európai Parlament és a Tanács 2014. július 23-ai 910/2014/EU rendelete 26. cikkére.

Megállapította, hogy az I. rendű alperes által szerkesztett ... sajtóterméknek, azon belül hírportálnak minősül, tartalma médiatartalom, mely vonatkozásában a helyreigazítás, mint jogorvoslati eszköz biztosított. Rögzítette azt is, hogy a per tárgyát képező médiatartalom a felpereseket lakókörnyezetük számára felismerhető módon, arcképük közlésével együtt szerepeltette, őket "..." azonosította, erre tekintettel kereshetőségi joguk fennáll.

Ezt követően vizsgálta, hogy a felperesek a kereset anyagi előfeltételét teljesítették-e, azaz helyreigazítási kérelemmel az előírt határidőben és módon éltek-e. Utalt arra, hogy a helyreigazítás írásban kérhető, a felperesi kérelem elektronikus okirati formában került előterjesztésre.

Rögzítette, hogy a Ptk. 6:7. § (3) bekezdése szerint írásba foglaltnak a jognyilatkozat akkor minősül, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában került sor. Az elektronikus okiratok esetében pedig az írásbeliség követelménye akkor teljesül, ha az megfelel az elektronikus aláírásról szóló rendelkezéseknek. Utalt a BH2006.10.324. és a BH2012.12.517. számú eseti döntésekre és arra, hogy az ezen döntések meghozatala idejében hatályban volt 2001. évi XXXV. törvény 2016. július 1. napjával hatályon kívül helyezésre került, így a 2015. évi CCXXII. törvény 1. § 22. pontja alkalmazandó, amely szerint fokozott biztonságú elektronikus aláírás az Európai Parlament és a Tanács 2014. július 23-ai 910/2014/EU rendelete 26. cikkében meghatározott követelményeknek megfelelő azon aláírás, mely kizárólag az aláíróhoz köthető, alkalmas az aláíró azonosítására, olyan elektronikus aláírás létrehozásához használt adatok felhasználásával hozták létre, amelyeket az aláíró nagy megbízhatósággal kizárólag saját maga használhat, illetve oly módon kapcsolódik azokhoz az adatokhoz, amelyeket aláírtak vele, hogy az adatok minden későbbi változása nyomon követhető.

Megállapította, hogy a perben ezen feltételek nem teljesülnek, a felperesek kérelme nincs ellátva fokozott biztonságú elektronikus aláírással, így az joghatályos nyilatkozatként nem értékelhető.

Az ítélettel szemben a felperesek éltek fellebbezéssel, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetüknek való helyt adást, másodlagosan ez elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára való utasítását kérték.

Előadásuk szerint az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:7. § (3) bekezdését nem vetette össze konkrét kérelmükkel és figyelmen kívül hagyta ugyanezen szakasz (2) bekezdésének rendelkezését, mely szerint ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha a nyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. Szintén nem tartalmazza az ítélet azt a tényt, hogy helyreigazítási kérelmük oly módon került e-mailben megküldésre az alperesek részére, hogy a jogi képviselőjük a helyreigazítási kérelmet tartalmazó levelét fizikailag tollal aláírta, bélyegzőlenyomatával ellátta és ezen aláírt, lepecsételt levelet szkennelte be és csatolta az e-mailhez. Azt a tényt is mellőzi az ítélet, hogy az alperes a tárgyaláson a levél kézhezvételét kifejezetten elismerte.

Az ítéleti megállapításokkal szemben tényként állapítható meg, hogy a jogi képviselő a helyreigazítási kérelmet tartalmazó levelét aláírta, így az a Ptk. 6:7. § (2) bekezdésében foglaltak szerint írásba foglaltnak minősül. Az aláírt, beszkennelt levél e-mailben való megküldésével az eredeti levél tartalma, küldője és a küldés ideje is egyértelműen azonosítható, arra is tekintettel, hogy a fizikálisan aláírt levélben a felperesi jogi képviselő valamennyi elérhetősége és bélyegzőlenyomata is tökéletesen olvashatóan szerepel. Így a Ptk. 6:7. § (3) bekezdésében foglalt valamennyi feltétel egyértelműen teljesül, a kérelem írásba foglaltnak, az joghatályosan előterjesztettnek minősül.

Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság ítéletét egy nem létező szabályra, hatálytalan joggyakorlatra, illetve irreleváns jogszabályi rendelkezésekre alapította. Az elsőfokú határozatban idézett eseti döntésekben foglalt azon szabály, hogy az elektronikus okiratok esetén az írásbeliség követelménye akkor teljesül, ha az megfelel az elektronikus aláírásról szóló rendelkezéseknek, egészen egyszerűen nincs, nem létezik. A két jogeset olyan jogszabályon, a 2001. évi XXXV. törvény rendelkezésein alapul, amely már nincs hatályban, így rendelkezései jelen perben nem alkalmazhatók. Különösen igaz ez a BH2006.10.324. számú jogesetre, ahol az elutasítás egyik oka az volt, hogy a helyreigazítási kérelem egyáltalán nem volt aláírva, jelen esetben pedig nem erről van szó. Minden valóságalapot nélkülöz az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a 2001. évi XXXV. törvény 2016. július 1-jével történő hatályon kívül helyezésére tekintettel a 2015. évi CCXXII. törvény 1. § 22. pontja alkalmazandó. Az Eüt. által szabályozott elektronikus ügyintézés hatálya és így a minősített elektronikus aláírás használatának kötelező jellege ugyanis a perbeli felek magánjogi jellegű jogviszonyára egyáltalán nem terjed ki. Jellemző, hogy maga az elsőfokú bíróság sem tudott olyan jogszabályi rendelkezést citálni, melynek alapján az Eüt. rendelkezéseit a feleknek egymás közötti kommunikációjukban alkalmazni kellett volna.