EH 2010.2125 Hamis tanúzás miatt pótmagánvádnak nincs helye; az erre alapított vádindítvány vádlói legitimáció - sértetti pozíció - hiányában nem felel meg a törvényes vád követelményének, mert a vádindítvány ténybeli tartalmának valósága esetén sem közvetlen, hanem áttételes az a jog- vagy érdeksérelem, amelyet a vallomás előidézhet [Be. 2. § (2) bek., 231. § (2) bek. d) pont, Btk. 238. §].
Az elsőfokú bíróság a 2009. május 15. napján kihirdetett ítéletével a terheltet az ellene a pótmagánvádló által hamis tanúzás bűntette [Btk. 238. § (2) bekezdés a) pontja] miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítélet ellen a pótmagánvádló és jogi képviselője jelentettek be fellebbezést a terhelt bűnösségének megállapítása érdekében.
A fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző eljárással együtt felülbírálva, a másodfokú bíróság 2009. június 30. napján meghozott végzésével a kerületi bíróság felmentő ítéletét hatályon kívül helyezte és a büntetőeljárást megszüntette.
Indokolásában kifejtette, hogy a sértett az ügyészségnek azon határozatát, amellyel a nyomozás megszüntetése miatti panaszát elutasította, 2006. május 4-én vette kézhez. A határozat tartalmazta, hogy a közléstől számított harminc napon belül léphet fel a sértett pótmagánvádlóként. Ehhez képest a jogi képviselőjét 2006. június 2-án hatalmazta meg a pótmagánvádas eljárásban való képviseletre, a vádindítványt pedig csak 2006. június 6-án adták postára.
Minthogy a sértettnek pótmagánvádlóként történő fellépésére 2006. június 5. (hétfő) napjáig volt lehetősége, és a postára adásra a jogvesztő határidő lejárta után került sor, a vádindítvány elkésett, következésképpen azt már az elsőfokú bíróságnak a Be. 231. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt okból el kellett volna utasítania. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a Be. szabályai visszaható hatállyal nem bírnak. A másodfokú felülbírálat idején hatályos Be. 229. §-ának (1) bekezdése egyébként - ami a vádindítvány benyújtására lényegesen kedvezőbb hatvannapos határidőt állapít meg -, amiatt sem alkalmazható, mert ez a határidő még a módosító rendelkezések hatálybalépése előtt letelt.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a vádindítvány a Be. 2. § (2) bekezdésében meghatározott törvényes vád kritériumainak, ezen belül a Be. 230. §-ának (2) bekezdésében felsorolt követelményeknek sem felelt meg mindenben. Az ugyanis a terhelt lakcímén kívül más, a terhelt azonosításához szükséges - a Be. 117. § (1) bekezdése szerinti - személyi adatokat sem tartalmazza.
Továbbá annak indítványozása is elmaradt, hogy tárgyalás tartása esetére a pótmagánvádló kiket kíván megidézni, illetve értesíteni.
Ennélfogva a vádindítvány a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontjának második fordulatában megkívánt törvényes vád kellékeinek sem mindenben felel meg, amely miatt ugyancsak a vádindítvány elutasításának van helye.
Mindezekre figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdésének I/c. pontjában írt okból - mivel az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el - került sor a fellebbezési eljárásban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a büntetőeljárás megszüntetésére.
A másodfokú bíróság eljárást megszüntető határozata ellen, annak hatályon kívül helyezése, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében - 2009. október 21-én - jogi képviselője útján a pótmagánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Ebben konkrét felülvizsgálati ok megjelölése nélkül arra hivatkozott, hogy a vádindítványa határidőben benyújtásra került, hiszen - az indítványhoz mellékelt okiratból megállapíthatóan - 2006. június 4-e és 5-e egyaránt ünnep (pünkösdvasárnap és pünkösdhétfő) volt, amelyre tekintettel az eljárási cselekményre nyitva álló határidő csak e munkaszüneti napokat követő első munkanapon, tehát 2006. június 6-án járt le. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a vádindítvány elkésettsége miatt a büntetőeljárást megszüntette, és az elsőfokú ítéletet érdemben nem bírálta felül, elzárva a pótmagánvádlót attól a lehetőségtől, hogy fellebbezését megindokolja.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek csak a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntető anyagi jogi és a büntető eljárásjogi jogsértések fennállása esetén van helye.
