62015CJ0216[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2016. november 17. Betriebsrat der Ruhrlandklinik gGmbH kontra Ruhrlandklinik gGmbH. A Bundesarbeitsgericht (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 2008/104/EK irányelv - Munkaerő-kölcsönzés - Hatály - A »munkavállaló« fogalma - A »gazdasági tevékenység« fogalma - Munkaszerződéssel nem rendelkező ápolószemélyzet nonprofit egyesület által egészségügyi intézmény részére történő kikölcsönzése. C-216/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2016. november 17. ( *1 ) ( 1 )

"Előzetes döntéshozatal - 2008/104/EK irányelv - Munkaerő-kölcsönzés - Hatály - A »munkavállaló« fogalma - A »gazdasági tevékenység« fogalma - Munkaszerződéssel nem rendelkező ápolószemélyzet nonprofit egyesület által egészségügyi intézmény részére történő kikölcsönzése"

A C-216/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2015. május 12-én érkezett, 2015. március 17-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Betriebsrat der Ruhrlandklinik GmbH

és

a Ruhrlandklinik gGmbH

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, A. Tizzano (előadó), a Bíróság elnökhelyettese, M. Berger, A. Borg Barthet és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. április 20-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Betriebsrat der Ruhrlandklinik gGmbH képviseletében G. Herget Rechtsanwalt,

- a Ruhrlandklinik gGmbH képviseletében C.-M. Althaus és S. Schröder Rechtsanwälte,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek, G. Braun és E. Schmidt, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. július 6-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 327., 9. o.) értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a Betriebsrat der Ruhrlandklinik gGmbH (a Ruhrlandklinik üzemi tanácsa, a továbbiakban: üzemi tanács) és a Ruhrlandklinik gGmbH között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya K. - aki a DRK-Schwesternschaft Essen eV (a Német Vöröskereszt esseni ápolónői közössége, Németország, a továbbiakban: ápolónői közösség) tagja -Ruhrlandklinik részére történő kikölcsönzése.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2008/104 irányelv (10) és (12) preambulumbekezdése kimondja: [...]

"(10) Az Európai Unión belül jelentős különbségek állnak fenn a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés igénybevétele, valamint a kölcsönzött munkavállalók jogi helyzete, jogállása és munkafeltételei tekintetében.

(12) Ezen irányelv a kölcsönzött munkavállalókat védő olyan keretet hoz létre, amely megkülönböztetéstől mentes, átlátható és arányos, és egyúttal tiszteletben tartja a munkaerőpiacok, valamint a munkaügyi kapcsolatok különbözőségét is."

4 Ezen irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja:

"(1) Ez az irányelv a munkaerő-kölcsönzőkkel kötött munkaszerződéssel rendelkező vagy ott munkaviszonyban álló munkavállalókra vonatkozik, akiket a kölcsönvevő vállalkozásoknál való ideiglenes, az adott vállalkozás felügyelete és irányítása melletti munkavégzésre kölcsönöznek ki.

(2) Ez az irányelv minden olyan, gazdasági tevékenységet folytató köz- és magánvállalkozásra vonatkozik, amely munkaerőt kölcsönöz, illetve kölcsönzött munkaerőt vesz igénybe, függetlenül attól, hogy a vállalkozás nyereségérdekelt-e."

5 Az említett irányelv 2. cikke így rendelkezik:

"Ezen irányelv célja a kölcsönzött munkavállalók védelmének biztosítása és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés minőségének javítása, az 5. cikkben meghatározott egyenlő bánásmód alapelvének a kölcsönzött munkavállalókra való alkalmazása és a munkaerő-kölcsönzők munkáltatóként való elismerése révén, figyelembe véve, hogy meg kell teremteni a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés igénybevételét szabályozó megfelelő kereteket a munkahelyteremtéshez és a rugalmas munkavégzési formák kialakításához való eredményes hozzájárulás érdekében."

