62003CJ0195[1]

A Bíróság (hatodik tanács) 2005. március 3-i ítélete. Ministerie van Financiën kontra Merabi Papismedov és társai. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Hof van Beroep te Antwerpen - Belgium. Közösségi Vámkódex - Áruk vám elé állítása - Fogalom - "Konyhai felszerelés" megnevezés alatt bejelentett cigaretta - Behozatali vámtartozás keletkezése - Vámtartozás adósa. C-195/03. sz. ügy.

C-195/03. sz. ügy

Ministerie van Financiën

kontra

Merabi Papismedov és társai

(a Hof van Beroep te Antwerpen [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Közösségi Vámkódex - Az áru vám elé állítása - Fogalom - »Konyhai felszerelés« megnevezés alatt bejelentett cigaretta - Behozatali vámtartozás keletkezése - A vámtartozás adósa"

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2004. szeptember 30.

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2005. március 3.

Az ítélet összefoglalása

1. Vámunió - Vámfelügyelet - Terjedelem - Valamennyi, a Közösség területére akár szabályosan, akár szabálytalanul bejuttatott áru vámfelügyelet alatt állása

(2913/92 tanácsi rendelet, 4. cikk, 13. és 37. pont)

2. Vámunió - Vámtartozás keletkezése az áruk szabálytalan bejuttatása nyomán - A szabálytalan bejuttatás fogalma - Téves megnevezés alatt vám elé állított áru - Bennfoglaltság

(2913/92 tanácsi rendelet, 202. cikk)

3. Vámunió - Vámtartozás keletkezése az áruk szabálytalan bejuttatása nyomán - Az adós fogalma - Téves megnevezés alatt vám elé állított áru - A nemzeti bíróság általi értékelés - Szempontok

(2913/92 tanácsi rendelet, 202. cikk, (3) bekezdés)

1. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 4. cikke 13. pontjának és 37. cikkének együttes olvasatából következik, hogy a Közösség területére érkező áruk az e területre való beléptetéstől kezdve vámfelügyelet alatt állnak, függetlenül attól, hogy azokat szabályosan vagy a Vámkódex 38-41. cikke és 177. cikke első bekezdésének második franciabekezdése megsértésével léptették be, amit a felügyeleti hatóságnak ellenőrzése útján kell megállapítania. Ebből következik, hogy az áruk vámfelügyelet alá vonása nem kapcsolódik a Közösség vámterületére való beléptetésük szabályszerűségéhez.

(vö. 22. pont)

2. A vám elé állított áruknak, amelyekre gyűjtő árunyilatkozatot nyújtottak be, és közösségi külső árutovábbítási okmányt érvényesítettek, nem szabályszerű a Közösség vámterületére való beléptetése, amennyiben a vámhatósághoz benyújtott okmányokban azokat téves megnevezéssel jelölték meg. Ilyen esetben a vámtartozás a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 202. cikkén alapul, amely megállapítja a vámtartozás keletkezésének részletes szabályait az áruk jogellenes bejuttatása esetén.

(vö. 32., 36. pont és a rendelkező rész 1-2. pontja)

3. Az áruk téves megnevezését tartalmazó gyűjtő árunyilatkozat vagy vámáru-nyilatkozat benyújtása esetén a vámtartozás adósának meghatározásához a nemzeti bíróságnak ellenőriznie kell, hogy a téves megnevezés alkalmazásával az a személy okozta-e az áru jogellenes bejuttatását, aki a gyűjtő árunyilatkozatot vagy vámáru-nyilatkozatot benyújtotta. Amennyiben nem ez a helyzet, az említett bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó személy részt vett-e e cselekményével az áru beléptetésében annak ellenére, hogy tudomása volt, vagy tudomással kellett bírnia arról, hogy az jogellenes.