A Be. 417. § (1) bekezdésének I/b. pontja szerint a pótmagánvádló a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt nyújthat be a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, felmentés, vagy az eljárás megszüntetése esetén, mégpedig a törvényes határidőn, a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül [Be. 418. § (1) bek.].
Leszögezhető: a pótmagánvádló ezzel a lehetőséggel élve a törvényes határidőn belül élt felülvizsgálati indítvánnyal, amelyben azonban felülvizsgálati okot nem jelölt meg.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja értelmében felülvizsgálati okot jelent, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatának a meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
Figyelemmel arra, hogy az indítványozó tartalmilag az indítványát a Be. 373. § (1) bekezdésének I. c) pontjára alapozta, vagyis a törvényes vád hiányának megállapítását tartotta törvénysértőnek, a Legfelsőbb Bíróság a támadott másodfokú határozatot ebből a szempontból vizsgálta felül.
A felülvizsgálat a Be. 424. § (1) bekezdésének c) pontja alapján tanácsülésen történt.
Az indítvány helytállóan hivatkozik arra; a másodfokú bíróság figyelmét elkerülte az - az okirattal igazolt - tény, miszerint a vádindítvány benyújtására a munkaszüneti napot követő első munkanapon sor került, így az elkésettnek - a Be. 64. §-ának (3) és (4) bekezdésében írtakra figyelemmel - nem volt tekinthető.
A támadott másodfokú határozat idevonatkozó indokolása valóban téves, s egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az indítványozó álláspontjával abban is, a határidő elmulasztás szempontjából az a körülmény, hogy a pótmagánvádló mikor adott meghatalmazást a jogi képviseletére, közömbös tényezőnek tekinthető.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság nemcsak az elkésettségre, hanem másik elutasítást eredményező okra, a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontjának második fordulatára, vagyis a vádindítvány kellékhiányaira is hivatkozott.
Ezzel az elutasítási okkal szemben azonban a felülvizsgálati indítvány nem hozott fel semmilyen ellenérvet vagy kifogást. A másodfokú határozatban hivatkozott kellékhiány a vádindítvánnyal kapcsolatban tényszerűen megállapítható.
A támadott határozat tehát ebben a részében mindenképpen törvényes, és hatályon kívül helyezésére nincs alap.
A felülvizsgálati indítvány mindezen felül más indokokból is alaptalan.
A büntetőeljárásban főszabályként az állam büntetőigényét az ügyész, mint közvádló képviseli, amelyhez képest a pótmagánvád (és magánvád egyaránt) kisegítő jellegű jogintézmény. A Be. - szemben a magánvádra üldözendő bűncselekményekkel - nem sorolja fel azokat a közvádas bűncselekményeket, amelyek a sértett számára a pótmagánvádra lehetőséget biztosítanak. Bűncselekményenként kell ezért megvizsgálni, hogy annak van-e pótmagánindítvány előterjesztésére jogosult sértettje.
Általában kizárt a pótmagánvád akkor, ha a közvádas bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti, veszélyezteti s a természetes vagy jogi személyt érintő sérelem csak áttételesen következik be (Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye: 1942. sz.).
A jelen eljárás tárgyát képező, a Btk. 238. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hamis tanúzás bűntettének jogi tárgya: az igazságszolgáltatás rendje, a hatóságok törvényes működése.
Az ügy lényeges körülményére nézve tett hamis tanúvallomás közvetlenül ezt a jogi tárgyat sérti.
Az adott ügy jellegétől függően a hamis tanúvallomás az érintett számára előnyös, de hátrányos határozat meghozatalára is vezethet. Ez utóbbi esetben azonban a természetes vagy jogi személyt ért jog- vagy érdeksérelem nem közvetlen, hanem áttételes, amely pótmagánvádlói fellépést nem alapoz meg.
Mindebből következően érdemben helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor a törvényes vád hiánya miatt az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a büntetőeljárást megszüntette, mivel a sértett - az ügyészi tájékoztatás ellenére - vádlói jogosultsággal nem rendelkezett.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a megtámadott másodfokú határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.