6 Ugyanezen irányelv 3. cikke értelmében: "(1) Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...] (2) Ezt az irányelvet a fizetés, a munkaszerződés, a munkaviszony, illetve a munkavállaló meghatározása tekintetében a nemzeti jog sérelme nélkül kell alkalmazni. [...]"

a) »munkavállaló«: olyan személy, akit az adott tagállamban a nemzeti munkajog munkavállalóként véd;

c) »kölcsönzött munkavállaló«: egy kölcsönvevő vállalkozásnál való ideiglenes, az adott vállalkozás felügyelete és irányítása melletti munkavégzésre történő kikölcsönzés céljából egy munkaerő-kölcsönzővel kötött munkaszerződéssel rendelkező vagy ott munkaviszonyban álló munkavállaló;

7 A 2008/104 irányelv "Egyenlő bánásmód alapelve" című 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeknek - a kölcsönvevő vállalkozásnál töltött kikölcsönzés időtartamára - legalább olyan szintűnek kell lenniük, mintha az adott állás betöltésére közvetlenül a kölcsönvevő vállalkozás vette volna fel őket."

A német jog

8 A legutóbb a 2013. április 20-i törvénnyel módosított (BGBl. 2013. I, 868. o.) Betriebsverfassungsgesetz (munkaügyi kapcsolatokról szóló törvény) alapügy tényállása megvalósulásának idején hatályos változatának 99. §-a kimondja: "(1) A rendszerint több mint húsz választásra jogosult munkavállalót foglalkoztató vállalkozásokban a munkáltató köteles az üzemi tanácsot minden felvételről [...] tájékoztatni, számára a szükséges pályázati anyagokat bemutatni és a pályázók személyéről felvilágosítást nyújtani; a munkáltató köteles a szükséges dokumentumok bemutatása mellett az üzemi tanácsnak a tervezett intézkedés hatásairól felvilágosítást nyújtani és a tervezett intézkedéshez az üzemi tanács hozzájárulását beszerezni. [...] (2) Az üzemi tanács megtagadhatja a hozzájárulást, ha: [...]"

1) a személyzeti intézkedés törvényt [...] sértene

9 A 2011. december 1-jén hatályba lépett 2011. április 28-i törvénnyel (BGBl. 2011. I, 642. o.) módosított Arbeitnehmerüberlassungsgesetz (a munkaerő-kölcsönzésről szóló törvény) 1. §-ának (1) bekezdése előírja:

"A munkaerő-kölcsönzőként harmadik személyek részére (kölcsönvevőknek) munkavállalókat (kölcsönzött munkavállalókat) gazdasági tevékenységük keretében történő munkavégzés céljából kikölcsönözni kívánó munkáltatóknak engedélyre van szükségük. A kölcsönvevők részére történő munkaerő-kölcsönzés ideiglenes [...]."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

10 A Ruhrlandklinik fekvőbeteg-klinikát működtet Essenben (Németország). 2010 folyamán munkaerő-kikölcsönzési megállapodást kötött a közösséggel, amely alapján ez utóbbi kötelezettséget vállal arra, hogy a munkaerőköltséget és 3%-os kezelési díjat tartalmazó ellenérték fejében ápolószemélyzetet kölcsönöz a klinika számára. E személyek esetében az ápolónői közösség olyan tagjairól van szó, akik egészségügyi ellátásra irányuló szakmai tevékenység gyakorlására jogosultak.

11 A közösség egy bejegyzett nonprofit egyesület, amely a Verband der Schwesternschaften vom Deutschen Roten Kreuz eV-hez (a Német Vöröskereszt ápolónői közösségeinek szövetsége) tartozik. A tagjai szakmai tevékenységüket főfoglalkozásként vagy a közösségnél, illetve kikölcsönzési megállapodások keretében, egészségügyi ellátási intézményeknél látják el. Ez utóbbi esetben az említett tagok az adott intézmény szakmai és szervezeti irányítása alatt állnak.

12 A közösség belső szabályzata értelmében ez utóbbi az adott tevékenység esetében fennálló szokások alapján kiszámított havi díjazást folyósít, kiegészítve többek között az utazással és a költözéssel összefüggő bizonyos költségek megtérítésével, az e tevékenység területén hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően a kiegészítő nyugdíjhoz, valamint a fizetett szabadsághoz való joggal. Az említett tagok továbbá jogosultak betegség vagy baleset miatti munkaképtelenség esetén a díjazás további folyósítására.