(vö. 41. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2005. március 3.(*)

"Közösségi Vámkódex - Az áru vám elé állítása - Fogalom - »Konyhai felszerelés« megnevezés alatt bejelentett cigaretta - Behozatali vámtartozás keletkezése - A vámtartozás adósa"

A C-195/03. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hof van Beroep te Antwerpen (Belgium) a Bírósághoz 2003. május 12-én érkezett 2003. május 7-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Ministerie van Financiën

és

Merabi Papismedov és társai

között folyamatban lévő eljárásban,

a következők jelenlétében:

KBC Lease Belgium NV,

Volvo Truck Finance Belgium NV,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: J.-P. Puissochet, a hatodik tanács elnökekeként eljáró bíró, S. von Bahr és U. Lőhmus (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- M. Papismedov képviseletében E. Gevers advocaat,

- a belga kormány képviseletében A. Snoecx, meghatalmazotti minőségben,

- a finn kormány képviseletében T. Pynnä, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében X. Lewis, meghatalmazotti minőségben, segítője F. Tuytschaever advocaat,

a főtanácsnok indítványának a 2004. szeptember 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatali kérelem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 202. és 204. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Ministerie van Financiën és Papismedov, Geldof, Ben-Or, R. Peer, M. Peer, Tavdidischvili, Janssens, Hoste, Decock, Joris, Vanbelleghem, továbbá a Transocean System Transport BVBA, valamint a United Logistic Partners BVBA társaságok közötti, áruk vámfelügyelet alóli elvonásával történő jogellenes behozatala tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A "vámfelügyelet" és az "áru vám elé állítása" fogalmát a Vámkódex 4. cikkének 13. és 19. pontja határozza meg. Az előbbi alatt a következő értendő: "a vámhatóságok által a vámjogszabályok és - indokolt esetben - a vámfelügyelet alatt lévő árura vonatkozó egyéb rendelkezések betartásának biztosítása céljából általában tett intézkedés". Az utóbbi az alábbi jelentéssel bír: "a vámhatóság erre megállapított módon történő értesítése az árunak a vámhivatalba vagy a vámhatóságok által kijelölt vagy jóváhagyott egyéb helyre történő megérkezéséről".

4 A Vámkódex III. címe a Közösség vámterületére beléptetett árukra az azok vámjogi sorsa felőli döntést megelőzően alkalmazandó rendelkezéseket tartalmazza. Az áruk tulajdonképpeni beléptetését és vám elé állításukat e Kódex 1. fejezetének 37-38. cikke és 2. fejezetének 40-42. cikke szabályozza. A gyűjtő árunyilatkozatot és a vám elé állított áruk kirakását ugyanezen Kódex 3. fejezetének 43-47. cikke szabályozza.

5 A Vámkódex 38. cikke előírja:

"(1) A Közösség vámterületére beléptetett árut az azt a Közösségbe behozó személy haladéktalanul továbbszállítja - ha van ilyen - a vámhatóság által kijelölt útvonalon és utasításainak megfelelően:

a) a vámhatóság által kijelölt vámhivatalhoz vagy bármely más olyan helyre, amit e hatóságok kijelöltek vagy jóváhagytak; vagy

b) vámszabad területre, ha az árut közvetlenül erre a vámszabad területre akarják beléptetni:

- tengeri vagy légi úton, vagy

- szárazföldi útvonalon a Közösség vámterületének másik részén való keresztülhaladás nélkül, amennyiben a vámszabad terület érintkezik valamely tagállam és egy harmadik ország közötti szárazföldi határral.

(2) Az a személy, aki a többek között átrakás eredményeként a Közösség vámterületére történő beléptetést követően vállalja az áru fuvarozását, felel az (1) bekezdésben megállapított kötelezettség teljesítéséért.

[...]"

6 Az említett Kódex 40. cikke előírja:

"Azt az árut, amely a 38. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében megérkezik a vámhivatalhoz vagy a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott egyéb helyre, az árut a Közösség vámterületére behozó személynek vagy, adott esetben, az e behozatalt követően az áru fuvarozásáért felelősséget vállaló személynek vám elé kell állítania."

7 Ugyanezen Kódex 43. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A 45. cikkre is figyelemmel, a 40. cikk értelmében vám elé állított áruk gyűjtő árunyilatkozat alá vonhatók.

A gyűjtő árunyilatkozatot az áru vám elé állításának megtörténtekor kell benyújtani. A vámhatóság azonban a vámáru-nyilatkozat benyújtására határidőt adhat, amely nem lépheti túl a vám elé állítás napját követő első munkanapot."

8 A Vámkódex VII. címének 2. fejezete a vámtartozás keletkezéséről szól. Rögzíti különösen e tartozás keletkezésének időpontját és annak adósát. Amennyiben a behozatal a behozatalivám-köteles áru szabad forgalomba bocsátására vagy annak a behozatali vámok alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozatalára vonatkozó eljárás szerint történik, a Kódex 201. cikke alkalmazandó. Amennyiben azonban az árut jogellenesen juttatták be, vagy a vámfelügyelet alól elvonták, ugyanezen Kódex 202. illetve 203. cikkét kell alkalmazni.

9 A Vámkódex 202. cikke előírja:

"(1) A behozatalkor vámtartozás keletkezik:

a) a behozatalivám-köteles árunak a Közösség vámterületére történő jogellenes bejuttatásakor; vagy

b) vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett ilyen árunak a vámterület más részére történő jogellenes bejuttatásakor.

E cikk alkalmazásában jogellenes bejuttatás a 38-41. cikk és a 177. cikk második francia bekezdése rendelkezéseinek megsértésével történő bejuttatás.

(2) A vámtartozás az áru jogellenes bejuttatásakor keletkezik.

(3) Adós:

- az a személy, aki az ilyen árut jogellenesen bejuttatta,

- bármely személy, aki részt vett az áru jogellenes bejuttatásában, és tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy a bejuttatás jogellenes, és

- bármely személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokában tartotta, és az áru megszerzésekor vagy átvételekor tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy azokat jogellenesen juttatták be."

10 A Vámkódex 203. cikke szerint a behozatalkor szintén vámtartozás keletkezik a behozatalivám-köteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén, és ugyanezen Kódex 204. cikke alapján azon behozatalivám-köteles áru vonatkozásában, amelynek tekintetében nem teljesítik az annak átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek valamelyikét, vagy az árunak az adott eljárás alá vonására, illetve a meghatározott célra történő felhasználása alapján csökkentett vagy nulla behozatalivám-tétel megadására vonatkozó feltételt, a 203. cikkben említett eseteken kívül, kivéve, ha megállapítják, hogy e mulasztások nincsenek jelentős hatással a szóban forgó átmeneti megőrzés vagy vámeljárás helyes lefolytatására.

A nemzeti szabályozás

11 A vámokról és a jövedékekről szóló, 1977. július 18-i általános törvény (Belgisch Staatsblad, 1977. szeptember 21.) 257. cikkének (3) bekezdése, amelyet az 1978. július 6-i törvény (Belgisch Staatsblad, 1978. augusztus 12.) erősített meg, előírja:

"Aki a vám- és jövedéki hatóság előzetes engedélye nélkül az (1) bekezdésben érintett vámokmányok tárgyát képező áruk jogi sorsa felől az okmányokban kifejezetten jelzettől eltérő rendeltetést ad, az esettől függően a 157., 220-225., 227. és 277. cikkben vagy a 231. cikkben előírt büntetéssel kell sújtani."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12 Az alapeljárás terheltjei mint tettesek, tettestársak, bűnrészesek, illetve érdekeltek ellen csempészet miatt vádat emeltek 29 konyhai felszerelést tartalmazó karton mögé rejtett 709, egyenként 10 000 cigarettát tartalmazó kartonnak az árutovábbítási eljárás alóli jogellenes elvonása miatt.

13 Az MSC Rafaela nevű hajó 2001. június 10-én érkezett Antwerpenbe (Belgium) konténerrakománnyal. A hajó vámkezelését a vámhatóságoknál az MSC Belgium NV társaság végezte el. Erről a hajóról kirakodtak egy konténert, amely az a hatóságoknak benyújtott összefoglaló jelentés alapján, 406 doboz Kínából származó konyhai felszerelést tartalmazott, a United Logistic Partners (székhelye: Merksem [Belgium]) részére címezve.

14 2001. június 11-én a konténer vámhatóságok általi vizsgálata során megállapították, hogy két sor konyhai felszerelést tartalmazó doboz mögött azokkal azonos külsejű, cigarettát tartalmazó dobozok voltak. A konténert ezt követően visszazárták, lepecsételték, és vizsgálat alá helyezték. A vámhatósághoz benyújtott egyik okmány sem tett említést a 7 090 000 darabból álló cigarettarakományról.

