BH 2008.4.98 A munkavállalónak az a magatartása, hogy a vezetői munkakörében megszerzett információkat felhasználva a munkáltatóval üzleti kapcsolatban álló cégnek azonos terméket szállított, a rendkívüli felmondást megalapozza [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, 3. § (5) bekezdés].

A felperes keresetében az alperes 2003. július 1-jén kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes gyártás- (termelés-) vezető munkakörben dolgozott az alperesnél. A munkáltató 2003. július 1-jén elrendelte a személyes meghallgatását azzal összefüggésben, hogy a felperes az általa alapított K. Bt.-n keresztül az alperes egyik megrendelőjének szállít az alperes által is gyártott termékeket. Miután a felperes elismerte a másfél éve fennálló üzleti kapcsolatot, az alperes nyomban rendkívüli felmondással élt. Az indokolás a külföldi vevővel folytatott üzleti tevékenységre és ennek elhallgatására, az alperes gazdasági érdekeinek veszélyeztetésére hivatkozott.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a perbeli tevékenységével megsértette az Mt. 3. § (5) bekezdését, 103. § (3) bekezdését és 108. § (1) bekezdését, az alperesnek sem a bt. megalapítását, sem az E. Kft.-vel létesített és fenntartott üzleti kapcsolatát nem jelentette be, a vállalkozáshoz való jogát az alperes gazdasági érdekeit sértve gyakorolta.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta, kiemelve, hogy önmagában a munkáltató gazdasági érdekeinek veszélyeztetése is megalapozza a rendkívüli felmondást.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése és az Mt. 96. § (4) bekezdése megsértésére hivatkozással kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a mérlegelés körébe vont tények értékelésénél nyilván­valóan helytelen következtetésre jutottak, indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az elsőfokú bíróság ítélete rögzítette, hogy a gazdasági társaság alapításáról nem terhelte bejelentési kötelezettség, ehhez képest az ennek elmulasztására alapozott jogerős ítélet jogsértő. Életszerűtlennek tartotta, hogy az alperes nem ismerte a perbeli bt. tevékenységét, mivel a számlákat ellenőrizték, és ehhez képest az alperes a rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt 15 napos határidőt is elmulasztotta. Sérelmezte a szerinte elfogult tanúk nyilatkozatának elfogadását, a további tanúk meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványa elutasítását.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.