13 A közösség és a tagjai közötti viszonyt azonban munkaszerződés nem szabályozza. A tagok munkavégzési kötelezettsége jogilag így tehát a közösségbe való belépésükön és az ahhoz kapcsolódóan vállalt azon kötelezettségükön alapul, hogy az egyesületi hozzájárulásukat személyes alárendeltségi viszonyban végzett szolgáltatás formájában teljesítik.

14 K. ápolónő, és a közösség tagja. 2012. január 1-jétől kellett volna munkába állnia ápolói munkakörben a Ruhrlandkliniknél, ez utóbbi és a közösség között létrejött kikölcsönzési megállapodás alapján.

15 Az üzemi tanács 2011. december 2-i levelében azonban nem járult hozzá ehhez a kihelyezéshez, mivel arra nem ideiglenes céllal került sor, és ezért ellentétes a munkaerő-kölcsönzésről szóló törvény 1. cikke (1) bekezdésével, amely tiltja a kölcsönvevő vállalkozások részére történő nem ideiglenes munkaerő-kölcsönzést.

16 Mivel a Ruhrlandklinik a hozzájárulás megtagadását alaptalannak vélte amiatt, hogy az említett 1. cikk a jelen esetben nem alkalmazható, ideiglenesen alkalmazta K.-t, és azt kérte a nemzeti bíróságtól, hogy bírósági döntéssel engedélyezze K. tartós kikölcsönzését. Mivel az alsóbb szintű bíróságok helyt adtak e kérelemnek, az üzemi tanács fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Bundesarbeitsgerichthez (szövetségi munkaügyi bíróság, Németország).

17 Ez utóbbi bíróság szerint a munkaerő-kölcsönzésről szóló törvény 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő, nem ideiglenes munkaerő-kölcsönzésre irányuló tilalom kizárólag munkaerő-kölcsönzők munkavállalóira vonatkozik.

18 Márpedig a közösség tagjai, beleértve K.-t, a német jog alapján nem minősülnek munkavállalónak, mivel nem kötöttek ezzel a közösséggel munkaszerződést, jóllehet díjazás ellenében más személy részére és irányítása alatt végeznek munkát. Ugyanis a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság) ítélkezési gyakorlata szerint a német jog alapján az minősül munkavállalónak, aki magánjogi szerződés alapján, más személy részére, utasítások alapján, személyes alárendeltségi viszonyban, más által meghatározott munkát végez.

19 Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy - bár K. a német jog alapján nem minősül munkavállalónak - nem minősíthető-e így az uniós jog, pontosabban a 2008/104 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint?

20 A fentieket figyelembe véve a kérdést előterjesztő bíróság azt is kérdezi, hogy K. Ruhrlandklinik részére történő, közösség általi kikölcsönzése gazdasági tevékenységnek minősül-e ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében, amely ebben az értelemben korlátozza az irányelv hatályát.

21 Ilyen körülmények között a Bundesarbeitsgericht (szövetségi munkaügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"Alkalmazandó-e a 2008/104 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdése valamely egyesületi tagnak egy másik vállalkozásnál való, e másik vállalkozás szakmai és szervezeti irányítása alatt történő munkavégzésre történő kikölcsönzésére, ha az egyesületi tag az egyesületbe való belépésekor kötelezettséget vállalt arra, hogy teljes munkaerejét harmadik személyek rendelkezésére is bocsátja, amelyért az egyesületi tag az egyesülettől az adott tevékenység esetében szokásos szempontok alapján kiszámított havi díjazásban, az egyesület pedig a kikölcsönzésért az egyesületi tag után járó munkaerőköltség megtérítésében, valamint kezelési díjban részesül?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

22 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/104 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozik valamely nonprofit egyesület egyik tagjának valamely kölcsönvevő vállalkozás részére pénzbeli ellenérték fejében abból a célból történő kikölcsönzése, hogy főfoglalkozásként, ez utóbbi irányítása alatt díjazásért munkát végezzen, miközben e tag a nemzeti jog alapján nem minősül munkavállalónak, mivel az említett egyesülettel nem kötött munkaszerződést.

23 Az említett 1. cikknek megfelelően, a 2008/104 irányelv alkalmazása különösen azt feltételezi, hogy a szóban forgó személy e cikk (1) bekezdése értelmében vett "munkavállaló" legyen, és hogy azon munkaerő-kölcsönző, amely e személyt valamely kölcsönvevő vállalkozásnak kikölcsönzi, az említett cikk (2) bekezdése értelmében vett "gazdasági tevékenységet" folytasson.

