A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21407/2014/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 357. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

őáÍéőáFővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.407/2014/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Telek Ügyvédi Iroda; dr. Telek Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Kopácsiné dr. Kubinyi Katalin jogtanácsos által képviselt alperes, és a Bebesi Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Bebesi István ügyvéd által képviselt alperesi beavatkozó ellen, kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2014. május 19. napján meghozott, 26.P.25.330/2012/32. számú ítélete ellen, a felperes részéről 33. és 38. sorszám alatt, az alperes részéről 34. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, az uszodahasználat költségének megtérítése iránti kereseti kérelem tárgyában a pert megszünteti és az elsőfokú ítélet elutasító rendelkezését ebben a körben hatályon kívül helyezi. Az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését ezt meghaladóan részben megváltoztatja és az alperes marasztalásának tőkeösszegét 663.712 (hatszázhatvanháromezer-hétszáztizenkettő) forintra, a kamatfizetés körében az 567.060 (ötszázhatvanhétezer-hatvan) forintot 591.712 (ötszázkilencvenegyezer-hétszáztizenkettő) forintra felemeli. Mellőzi az ítéletből az arra vonatkozó rendelkezést, hogy a felek egyebekben maguk viselik költségeiket, és az alperes által a felperesnek fizetendő perköltség összegét 296.700 (kétszázkilencvenhatezer-hétszáz) forintra felemeli.

A felperes által az államnak fizetendő illeték összegét 685.700 (hatszáznyolcvanötezer-hétszáz) forintra, az alperes által fizetendő illetéket 740.750 (hétszáznegyvenezer-hétszázötven) forintra felemeli. Kötelezi a beavatkozót, hogy 287.850 (kétszáznyolcvanhétezer-nyolcszázötven) forint illetéket fizessen meg az államnak külön felhívásra. A felperes által az államnak fizetendő szakértői díj összegét 13.314 (tizenháromezer-háromszáztizennégy) forintra leszállítja, míg az alperes által fizetendő összeget 19.960 (tizenkilencezer-kilencszázhatvan) forintra felemeli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi beavatkozónak 17.500 (tizenhétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2003. október 25-én motorkerékpár vezetőjeként az alperes kezelésében álló közút hibájából a jobb sípcsontjának a térdízületbe hatoló darabos törését szenvedte el, baleseti eredetű munkaképesség-csökkenésének mértéke 30 %. Vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítése iránt indított pert az alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben megalapozottnak találta, az ítélőtábla azonban az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet teljes terjedelmében elutasította. A felülvizsgálati eljárásban Pfv.III.20.012/2010/9. számon hozott közbenső ítéletével a Kúria megállapította az alperes kártérítési felelősségét.

Ezt követően a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.883/2010/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság 26.P.25.646/2005/63. számú ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az alperes marasztalását leszállította.

Ítéletében kifejtette, a gyógytornász szívességből járt a felpereshez, ezért gyógytornával kapcsolatos többletköltsége nem merült fel. Az elsőfokú bíróság által uszodai költségekre megállapított havi 4.000 forint járadék felemelésére a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem látott indokot. A felperes igazolt munkaviszonya alapján számított keresetveszteségét mindössze 98.610 forint erejéig találta megalapozottnak. Megállapította, hogy a követelt havi 217.500 forint megbízási díj közvetlenül nem a felperes jövedelme volt, hanem a ... Bt. bevételét képezte.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.456/2011/4. számon hozott részítéletével a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezések közül a jogerős ítéletnek a keresetveszteségi és az erőmegfeszítési járadék, valamint a gyógytornával kapcsolatos költség megfizetése iránti keresetet elutasító rendelkezését - a teljes perköltségek és illetékek viselésére is kiterjedően - valamint e körben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A jogerős ítéletnek az úszással kapcsolatos költségek megtérítése iránti keresetet elutasító rendelkezését hatályában fenntartotta.

Részítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a kereset elbírálása szempontjából annak van jelentősége, hogy a felperes állapota miatt a gyógytorna igénybevétele indokolt-e, ha igen milyen mértékben és e tevékenység mekkora költségkihatással jár. Az eljárt bíróságok azonban eltérő álláspontjuk folytán e kérdésekben nem foglaltak állást és a tényállást teljes körűen nem tárták fel. Előírta továbbá, hogy a bíróság vizsgálja, az igazolt jövedelmén felül a felperes szerzett-e egyéb jövedelmet, annak felmerültét, összegszerűségét bizonyította-e. Álláspontja szerint a családi vállalkozásban elért jövedelem, illetve az egyéb mellékjövedelmek figyelembevétele a jövedelemveszteség megállapításánál nem zárható ki. A felperest azonban részletesen tájékoztatni kell a bizonyításra szoruló tényekről, figyelemmel arra is, hogy egy betéti társaságnak a megbízási díjakból álló bevétele még az ún. családi vállalkozás esetén sem azonos a felperes jövedelmével.

A felperes a megismételt eljárásban fenntartott keresete szerint az alperes kötelezését kérte 14.491.576 forint lejárt jövedelempótló járadék, és annak a 2003. november 1. és 2014. március 31. közötti időszak tekintetében középarányos késedelmi kamata, továbbá 2014. április 1-től havi 130.191 forint jövedelempótló járadék, valamint 411.600 forint rehabilitációs többletköltsége megfizetésére. Rehabilitációs költsége részeként 291.600 forint uszoda és 120.000 forint gyógytorna többletkiadása megtérítését kérte. Jövedelemvesztesége körében kérte értékelni a ... Bt. elmaradt bevételét. Annak összegét azonban a Ptk. 357. § (3) bekezdése alapján KSH alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresetére megadott adatai alapján határozta meg.

Az alperes és a beavatkozója a kereset elutasítását kérték, azt jogalapjában és összegszerűségében egyaránt vitatták. Álláspontjuk szerint a felperes nem vette igénybe a gyógytornát és az uszodát, ezzel kapcsolatos kiadásai nem merültek fel. Vitatták a felperes keresetvesztesége és a baleset közötti ok-okozati összefüggés fennállását. Állították, hogy a felperes munkabére már a balesetet megelőzően sem érte el a nemzetgazdasági átlagkeresetet.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 639.060 forint, ebből 567.060 forint után 2004. május 1-től, 72.000 forint után pedig 2003. december 10-től 2004. december 31-ig évi 11 %, 2005. január 1-től a kifizetésig minden naptári félév teljes idejére a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperest a felperes javára 48.680 forint perköltség megfizetésére kötelezte, megállapította, hogy a perrel felmerült költségeiket a felek ezt meghaladóan maguk viselik. Az alperest és a felperest külön-külön az állam javára 450.000 forint feljegyzett kereseti illeték, és a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívására 16.637 forint állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezte.