BH 1994.4.189 A haszonélvezeti jog megváltásával az özvegyi haszonélvezeti jog állagörökléssé fordul át [Ptk. 616. § (3)-(5) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az 1990. december 3-án elhunyt örökhagyó és házastársa, az alperes külön-külön rendelkezési jogosultsággal váltott és 1990 decemberében az alperes által megszüntetett fenntartásos takarékbetétkönyveiből felvett, összesen 2 834 023 Ft fele az örökhagyó hagyatékához tartozott. Megállapította továbbá, hogy hagyatéki eljárásban az alperes és az örökhagyó gyermeke a felperes - egyebek mellett - a hagyatéki készpénzösszegen fennálló özvegyi haszonélvezeti jogot az 1991. október 9-én megkötött egyezséggel megváltották, és az alperes 708 500 Ft-ot a felperesnek kifizetett. A felperes keresetében érvényesített az a további igény, hogy az alperes az örökhagyó halála és az özvegyi haszonélvezeti jog megváltása közötti időre - azaz tíz hónapra - 116 400 Ft kamatot is fizessen meg, alaptalan. Bár az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az özvegyi jog mint törvényes öröklési jog jellegéből az következik, hogy a Ptk. 616. §-ának (3)-(5) bekezdése szerinti megváltás esetén a házastárs a hagyatéki vagyonból reá eső részben törvényes örökössé válik, méltánytalan volna a haszonélvezőre, ha ennek visszamenőleges hatályát a bíróság elismerné, és a túlélő házastárs az örökhagyó halála időpontjától elesne a kamatoktól. Másodlagosan rámutatott arra is, hogy az özvegyi haszonélvezeti jog megváltását a felek egyezséggel rendezték, és ezt az egyezséget csak a Ptk. szerint meghatározott esetekben lehet megtámadni. Megtámadási okra azonban a felperes nem hivatkozott.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 673. §-ának (1) bekezdése értelmében az örökhagyó halála időpontjával szerzi meg a leszármazó a hagyatéki vagyontárgyak tulajdonjogát, illetőleg a túlélő házastárs az ezeken fennálló özvegyi haszonélvezeti jogot. Ezért a haszonélvező az örökhagyó halálának időpontjától kezdődően jogosult a Ptk. 157. §-ának (1) bekezdése szerint a hagyatéki vagyontárgyak birtoklására, használatára és hasznai szedésére. Téves azonban az a felperesi álláspont, hogy az özvegyi haszonélvezeti jog megváltásával a házastárs az örökhagyó állagörökösévé válik. "Az özvegyi haszonélvezeti jog megváltása nem öröklés, hanem olyan élők közötti jogügylet, amely lehetőséget ad a fennálló hasznot hajtó jog megszüntetésére ellenérték fejében. Ha a haszonélvezeti jog megváltásával a házastárs megszerzi az örökhagyó hagyatékát képező vagyontárgy egy gyermekrésznyi tulajdonjogát, e tulajdonszerzés nem minősül az örökhagyó utáni öröklésnek. Az állagörökös ugyanis öröklés jogcímén a vagyontárgy tulajdonjogát már megszerezte, és a megváltással csupán tulajdonjoga egy részét engedi át a haszonélvezőnek a haszonélvezeti jog ellenértékeként. Mindezekre figyelemmel tehát a házastárs nem az örökhagyótól, hanem a leszármazótól szerez tulajdonjogot ellenérték fejében, amely nem minősül öröklésnek."

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróságnak az özvegyi haszonélvezeti jog megváltása esetén a túlélő házastárs jogállásával kapcsolatos álláspontja jogszabálysértő.

A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felperes jogi álláspontjával, a jogerős érdemi döntés azonban más jogi indokból helytálló.

Az özvegyi haszonélvezeti jognak a Ptk. 616. §-a (3)-(5) bekezdésében szabályozott megváltása öröklési jogi jogintézmény, amely alapvetően különbözik bármilyen haszonélvezeti jognak szerződéssel - tehát élők közötti jogügylettel - történő megszüntetésétől. Bár a jogszabály arról kifejezetten nem rendelkezik, hogy megváltás esetén a házastárs jogállása hogyan alakul, a fenti törvényszövegből egyértelműen következik, hogy megváltásnál az özvegyi haszonélvezeti jog állagörökléssé fordul át, és a házastárs mint törvényes örökös ennek folytán nem haszonélvezeti jogot, hanem állagot örököl. A Ptk. 616. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis a házastárs a megváltással a hagyatéki vagyonból részt kap, mégpedig olyan részt, amelyet mint az örökhagyó gyermeke törvényes örökrészként a leszármazókkal együtt örökölne: ági öröklés esetén pedig az ági vagyon egyharmad részét kapja meg. A házastárs tehát a hagyatéki vagyonból részesül, és a "gyermekrész", illetőleg az ági vagyon egyharmada tekintetében állagörökös lesz.

A házastárs e jogállásával függ össze a Ptk. 616. §-a (5) bekezdésének a megváltás iránti kérelem előterjesztésére vonatkozó szigorú szabálya is, amely szerint a kérelmet fő szabályként a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában a hagyaték megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél kell előterjeszteni. A rövid határidőt és a fő szabályként a hagyatéki eljárásban történő rendezést is az tette indokolttá, hogy a megváltás az öröklés rendjében hoz változást: a leszármazó, illetőleg az ági örökös mellett a házastárs is örökrészt kap, változik az örököstársak hagyatékból való részesedésének az aránya, a hagyatéki tartozásokért felelős örökösök köre.

Ezzel áll összhangban a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendeletnek (He.) a megváltás iránti kérelem esetén követendő eljárásra vonatkozó az a szabálya, amely szerint (öröklési jogi vita esetét kivéve) mindaddig, amíg a megváltás kérdésében egyezség nem születik, vagy ennek hiányában a közjegyző által meghozott külön végzés jogerőre nem emelkedik, a közjegyző hagyatékátadó végzést nem hozhat [He. 72/C. § (1)-(2) bek.]. A közjegyző a hagyatékátadó végzésben már a megváltás kérdésében megkötött egyezség vagy a külön végzés alapulvételével rendelkezik a hagyaték átadásáról, és örökrészként adja át a házastársat a megváltás folytán megillető hagyatéki vagyontárgyat is.