24 Így a feltett kérdés megválaszolása érdekében meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 22. pontjában szereplőkhöz hasonló körülmények között teljesül-e ez a két feltétel.

A "munkavállaló " fogalmáról

25 A "munkavállaló" 2008/104 irányelv szerinti fogalmának értelmezése érdekében hangsúlyozni kell, hogy ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében ez a fogalom kiterjed az "olyan személy[re], akit az adott tagállamban a nemzeti munkajog munkavállalóként véd".

26 Így e megfogalmazásból az következik, hogy az említett irányelv értelmében a "munkavállaló" fogalma alá tartozik valamennyi olyan személy, aki munkát végez, és aki ezen a jogcímen az adott tagállamban védelemben részesül.

27 Márpedig, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a munkaviszonynak alapvető jellemzője az a körülmény, hogy valamely személy meghatározott ideig, más javára és más irányítása alatt, díjazás ellenében szolgáltatást nyújt, mivel e tekintetben nem meghatározó a munkaviszony nemzeti jog szerinti minősítése és formája, sem pedig a két személy közötti jogviszony jellege (lásd ebben az értelemben: 2010. november 11-iDanosa-ítélet, C-232/09, EU:C:2010:674, 39. és 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28 Egyebekben a 2008/104 irányelv 1. cikke (1) bekezdéséből, valamint ennek 3. cikke (1) bekezdése c) pontjából - amely a "kölcsönzött munkavállaló" fogalmát határozza meg - az következik, hogy ezen irányelv nem csak azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik egy munkaerő-kölcsönzővel munkaszerződést kötöttek, hanem azokra is, akik egy ilyen vállalkozással "munkaviszonyban" állnak.

29 Ebből következik, hogy sem annak a viszonynak a nemzeti jog szerinti jogi minősítése, amely a szóban forgó személyt a munkaerő-kölcsönzőhöz köti, sem pedig a köztük fennálló jogviszony jellege vagy formája nem meghatározó az e személy 2008/104 irányelv értelmében vett "munkavállalóként" való minősítése tekintetében. Így különösen a Ruhrlandklinik észrevételeiben szereplő állításával ellentétben, egy olyan személy, mint K., nem zárható ki ezen irányelv értelmében vett "munkavállaló" fogalma alól, és így az irányelvnek hatálya alól pusztán azzal az indokkal, hogy nem munkaszerződés köti a munkaerő-kölcsönözőhöz, és hogy ezért a német jog alapján nem minősül munkavállalónak.

30 Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg az a körülmény, hogy a 2008/104 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az irányelvet a munkavállaló meghatározása tekintetében a nemzeti jog sérelme nélkül kell alkalmazni.

31 Ugyanis, amint azt a főtanácsnok az indítványának 29. pontjában kifejtette, ez a rendelkezés pusztán azt jelenti, hogy az uniós jogalkotó meg kívánta őrizni a tagállamok azon hatáskörét, hogy meghatározzák a nemzeti jog szerinti munkavállaló fogalma alá tartozó és a belső szabályozásuk keretében védendő személyeket, amely olyan szempont, amelyet a 2004/108 irányelv nem kíván harmonizálni.

32 Ezzel szemben az említett rendelkezés ezzel szemben nem értelmezhető úgy, mintha az uniós jogalkotó lemondott volna arról, hogy maga határozza meg a 2008/104 irányelv értelmében vett e fogalom terjedelmét és ezáltal annak személyi hatályát. Ugyanis, amint az a jelen ítélet 25. és 26. pontjából kitűnik, e jogalkotó nem bízta a tagállamokra az említett fogalom egyoldalú meghatározását, de ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában maga határozta meg annak körvonalait, ahogyan egyébként azt az említett irányelv 3. cikke (1) bekezdése c) pontjában is tette a "kölcsönzött munkavállaló" meghatározásával kapcsolatban.

33 Így az irányelv értelmezése szempontjából az említett fogalom valamennyi olyan személyre vonatkozik, aki a jelen ítélet 27. pontja szerinti értelemben vett munkaviszonnyal rendelkezik, és aki az adott tagállamban az általa végzett munka alapján védelemben részesül.

