EH 2004.1106 Az adóhatóság szándékos megtévesztése esetén az Art. 8. §-ában írt utólagos önellenőrzés az adó-, társadalombiztosítási csalás büntetőjogi következményeinek elhárítására nem alkalmas [Btk. 310. § (6) bek., 310/A. § (5) bek.; Art. 8. §].

A Z.-i Városi Bíróság a 2003. február 28. napján kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét 2 rendbeli adócsalás bűntettében, folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás bűntettében és számviteli fegyelem megsértésének vétségében állapította meg.

Ezért őt halmazati büntetésül 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egy napi tétel összegét 5000 forintban határozta meg.

Ellenben a bíróság a terheltet az ellene emelt 2 rendbeli, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettének, 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás bűntettének, 6 rendbeli munkaerő-piaci alap bevételét biztosító kötelezettség megsértésének vádja alól - bűncselekmény hiányában - felmentette.

Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

I. Az ítéleti tényállás szerint a k.-i székhelyű S. Kft.-t az 1993. augusztus 5. napján kelt társasági szerződéssel alapították, s annak az ügyvezetője 1998. március 4. napjától a terhelt lett. A Kft.-t azonban már az ügyvezetői tisztség cégnyilvántartásba történt bejegyzését megelőzően is a terhelt irányította.

A Kft. egy gy.-i székhelyű Rt.-vel 1997. július 9. napján bérleti szerződést kötött az Rt. telephelyének egyik épületére. A bérbevett épületben a Kft. 1997. szeptember 5. napjától diszkót üzemeltetett.

A bérleti szerződést a bérbeadó 1998. május 6-án felmondta. Ezt követően a terhelt a Kft. képviseletében 5 000 000 forint és járuléka megfizetése iránt keresetet nyújtott be az Rt.-vel szemben, amit a bíróság első fokon elutasított.

A terhelt a felperes képviseletében fellebbezést jelentett be az ítélet ellen a V. Megyei Bírósághoz és a másodfokú eljárásban a kártérítési igényét megemelte. Beruházási költség címén 40 434 710 forintot, elmaradt haszon címén pedig 31 153 888 forintot és ezen összegek járulékait követelte az alperestől.

A megemelt kárigény alátámasztására a terhelt a polgári perben becsatolta a diszkó működtetése során vezetett pontos adatokat tartalmazó személyes nyilvántartását, kimutatását, amely a diszkó működésével kapcsolatos bevételeit és kiadásait napi bontásban tartalmazta.

A személyes nyilvántartás alapján elkészített igazságügyi könyvszakértői vélemény - ellentétben a Kft. könyvelési adataival - megállapította, hogy a diszkó működése 1997. és 1998. években pénzforgalmi szempontból jelentős nyereséget hozott a Kft.-nek.

A terhelt 2000 tavaszán - az igazságügyi könyvszakértő tanácsára - utasította a könyvelőjét, hogy a polgári perben becsatolt szakvélemény alapjául szolgáló személyes nyilvántartás felhasználásával önellenőrzéssel helyesbítse a Kft. 1997. és 1998. évi adó- és járulékbevallását, ugyanis a terhelt az említett években a ténylegesen fizetendő adó és járulék összegénél lényegesen kevesebbet vallott, és fizetett be a költségvetésbe.

A könyvelő elkészítette az önellenőrzésről a számviteli bizonylatokat, de a bevallást a könyvelő csak 2000. október végén nyújtotta be az APEH megyei igazgatóságához, ahova 2000. október 27-én érkeztek meg a beadványok, amely bevallásokkal a terhelt helyesbítette a Kft. 1997. és 1998. évi adó- és járulékbevallásait, ám a befizetési kötelezettségét nem teljesítette és az önellenőrzési pótlékot sem fizette meg.

A tényállás alapján az eredetileg benyújtott és az önrevízió szerinti összegek közötti - adó és járulék nemekben való - eltérés a következő volt.

Az 1997. évi III. és IV. negyedéves általános forgalmi adó vonatkozásában 6 646 000, 1998. I. és II. negyedévre vonatkozóan pedig 6 818 000 forint, személyi jövedelemadó vonatkozásában 1997-ben 2 391 000, 1998-ban pedig 2 689 000 forint, az 1997. évi társadalombiztosítási járulék tekintetében az önrevízió szerinti és a korábbi bevallás közötti eltérés 2 391 000 forint, 1998. évben pedig 2 689 000 forint.

A nyugdíjjárulék tekintetében 1997. évben az eltérés 429 000, 1998. évben pedig 483 000 forint.

Az egészségbiztosítási járulék tekintetében 1997-ben az önrevízió és a korábbi bevallás közötti eltérés 184 000 forint, 1998. évben pedig 207 000 forint.

Munkavállalói járulék tekintetében 1997. évben az eltérés 92 000 forint, 1998-ban pedig 103 000 forint.

Munkaadói járulék vonatkozásában 1997. évben 277 000 forint, 1998-ban pedig 290 000 forint.

A szakképzési hozzájárulás tekintetében az eltérés 1997-ben 92 000 forint, 1998-ban pedig 103 000 forint volt.

A terhelt az eredeti bevalláshoz képest megállapított fizetendő adó- és járulék-többletet a 2000. október 27. napján benyújtott önellenőrzéssel pótlólag bevallotta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a bűnösség alapját képező tényállás az alábbiakat tartalmazza:

1. A terhelt által vezetett személyes nyilvántartás adatai alapján a diszkóban foglalkoztatott személyeknek adott természetbeni juttatás után - mivel azt nem is vallotta be - nem fizetett forrásadót, sem társadalombiztosítási járulék összeget.

