BH 2001.1.39 A köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek az igényérvényesítésre adott 15 napos határideje nem vonatkozik az alanyi jogon járó anyagi jogosultságok követelhetőségére, amely jogosultságok az elévülési időn belül érvényesíthetőek [1992. évi XXIII. tv (Ktv.) 59. § (1) bek., 71. § (2) bek.].

A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes az alperesek által fenntartott körjegyzőségen dolgozott 1996. január 1-jétől körjegyzői munkakörben. A felperes illetménye 1997. évben - az 1996. évivel megegyezően - 70 000 forintban került megállapításra a 20 000 forint köztisztviselői illetményalap 3,5-szeresében. A felperes az 1998. január 7-én érkezett keresetlevelében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket 23 400 forint köztisztviselői illetményalap figyelembevételével 1997. január 1-jétől az illetménykülönbözet, az 1997. évi 13. havi illetmény és a 30 éves jubileumi jutalom, és ezek törvényes kamatának megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság az alpereseket meghatározott arányban kötelezte a felperes részére 1997. évre az elmaradt illetmény, a 13. havi illetmény, a jubileumi jutalom és a marasztalások összege után kamat megfizetésére.

Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek, kérték a per részben történő megszüntetését, illetve a fennmaradó kereset tárgyában hozott ítélet megváltoztatását. A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A megyei bíróság végzésével a munkaügyi bíróság ítéletének az 1997. évi illetménykülönbözet megfizetésére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és az ezzel kapcsolatos keresetre vonatkozó részében a pert megszüntette. Végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes elkésett az 1997. évi illetménykülönbségre irányuló igényének érvényesítésével, ugyanis a Ktv. 59. §-a (1) bekezdésének az 1997. december 31-ig hatályban volt rendelkezése szerint a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyból származó igénye érvényesítése érdekében a munkáltatói jogkör gyakorlója intézkedése vagy az intézkedésének elmulasztása miatt 15 napon belül fordulhat munkaügyi bírósághoz. A jogérvényesítésre nyitva álló határidő tehát 15 nap volt. Amennyiben ez a határidő eredménytelenül eltelt, a köztisztviselő keresetindítási joga megszűnt. Az 1998. január 1-jétől hatályba lépett új rendelkezés egy már elenyészett jogot nem éleszthet fel.

Minthogy a felperes jogsérelme akkor keletkezett, amikor az illetményalap felemelése ellenére a többi köztisztviselővel ellentétben 1997. év tavaszán először nem kapta meg a felemelt illetményét, ehhez képest kellett volna - az igénye esedékessé válásától számított - 15 napon belül bírósághoz fordulnia. Ugyanakkor a keresetlevelét csak 1998. január 7-én nyújtotta be, ezért az igényének érvényesítésével elkésett.

A másodfokú bíróság ítéletével - minthogy a végzésével az illetménykülönbözet megfizetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és e vonatkozásban a pert megszüntette - a fennmaradó kereseti kérelmek alapjául szolgáló illetményként az 1997. évre vonatkozóan havi 70 000 forintot vett figyelembe. Ezért megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét és az alperesek marasztalásának összegét az 1997. évi 13. havi illetmény vonatkozásában összességében 70 000 forintra, a jubileumi jutalom tekintetében 210 000 forintra leszállította. Az alpereseket olyan mértékben marasztalta, amilyen arányban a körjegyzőség fenntartásának költségeihez hozzájárultak. Ennek megfelelően az I. rendű alperest 113 400 forint, a II. rendű alperest 32 550 forint, a III. rendű alperest 24 150 forint és a IV. rendű alperest 39 900 forint jubileumi jutalom megfizetésére kötelezte, a 13. havi illetmény vonatkozásában az I. rendű alperes fizetési kötelezettségét 37 800 forintra, a II. rendű alperesét 10 850 forintra, a III. rendű alperesét 8050 forintra és a IV. rendű alperesét 13 300 forintra leszállította. Az alperesek nagyobb mértékű pernyertessége folytán részükre együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperest.

A jogerős végzés és ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, mivel álláspontja szerint a másodfokú bíróság végzése és ítélete számára méltánytalan és jogszabálysértő. Kifejtette azt az álláspontját, hogy az egészségi állapota miatt kiszolgáltatott helyzetben volt, a munkabéréhez való jogáról nem mondott le, és hivatkozott arra, hogy igényét az elévülési időn belül érvényesíthette.