15 Ugyanazon a napon a kérdéses rakományra vámáru-nyilatkozatként közösségi külső árutovábbítási okmányt érvényesítettek az antwerpeni vámszolgálatnál. Ebben az okmányban a közösségi külső árutovábbítási eljárás nyilatkozattevőjeként a Transocean System Transport BVBA-t és rendeltetési helyként a Merksemben található Eurolog áruházat jelölték meg, amely utóbbit a vámfelügyelet alatt álló áruk fogadására jogosult "B" típusú raktárként tartanak nyilván.

16 2001. június 12-én Janssens úr a konténert elszállító teherautó sofőrjeként jelentkezett. A berakodást követően a teherautó nem az Eurolog áruházhoz, hanem egy Schotenben (Belgium) található áruházhoz hajtott, amely nincs elismerve vámraktárként. Ugyanezt a teherautót az alapeljárás számos más gyanúsítottja jelenlétében kirakodták. Az Antwerpeni Vám- és Jövedéki Különleges Vizsgálati Hatóság tisztviselői által lefolytatott nyomozás megállapításai megerősítették, hogy a kérdéses konténer 29 doboz konyhai felszereléssel és 709, egyenként 10 000 cigarettát tartalmazó dobozzal volt megrakodva.

17 A tényállás alapján büntetőeljárás indult. A Rechtbank van eerste aanleg te Antwerpennek a törvénykezési szünetben bűnügyekben ítélkező tanácsa 2001. július 30-án ítéletet hozott, amely ellen fellebbezést nyújtottak be a kérdést előterjesztő bírósághoz. A vámhatóság azt állítja, hogy az árukat szabályszerűen léptették be a Közösség területére, de azokat a vámfelügyelet alól elvonták, mivel a küldeményt, amelyre vonatkozóan közösségi külső árutovábbítási okmányt érvényesítettek, nem mutatták be a vámokmányban említett rendeltetési helyen. M. Papismedov szerint a jelen esetben cigaretták csempészetéről, és nem vámfelügyelet alóli elvonásról van szó.

18 E körülmények között a Hof van Beroep te Antwerpen az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Az áruk, amelyekre téves megnevezést/kereskedelmi nevet említő gyűjtő árunyilatkozatot (a jelen esetben cigaretták helyett konyhai felszerelések) nyújtottak be, vagy azok az áruk, amelyeket a vámeljárás (úgymint a közösségi külső árutovábbítási eljárás) céljából téves megnevezés/kereskedelmi név alatt jelentettek be, azt kell megállapítani, hogy azt - akár szándékosan, akár nem - a téves megnevezést/kereskedelmi nevet tartalmazó nyilatkozat ellenére szabályszerűen léptették be a Közösség vámterületére, és ebből következően vámfelügyelet (átmeneti megőrzés vagy vámeljárás) alatt állnak?

2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, és ha elvonták a vámfelügyelet alól az árukat, amelyeket - akár szándékosan, akár nem - téves megnevezés/kereskedelmi név alatt jelentettek be, azt kell-e megállapítani, hogy a vámtartozás a Közösségi Vámkódex 203. cikkén alapul, és szintén e vámtartozás adósának kell-e tekinteni azt a személyt, aki az áru átmeneti megőrzésére, vagy azon vámeljárásra vonatkozó kötelezettségek betartására köteles, amelynek az árukat alávetették (még ha téves kereskedelmi név alatt is)?

3) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, és amennyiben a vámhatóságok megállapítják, hogy vámfelügyelet alatt álló árukat - akár szándékosan, akár nem - téves megnevezés/kereskedelmi név alatt jelentettek be, amikor az áruk a vámfelügyelet alól (még) nem voltak elvonva, és a vámhatóságok azokhoz hozzáférhettek, azt kell-e megállapítani, hogy a téves megnevezés/kereskedelmi név alatt bejelentett árukat illetően a vámtartozás a Közösségi Vámkódex 204. cikke alapján keletkezett, vagy azt, hogy még nem keletkezett vámtartozás ezen áruk tekintetében?

4) Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén azt kell-e megállapítani, hogy az - akár szándékosan, akár nem - téves megnevezés/kereskedelmi név alatt bejelentett árukat jogellenesen léptették be a Közösség vámterületére (azaz a Közösségi Vámkódex 38-41. valamint 177. cikke [első bekezdésének második] franciabekezdése megsértésével) úgy, hogy az ezekre az árukra vonatkozó vámtartozás a Közösségi Vámkódex 202. cikkén alapult; valamint azt kell-e megállapítani, hogy az a személy, aki téves megnevezést/kereskedelmi nevet tartalmazó gyűjtő árunyilatkozatot, vagy az áruk vámeljárás alá vonása céljából tett nyilatkozatot nyújtott be, csak abban az esetben minősülhet a vámtartozás adósának, amennyiben megfelel a Közösségi Vámkódex 202. cikkének (3) bekezdésében szereplő »adós« fogalmának?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

19 Első kérdésével a Hof van Beroep te Antwerpen lényegében arra vár választ, hogy a vám elé állított árukat, amelyekre gyűjtő árunyilatkozatot nyújtottak be, és közösségi külső árutovábbítási okmányt érvényesítettek, szabályszerűen léptették-e be a Közösségbe, amennyiben a vámhatóságokhoz benyújtott iratokban az árukat tévesen jelölték meg, a jelen esetben "cigaretta" helyett "konyhai felszerelés"-ként.

20 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a Hof van Beroep te Antwerpen vélhető álláspontja szerint kapcsolat áll fenn a Közösség vámterületére érkező áruk vámfelügyelet alá vonása és az e területre való beléptetésük szabályszerűsége között. Tehát először is meg kell vizsgálni, hogy a Közösség vámterületére érkező áruk vámfelügyelet alá vonása az e területre való beléptetésük szabályszerűségétől függ-e.

21 A vámfelügyeletet a Vámkódex 4. cikkének 13. pontja úgy határozza meg, mint a vámjogszabályok betartásának biztosítása céljából általában tett intézkedést. Ugyanezen Kódex 37. cikke alapján a Közösség vámterületére behozott áru a beléptetése időpontjától kezdve vámfelügyelet alatt áll. Az árut a vámhatóság a hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően ellenőrizheti. Az áru adott esetben addig marad az említett vámfelügyelet alatt, amíg erre vámjogi helyzetének meghatározásához szükség van; nem közösségi áru esetében pedig addig, amíg a vámjogi helyzete meg nem változik, vámszabad területre vagy vámszabad raktárba kerül, újraexportálják vagy megsemmisítik.

22 Az említett cikkek együttes olvasatából következik, hogy a Közösség területére érkező áruk az e területre való beléptetéstől kezdve vámfelügyelet alatt állnak, függetlenül attól, hogy azokat szabályosan vagy a Vámkódex 38-41. cikke és 177. cikke első bekezdésének második franciabekezdése megsértésével léptették be, amit a felügyeleti hatóságnak ellenőrzése útján kell megállapítania. Ebből következik, hogy az áruk vámfelügyelet alá vonása nem kapcsolódik a Közösség vámterületére való beléptetésük szabályszerűségéhez.

23 A belga kormány állítása szerint a Vámkódex 202. cikkének fényében, amely az áruk jogellenes bejuttatását úgy határozza meg, mint a 38-41. cikk és a 177. cikk első bekezdése második franciabekezdésének megsértésével történő bejuttatást, a Közösség területére akkor szabályszerű a beléptetés, ha e rendelkezéseket betartották, azaz amikor az áru átlépte valamelyik külső határt, és a vámhatóságoknak bemutatták. A gyűjtő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó, az említett Kódex 43. és azt követő cikkeiben előírt kötelezettség nem szerepel azok között, amelyek megsértése az áruk jogellenes bejuttatását vonja maga után, mivel az áruk téves kereskedelmi név alatti említése az ilyen okmányban nem változtat semmit az említett területre való beléptetés szabályszerűségén. A jogellenes bejuttatás azonos tehát az el nem ismert utakon és átkelőkön történő csempészettel.