34 A fenti értelmezést megerősítik a 2008/104 irányelv által kitűzött célok.

35 Ugyanis ezen irányelv (10) és (12) preambulumbekezdéséből következik, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés igénybevétele, valamint a kölcsönzött munkavállalók jogi helyzete, jogállása és munkafeltételei tekintetében az Európai Unión belül jelentős különbségek állnak fenn, az említett irányelv célja egy, az e munkavállalókat védő olyan keret létrehozása, amely megkülönböztetéstől mentes, átlátható és arányos, és egyúttal tiszteletben tartja a munkaerőpiacok, valamint a munkaügyi kapcsolatok különbözőségét is. Így ugyanezen irányelv 2. cikkének megfelelően az irányelv célja a kölcsönzött munkavállalók védelmének biztosítása és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés minőségének javítása, az egyenlő bánásmód alapelvének e munkavállalókra való alkalmazása és a munkaerő-kölcsönzők munkáltatóként való elismerése révén, figyelembe véve, hogy meg kell teremteni az ilyen jellegű munka keretében történő munkavégzés igénybevételét szabályozó megfelelő kereteket a munkahelyteremtéshez és a rugalmas munkavégzési formák kialakításához való eredményes hozzájárulás érdekében.

36 Márpedig a 2008/104 irányelv értelmében vett "munkavállaló" fogalmának azon személyekre történő korlátozása, akik a nemzeti jog alapján e fogalom alá tartoznak, különösen azokra, akiket munkaszerződés köt a munkaerő-kölcsönzőhöz, veszélyeztetheti e célok megvalósulását, és ennélfogva sértheti ezen irányelv hatékony érvényesülését, mivel túlzott és indokolatlan módon korlátozza ennek hatályát.

37 Ugyanis egy ilyen korlátozás lehetővé tenné a tagállamok vagy a munkaerő-kölcsönzők számára, hogy személyek bizonyos csoportjait annak ellenére önkényesen kizárják az említett irányelv által elérni kívánt védelem kedvezményéből, különösen az ugyanezen irányelv 5. cikkében szereplő, a kölcsönzött munkavállalók és a kölcsönvevő vállalkozások által közvetlenül alkalmazott személyzet közötti egyenlő bánásmód elvéből, hogy az a munkaviszony, amely ezen személyeket a munkaerő-kölcsönvevőkhöz köti, lényegesen nem különbözik attól, amely a nemzeti jog alapján munkavállalónak minősülő alkalmazottakat munkáltatójukhoz köti.

38 A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a közösség K.-t a Ruhrlandklinik részére kívánja kikölcsönözni abból a célból, hogy ott főfoglalkozásként, ez utóbbi irányítása alatt ápolói tevékenységeket végezzen az egészségügyi ellátásra irányuló szakmai tevékenység esetében szokásos kritériumok alapján kiszámított havi díjazás ellenében. Így az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban tett megállapítások fényében az a viszony, amely K.-t a közösséghez köti, nem tűnik lényegesen különbözőnek attól a viszonytól, amely valamely munkaerő-kölcsönző munkavállalóit köti ehhez a vállalkozáshoz.

39 A Bíróság elé terjesztett iratokból továbbá kitűnik, hogy a közösség tagjai, beleértve K.-t, számos olyan jogban részesülnek, amelyek részben azonosak vagy egyenértékűek azokkal, amelyeket a német jog alapján munkavállalónak minősülő személyek élveznek.

40 Így a kérdést előterjesztő bíróság maga is hangsúlyozta, hogy e tagok számára kötelező munkajogi védelmi rendelkezések vonatkoznak. Ezenfelül, amint azt a Ruhrlandklinik és a német kormány a Bíróság által, annak eljárási szabályzata 61. cikkének (1) bekezdése alapján feltett azon kérdésre válaszolva pontosította, hogy az említett tagok a Sozialgesetzbuch (társadalombiztosításról szóló törvény) hatálya alá tartoznak, akárcsak a német jog alapján munkavállalónak minősülő személyek.

