BH 1991.11.439 A bizonyítási teher alakulása a végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján elrendelt végrehajtás korlátozása iránti perben [Vht. 44. § (1) bek. a) pont, Ptk. 242. § (1) bek.].

A peres felek 1985. április 26. napján öt évre szóló fix határidős szerződést kötöttek az alperes ÁFÉSZ tulajdonában álló benzinkút felperesi üzemeltetésére. A szerződésben rögzítették az évenként elérendő forgalmat, az átalánydíjat, annak negyedévi ütemezését. Az állomás felújítási költségei az alperest terhelték.

A többszörösen módosított átalánydíjas szerződés szerint az üzemanyagot és részben az autóápolási és egyéb cikkeket az alperes szolgáltatta. A felperes ezeknek az ellenértékét a szerződés 10. pontja szerint a vételtől számított 6 napon belül volt köteles és jogosult kamatmentesen kiegyenlíteni. A felperes a vállalt forgalom teljesítése érdekében áruvásárlást másutt is eszközölhetett.

Az áruforgalmi adó bevezetését követően a felek a szerződést kiegészítették azzal, hogy a felperes minden hónap l-jén köteles az alperesnek bejelenteni a hatósággal közölt adót és az adó nélküli forgalmát.

A felperes a szerződéses kötelezettségének 1987. év végéig megfelelően eleget tett. 1988-tól azonban folyamatosan voltak kiegyenlítetlen tartozásai az alperessel szemben a vállalt adóközlési kötelezettségének nem tett eleget. Naplókönyvet, az árubeszerzésről nyilvántartást nem vezetett, a beszerzéseit nem bizonylatolta. 1989. április 30. napján a felek a szerződéses jogviszonyt megszüntették. Eddig az időpontig a felperes a töltőállomáson 48 000 Ft értékű beruházást végzett.

A jogviszony megszűnését megelőzően az alperes a szerződésből eredő elszámolások számviteli bizonylatait, a benzinkúttal kapcsolatos áruforgalmi terheléseket, jóváírásokat, a befizetések dokumentumait, valamint az átalányelszámolást egyeztette a felperessel. A felperes az 1989. január 24. napján jegyzőkönyvbe foglalt és aláírt nyilatkozatával az árutartozását addig az időpontig 1 502 336 forintban, átalánydíj és egyéb tartozását 155 000 Ft-ban elismerte, és egyben hozzájárult ahhoz, hogy a tartozás kiegyenlítésének biztosítékaként a házastársával közös tulajdonban álló ingatlana őt megillető hányadára jelzálogjog nyerjen bejegyzést. Vállalta, hogy ugyanilyen bejegyzési engedélyt a házastársa részéről is az alperes rendelkezésére bocsát. Ez megtörtént, nemcsak a közös tulajdon ingatlannak a házastárs nevén álló részére, hanem a házastárs különvagyon ingatlanára is.

A jogviszony 1989. áprilisi megszűnése után a felperes a korábban elismert tartozását 1 179 000 Ft erejéig (ismét jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatával) megerősítette, az alperesi elszámolás szerint azonban a felperes számlatartozása a korábban elismert 1 652 576 forint volt.

A felperes ellen a közjegyzői végrehajtási záradékkal ellátott, 1989. január 24-ei tartozáselismerő nyilatkozat alapján a követelés behajtására végrehajtási eljárás indult.

A felperes keresetében ennek az eljárásnak a megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes szerződésszegő magatartása, nevezetesen az 1985. április 26-ai jegyzőkönyvben vállalt javítási, felújítási kötelezettségei elmulasztása miatt azért nem érte el a szerződés szerinti forgalmat és ezzel az árbevételt, mert részint a földalatti üzemanyag-tartályok lyukasak voltak, és a benzin a földbe szivárgott, részint pedig üzemanyag-túladagolás következett be, mert a mérőberendezések nem voltak megfelelően beállítva. Az ÁFA-val terhelt árucikkek tekintetében arra hivatkozott, hogy ezeket az alperestől vásárolta meg, számlát azonban nem kapott, így az általa az adóhatóságnak befizetett ÁFA-t nem tudta visszaigényelni. Az árucikkek forgalomadóját tehát - alperesi magatartás miatt - kétszeresen fizette meg. A szerződésszegéssel okozott kára és az általa eszközölt beruházás beszámításával az alperesi követelés megszűnik, amelynek egyébként az összegszerűsége sem megfelelő.

Az alperesi ellenkérelem a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság a vitatott összegű számlatartozás számszaki ellenőrzésére könyvszakértői bizonyítást rendelt el, és az aggálytalannak elfogadott szakvélemény alapján azt állapította meg, hogy a felperesi tartozás összege 1 652 575 Ft. A bevezetett műszaki szakértő ugyancsak aggálytalannak elfogadott véleménye alapján az alperest terhelő, de a felperes költségén végzett beruházás összegét 48 000 Ft-ban fogadta el, egyben ugyancsak a szakvélemény alapján azt is megállapította, hogy a szerződés fennállása alatt üzemanyag-túladagolás nem történhetett, mert ez már az első feltöltésnél kiszűrhető lett volna. Az üzemanyagtartályok jelenleg épek, azokon nagy javításra utaló nyom nincs, így kizárt azok kilyukadása és ezzel az áruhiányt okozó elszivárgás. Az általános forgalmi adót a felperes saját jogán igényelheti vissza.

Ehhez képest az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a számlatartozásra vezetett végrehajtás kizárólag a 48 000 Ft-os beruházási összegével csökkenthető, ezért a végrehajtási eljárást 48 000 Ft erejéig megszüntette.