24 E feltevés következménye a Vámkódex 202. cikke hatályának rendkívüli mértékű leszűkítése lenne.

25 A jogellenes bejuttatás fogalmának körülhatárolását a Kódex számos rendelkezése lehetővé teszi. Ahogyan azt a belga kormány helyesen megállapította, ez a helyzet a Kódex 202. cikke esetében, amely a jogellenes bejuttatást úgy határozza meg, mint a behozatalivám-köteles árunak a 38-41. cikk és a 177. cikk első bekezdése második franciabekezdésének megsértésével történő bejuttatása a Közösség vámterületére, vagy a vámszabad területen, illetve vámszabad raktárban elhelyezett ilyen áru esetében a vámterület más részére.

26 Jogellenes bejuttatásnak minősül tehát az áruk olyan behozatala, amely nem tartja tiszteletben a Vámkódex által előírt következő utat. Először is e Kódex 38. cikkének (1) bekezdése szerint a Közösség vámterületére beléptetett árut haladéktalanul tovább kell szállítani vámhatóság által kijelölt vámhivatalhoz vagy vámszabad területre. Másodszor, az említett Kódex 40. cikke alapján, amikor az áru megérkezik a vámhivatalhoz, akkor azt vám elé kell állítani. Az áru vám elé állítását ugyanezen Kódex 4. cikkének 19. pontja úgy határozza meg, hogy az a vámhatóság erre megállapított módon történő értesítése az árunak a vámhivatalba, vagy a vámhatóságok által kijelölt vagy jóváhagyott egyéb helyre történő megérkezéséről.

27 Az említett rendelkezések összességének szövegéből következik, hogy annak megállapításához, hogy az árut a Közösség vámterületére szabályszerűen léptették be, azt a megérkezésekor a vámhivatalhoz vagy vámszabadterületre kell szállítani, és vám elé kell állítani. Ez utóbbi, a beléptetésért felelős vagy az áru fuvarozásáért felelősséget vállaló személyt terhelő kötelezettség célja annak biztosítása, hogy a vámhatóságokat ne csak az áruk megérkezéséről értesítsék, hanem a szóban forgó árucikk vagy termék típusára vonatkozó valamennyi adatról, valamint ezen áruk mennyiségéről. Ugyanis ezek azok az információk, amelyek lehetővé teszik az áruk megfelelő azonosítását tarifális besorolásuk, és adott esetben a behozatali vám kiszámítása céljából.

28 Olyan eljárásban, amely járműben elrejtett, és valamely tagállam vámhatósága által ellenőrzés során megtalált cigarettáknak a Közösség vámterületére való bejuttatására vonatkozott, a Bíróság azt állapította meg, hogy amennyiben a vám elé állított áruk valós jellege nem következik a benyújtott okmányokból, és a vámhatóságokat az érdekeltek e jellegről nem értesítették, azt kell megállapítani, hogy ezek az áruk nem képezték a vám elé állításról szóló értesítés tárgyát a Vámkódex 40. cikke értelmében (lásd a C-238/02. és C-246/02. sz., Viluckas és Jonusas egyesített ügyekben 2004. március 4-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-2141. o.] 28. pontját).

29 Amint arra a belga kormány hivatkozik, megfelel a valóságnak, hogy a jogellenes bejuttatás fogalma kifejezetten kizárólag a Vámkódex 38-41. cikke és 177. cikke első bekezdése második franciabekezdésének megsértését érinti, amíg a gyűjtő árunyilatkozatnak a vámhatóságnál való benyújtására vonatkozó kötelezettséget ugyanezen Kódex 43. és azt követő cikkei írják elő. E kormány állítása szerint következésképpen az áruknak a Közösségbe való beléptetését szabályszerűnek kell tekinteni, amennyiben azokat az említett hatóságok által kijelölt vagy jóváhagyott helyen, illetve vámszabadterületen helyezik el, amennyiben a megérkezésről szóló értesítésben szerepeltek, anélkül hogy fennállna a meghatározott általános vagy kereskedelmi megnevezés alatti bejelentés kötelezettsége.