Ezzel 1997. évben 636 000 forint összegű, 1998-ban pedig 568 000 forint összegű személyi jövedelemadót titkolt el az említett időszakban, az adóbevételt ezekkel az összegekkel csökkentette.

A társadalombiztosítási járulék vonatkozásában 1997-ben 564 000, 1998-ban 504 000 forint bevallását és befizetését mulasztotta el a terhelt, csökkentve ezzel a társadalombiztosítási járulék bevételt.

Ezek kiszámítására a terhelt a könyvelőjének utólag sem adott utasítást, így e tekintetben önellenőrzés nem történt.

2. A terhelt a Kft. működése során messzemenően megsértette az 1991. évi XVIII. törvény 85. §-ának a számviteli rendre vonatkozó előírásait. Az általa kiállított számviteli bizonylatok sem alakilag, sem tartalmilag nem voltak hitelesek, megbízhatóak.

A bűncselekmény hiányában történt felmentéssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság az alábbi álláspontot foglalta el:

A terhelt - amikor az Art. 8. §-a szerinti jogával élve - 2000 októberében önellenőrzéssel helyesbítette az 1997-1998. évi adó- és járulék-bevallásait, ezzel mintegy hivatalossá tette a személyes nyilvántartást, attól függetlenül, hogy a pótlólag bevallott adót, járulékot és az önellenőrzési pótlékot nem fizette be.

Nevezett az adóbevallási kötelezettségét utólag joghatályosan pótolta. Ezért a terhére nem állapítható meg, hogy csalárd módon az adóhatóság tévedésbe ejtésével csökkentette a szóban lévő évekre az adó- és járulékbevétel összegét.

A terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés kapcsán eljárt másodfokú bíróság a 2003. október 10. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az Art.-nak a hivatkozott rendelkezései értelmében a Btk. 36. §-ában meghatározott okból a terhelt cselekményének társadalomra veszélyessége az elbíráláskor - az utólagosan szabályszerűen és az esedékességre visszaható hatállyal benyújtott önellenőrzéssel - már megszűnt. Mindebből következően a felmentő rendelkezések a büntethetőséget megszüntető okra hivatkozással törvényesek.

A megyei bíróság másodfokú határozata ellen 2004. április 9-én a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontjára alapozottan a terhelt terhére. Az indítványban kifejtettek szerint a terheltnek a 2 rendbeli adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalást, a 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás bűntette és 4 rendbeli munkaerő piaci alap bevételét biztosító kötelezettség megsértése alóli - a Btk. 36. §-án alapuló - felmentése az anyagi jog sérelmével történt. Az Art. által lehetővé tevő önrevízió ugyanis nem az adócsalás büntetlenséget eredményező jóvátételének az eszköze, még akkor sem, ha azt az adóhatóság elfogadja.

Az önellenőrzés benyújtására kizárólag a polgári perben történő pernyertessége érdekében került sor, ám a fizetési kötelezettségének - amely a bevallással egyidejűleg terhelte - nem tett eleget. Így utólagos magatartása befejezett önellenőrzésnek nem is tekintendő. Mindezekre tekintettel az indítvány arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság megtámadott végzését a Be. 425. § (1) bekezdés a) pontja alapján helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában - és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője - felülvizsgálati indítványát fenntartotta.

A védő felszólalásában a megtámadott határozat hatályában fenntartásában tett indítványt.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

Az Art.-ban megjelölt önellenőrzés és a korábbi bevallás helyesbítésének lehetősége csupán a téves bevallás adóigazgatási következményeinek elhárítását teszi lehetővé. Az adóalap és ennek megfelelően az adó vagy járulék nem jogszabálynak megfelelő megállapítása és bevallása azonban visszavezethető egyrészt szándékos magatartásra, vagyis az adóhatóság megtévesztésére, az adó- vagy járulékbevétel összegének csökkentése érdekében, másrészt tévedésre, azaz a jogszabály helytelen értelmezésére vagy elírásra, számolási hibára is. Az önellenőrzés lényegében ez utóbbi eset korrekcióját biztosítja, melynek egyébként büntetőjogi következménye nincs is.

A szándékos - adó-, járulékbevétel-csökkentés viszont - az adóellenőrzéstől függetlenül büntetőjogi konzekvenciákkal jár, amelyet a Btk. 310. § és 310/A. §-a rögzít.

A büntetőjogi következmények elhárítására viszont nem az önellenőrzés, hanem a Btk. 310. §-ának (6) bekezdése, illetve a 310/A. §-ának (5) bekezdése szolgál, de kizárólag az (1) bekezdés szerint minősülő esetben és csak akkor, ha az elkövető a vádirat benyújtásáig a tartozását kiegyenlíti. Ez utóbbi a jelen ügyben nem történt meg. Egyébiránt az önellenőrzés hatályosulásához is az szükséges, hogy a bevalláson túlmenően az adózó a befizetési kötelezettségét is 15 napon belül teljesítse.

A megyei bíróság tehát tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az önellenőrzés megtörténtével s a bevallás helyesbítésével a terhelt az adóbevallási kötelezettségét teljesítette, ennélfogva magatartásának társadalomra veszélyessége megszűnt.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság - a felülvizsgálati indítványnak helyt adva - a Be. 425. §-a (1) bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új fellebbezési eljárás lefolytatására utasította.

A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 428. §-án alapszik.

(Legf. Bír. Bfv. III. 485/2004. sz.)