41 A Ruhrlandklinik szerint továbbá e tagokra a fizetett szabadságot, a betegszabadságot, a szülési és szülői szabadságot, valamint a baleset vagy betegség miatti munkaképtelenség esetén a díjazás további folyósítását illetően a munkavállalókra alkalmazandó jogszabályok vonatkoznak. Egyebekben ugyanabban a védelemben részesülnek, mint a Ruhrlandklinik saját munkavállalói az azon belüli döntéshozatalban való részvétellel kapcsolatban, egyenlő díjazást kapnak, és az ez utóbbiakra vonatkozó azonos munkafeltételek hatálya alá tartoznak. Végül, a közösségből csak nyomós indokkal zárhatók ki.

42 A fentiekre való tekintettel úgy tűnik tehát, hogy a közösség tagjait Németországban az általuk végzett munka alapján védelemben részesítik, aminek a vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

43 A fenti megfontolások összességére tekintettel, a 2008/104 irányelv értelmében vett "munkavállaló" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed valamennyi olyan személyre, aki munkát végez, azaz aki meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt, díjazás ellenében szolgáltatást nyújt, és aki az érintett tagállamban ezen a jogcímen védelemben részesül, függetlenül a munkaviszonyának nemzeti jog szerinti jogi minősítésétől, e két személy közötti jogviszony jellegétől és e jogviszony formájától. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy e feltételek a jelen esetben teljesülnek-e, és hogy következésképpen K. ezen irányelv értelmében vett "munkavállalónak" minősül-e.

A "gazdasági tevékenység " fogalmáról

44 A 2008/104 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "gazdasági tevékenység" fogalmának értelmezését illetően hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében minden olyan tevékenység, amely egy adott piacon áruk és szolgáltatások nyújtására irányul, gazdasági tevékenységnek minősül (lásd különösen: 1998. június 18-iBizottság kontra Olaszország ítélet, C-35/96, EU:C:1998:303, 36. pont; 2011. szeptember 6-iScattolon-ítélet, C-108/10, EU:C:2011:542, 43. pont; 2016. február 23-iBizottság kontra Magyarország ítélet, C-179/14, EU:C:2016:108, 149. pont).

45 Márpedig e jelen esetben a közösség Németországban az ápolószemélyzet-kölcsönzés piacán egészségügyi ellátási intézmények részére nyújt szolgáltatásokat, a munkaerőköltségeket és az kezelési díjat fedező pénzbeli ellenérték fejében.

46 A Ruhrlandklinik állításával ellentétben az a körülmény, hogy a közösség nonprofit alapon működik, magának a 2008/104 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint (lásd különösen: 2015. december 3-iPfotenhilfe-Ungarn ítélet, C-301/14, EU:C:2015:793, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) e tekintetben nem releváns. A közösség jogi formája - azaz hogy egyesületként van bejegyezve - sem releváns, mivel nem befolyásolja a végzett tevékenység gazdasági jellegét.

47 Következésképpen meg kell állapítani, hogy egy olyan egyesület, mint a közösség, amely a munkaerőköltségeket és az kezelési díjat fedező pénzbeli ellenérték fejében ápolószemélyzetet kölcsönöz ki az egészségügyi ellátási intézményeknek, az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdésének értelmében gazdasági tevékenységet folytat.

48 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/104 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az, ha egy nonprofit egyesület az egyik tagját pénzbeli ellenérték fejében olyan munkavégzés céljából adja kölcsön egy kölcsönvevő vállalkozásnak, amelyet az főfoglalkozásként, az utóbbi irányítása alatt, díjazás ellenében lát el, akkor is az irányelv hatálya alá tartozik, ha a tag a nemzeti jog alapján azért nem minősül munkavállalónak, mert az említett egyesülettel nem kötött munkaszerződést, amennyiben a tag az adott tagállamban ezen a jogcímen védelemben részesül, amit pedig a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

A költségekről

49 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az, ha egy nonprofit egyesület az egyik tagját pénzbeli ellenérték fejében olyan munkavégzés céljából adja kölcsön egy kölcsönvevő vállalkozásnak, amelyet az főfoglalkozásként, az utóbbi irányítása alatt, díjazás ellenében lát el, akkor is az irányelv hatálya alá tartozik, ha a tag a nemzeti jog alapján azért nem minősül munkavállalónak, mert az említett egyesülettel nem kötött munkaszerződést, amennyiben a tag az adott tagállamban ezen a jogcímen védelemben részesül, amit pedig a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.

( 1 ) A jelen szöveg 29. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.