30 Ez utóbbi álláspont nem fogadható el. Az áruk vám elé állítása, amelyet a Vámkódex 40. cikke ír elő, valójában az említett Kódex 43. és 45. cikkére tekintettel magában hordozza az azzal összefüggő, a gyűjtő árunyilatkozat rövid határidőben történő benyújtására, vagy az érintett áruk vámjogi sorsának meghatározása céljából ugyanezen határidő alatt az alaki követelmények teljesítésére vonatkozó kötelezettséget, azaz amennyiben az áru vámeljárás alá vonását kérik, tegyenek vámáru-nyilatkozatot. E Kódex 43. cikkének második bekezdéséből következik, hogy általában mindkét műveletet egyidejűleg végzik el, mivel a vámhatóság által a vámáru-nyilatkozat benyújtására adható határidő nem lépheti túl a vám elé állítás napját követő első munkanapot. Egyebekben az említett Kódex 44. cikkének (1) bekezdése alapján a gyűjtő árunyilatkozatnak tartalmaznia kell az áru azonosításához szükséges adatokat.

31 Következésképpen, amennyiben az áruknak a Vámkódex 40. cikkében előírt vám elé állítását gyűjtő árunyilatkozat vagy vámáru-nyilatkozat benyújtása kíséri, amely az áru típusáról a valóságnak nem megfelelő leírást ad, ugyanezen Kódex 4. cikkének 19. pontja alapján hiányos a vámhatóságok értesítése az áruk megérkezéséről. E körülmények között nem tekinthető úgy, hogy közölték az áruk azonosításához szükséges információkat az említett hatóságokkal egyszerűen azért, mert bizonyos okmányokat bemutatnak. Ugyanis az is szükséges, hogy a vám elé állítást kísérő okmányokban található nyilatkozatok pontosak legyenek. Amennyiben a nyilatkozatok nem tesznek említést a vám elé állított áruk jelentős részéről, úgy kell tekinteni, hogy azokat jogellenesen juttatták be.

32 E körülmények között az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a vám elé állított áruknak, amelyekre gyűjtő árunyilatkozatot nyújtottak be, és közösségi külső árutovábbítási okmányt érvényesítettek, nem szabályszerű a Közösség vámterületére való beléptetése, amennyiben a vámhatósághoz benyújtott okmányokban azokat téves megnevezéssel jelölték meg.

33 A második és a harmadik kérdést nem kell megvizsgálni, mivel azokat azzal a feltételezéssel terjesztették elő, hogy a Bíróság az első kérdésre igenlő választ ad.

A negyedik kérdésről

34 A negyedik kérdés két részre oszlik. A kérdés első részével a Hof van Beroep te Antwerpen lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 202. cikkén alapul-e a vám elé állított, és téves megnevezéssel, a jelen esetben "cigaretta" helyett "konyhai felszerelés"-ként bejelentett árukra vonatkozó vámtartozás. Az említett kérdés második részével e bíróság lényegében arra vár választ, hogy az a személy, aki a gyűjtő árunyilatkozatot, illetve a téves megnevezést tartalmazó vámáru-nyilatkozatot benyújtotta, de az említett 202. cikk (3) bekezdésének felsorolásában nem szerepel, minősülhet-e ennek ellenére a vámtartozás adósának, amennyiben megfelel a fogalom ugyanezen rendelkezésben szereplő meghatározásának.

A negyedik kérdés első részéről

35 Ahogyan az első kérdésre adott válasz során megállapítást nyert, a vám elé állított, és a hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz benyújtott okmányokban téves megnevezéssel, a jelen esetben "cigaretta" helyett "konyhai felszerelés"-ként megjelölt árukat nem szabályszerűen léptették be a Közösségbe. Amennyiben ezen áruk bejuttatását jogellenesen végezték el, a Vámkódex 202. cikke alkalmazandó, amely megállapítja a vámtartozás keletkezésének részletes szabályait. Ebből következik, hogy az említett műveletre vonatkozó vámtartozás szükségképpen a 202. cikken alapul.

36 A negyedik kérdés első részére tehát azt a választ kell adni, hogy a vám elé állított, és téves megnevezéssel bejelentett árukra vonatkozó vámtartozás a Vámkódex 202. cikkén alapul.

A negyedik kérdés második részéről

37 A Vámkódex 202. cikkének (3) bekezdése szerint az áruk Közösségbe való jogellenes bejuttatása esetén a vámtartozás a személyek három kategóriájára hárul, azaz arra a személyre, aki az ilyen árut jogellenesen bejuttatta, aki részt vett az áru jogellenes bejuttatásában, és tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy a bejuttatás jogellenes, és bármely személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokában tartotta, és az áru megszerzésekor vagy átvételekor tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy azt jogellenesen juttatták be.

38 A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően e rendelkezés megfogalmazásából következik, hogy a közösségi jogalkotó tágan kívánta meghatározni azoknak a személyeknek a körét, akik a vámtartozás adósának tekinthetők a behozatalivám-köteles áru jogellenes bejuttatásakor (a C-414/02. sz., Spedition Ulustrans ügyben 2004. szeptember 23-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-8633. o.] 25. pontja). A jogalkotó a vámtartozás adósai meghatározásának feltételeit a teljesség igényével kívánta szabályozni (a fent hivatkozott Spedition Ulustrans ügyben hozott ítélet 39. pontja).

39 A Bíróság ezen kívül már rámutatott arra is, hogy a Vámkódex 202. cikke (3) bekezdésének első franciabekezdése arra a "személyre " vonatkozik, aki az árut jogellenesen bejuttatta, de nem pontosítja, hogy természetes vagy jogi személyről van-e szó. Az említett rendelkezés értelmében tehát a vámtartozás adósának lehet tekinteni minden olyan "személyt", aki eljárásával az áru jogellenes bejuttatásának okozója volt (lásd a fent hivatkozott Spedition Ulustrans ügyben hozott ítélet 26. pontját). E rendelkezés értelmezése kapcsán a Bíróság úgy ítélte meg, hogy - habár ugyanazon áruk vonatkozásában eltérő személyeket is adósnak nyilváníthatnak a Vámkódex 202. cikkének (3) bekezdése alapján -, az a személy, aki ténylegesen bejuttatta az árukat, anélkül hogy azokat bejelentette volna, e bekezdés első franciabekezdésének rendelkezései alapján adós marad (a fent hivatkozott Viluckas és Jonusas egyesített ügyekben hozott ítélet 29. pontja).

40 Az "adós" minősítés azonban a Vámkódex 202. cikkének (3) bekezdése második és harmadik franciabekezdése értelmében szubjektív elemektől függ, azaz attól, hogy a természetes vagy jogi személy tudatosan vesz-e részt az áru jogellenes bejuttatásában, illetve a jogellenesen bejuttatott áru megszerzésében, vagy birtoklásában. Az ilyen elemek bizonyos esetekben természetüknél fogva kizárják az adósként történő minősítést (a fent hivatkozott Spedition Ulustrans ügyben hozott ítélet 27. és 28. pontja).

41 Tekintettel az előző megfontolásokra, a negyedik kérdés második részére azt a választ kell adni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása az alapeljárás körülményeire tekintettel, hogy a téves megnevezés alkalmazásával az a személy okozta-e az áru jogellenes bejuttatását, aki a gyűjtő árunyilatkozatot vagy vámáru-nyilatkozatot benyújtotta. Amennyiben nem ez a helyzet, az említett bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó személy részt vett-e e cselekményével az áru beléptetésében annak ellenére, hogy tudomása volt, vagy tudomással kellett bírnia arról, hogy az jogellenes.

A költségekről

42 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1) A vám elé állított áruknak, amelyekre gyűjtő árunyilatkozatot nyújtottak be, és közösségi külső árutovábbítási okmányt érvényesítettek, nem szabályszerű a Közösség vámterületére való beléptetése, amennyiben a vámhatósághoz benyújtott okmányokban azokat téves megnevezéssel jelölték meg.

2) A vám elé állított, és téves megnevezéssel bejelentett árukra vonatkozó vámtartozás a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 202. cikkén alapul.

3) A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása az alapeljárás körülményeire tekintettel, hogy a téves megnevezés alkalmazásával az a személy okozta-e az áru jogellenes bejuttatását, aki a gyűjtő árunyilatkozatot vagy vámáru-nyilatkozatot benyújtotta. Amennyiben nem ez a helyzet, az említett bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó személy részt vett-e e cselekményével az áru beléptetésében annak ellenére, hogy tudomása volt, vagy tudomással kellett bírnia arról, hogy az jogellenes.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.