3032/2024. (I. 24.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.200/2022/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Nagy Gábor ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kúria Bfv.I.200/2022/7. számú végzése, a Győri Ítélőtábla Bf.I.28/2021/32. számú ítélete és a Győri Törvényszék 21.B.269/2016/525. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] Az indítvány, annak kiegészítése és a támadott bírósági határozatok alapján az ügy lényege és az alkotmányjogi panasz előzményei az alábbiak szerint foglalhatók össze.

[3] A Győri Törvényszék a 2019. május 17. napján kihirdetett 21.B.269/2016/525. számú ítéletével az indítványozót mint XV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 291. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés e) pont] és egy rendbeli, társtettesként, folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés e) pont]. Ezért a XV. rendű terheltet halmazati büntetésül 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre, 2 év közbeszerzési beszerző foglalkozástól eltiltásra, valamint 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, továbbá vele szemben 1 000 000 Ft összegre vagyonelkobzást rendelt el.

[4] A kétirányú fellebbezések alapján eljáró Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. november 9. napján meghozott Bf.I.28/2021/32. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az indítványozó vonatkozásában megváltoztatta, a vele szemben kiszabott szabadságvesztést 2 év 8 hónapra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[5] Az indítványozó a védője útján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2022. október 18. napján kelt, Bfv.1.200/2022/7. számú végzésével a Győri Törvényszék elsőfokú és a Győri Ítélőtábla másodfokú ítéletét az indítványozó vonatkozásában hatályában fenntartotta.

[6] Az indítványozó a támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai köréből a törvényes bíróhoz való jog, valamint a függetlenség és pártatlanság követelményei kapcsán tartotta megállapíthatónak.

[7] Az alaptörvény-ellenesség indokolása körében az indítványozó az alábbiakat adta elő. Kifogásolta, hogy a Győri Törvényszék az elsőfokú eljárásban - a Baranya Megyei Főügyész indítványára - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 21. § (1) bekezdés e) pontja alapján rendelkezett dr. B. T. bíró kizárásáról. Az indítványozó szerint a bíróság kizárást elrendelő végzése téves és megalapozatlan volt, mivel a dr. B. T. bíró által vezetett tanács ugyan két alkalommal megszüntette az eljárást, "azonban mindkét alkalommal más-más okra alapítottan, ily módon az eljárás két okból történő megszüntetése során nem áll és nem is állhat fenn dr. B. T. bíró és a másodfokú bíróság között rendkívül mély nézetbeli különbség egy szakmai kérdést illetően" (indítvány 5. oldal). Kifejtette továbbá az indítványozó, hogy álláspontja szerint még egy ilyen nézetbeli különbség fennállása sem vezethet az eljáró bíró elfogultságának megállapításához, hiszen éppen ezért többfokú a bírósági rendszer, hogy az esetleges hibákat minél nagyobb hatásfokkal ki lehessen küszöbölni. Ily módon a nézetbeli különbségre alapított kizárás az indítványozó szerint nem csupán elvonta őt a törvényes bírójától, hanem a bírói függetlenség és pártatlanság elveinek a sérelmére is vezetett. Úgy vélte, hogy a Győri Törvényszék kizárásról rendelkező végzése ellentétes a 25/2013. (X. 4.) AB határozatban lefektetett követelményekkel is, mivel a kizárt bíró vonatkozásában az elfogultság konkrét és alapos okát nem tárta fel és pontos tényeket sem tartalmaz.

[8] Az indítványozó szerint dr. B. T. bíró kizárásának következményeként további eljárási hiba is történt. Az eljárásban ugyanis azt követően dr. H. R. bíró, a Győri Járásbíróságnak a Győri Törvényszékre kirendelt bírája vett részt, aki a Győri Törvényszék büntető ügyszakának ügyelosztási rendje szerint kirendelt bíróként dolgozott a büntető ügyszakban. Vele összefüggésben az indítványozó azt kifogásolta, hogy a Győri Törvényszék büntető ügyszakának ügyelosztási rendje nem tartalmazta, hogy dr. H. R. bíró melyik ügycsoportba tartozó ügyeket intézhette, illetve tárgyalhatta, ezért az indítványozó elleni büntetőeljárásban való eljárásra sem volt jogosult. A 3138/2019. (VI. 13.) AB végzésre és a 3003/2019. (I. 7.) AB határozatra hivatkozással törvénysértőnek minősítette az indítványozó, hogy utóbbi bíró egyedi kiosztás alapján, ügycsoport megjelölése nélkül tárgyalhatott a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyeket.[1]

[9] Az indítványban felhívta az indítványozó az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 10. cikkét, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk (1) bekezdését és az EU Alapjogi Charta 47. cikk (2) bekezdését, ezen rendelkezések sérelmét ugyanakkor nem állította. Utalt továbbá az indítványozó arra, hogy a kifogásolt bírósági döntéseket ellentétesnek tartja az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. Cikkével, valamint arra is, hogy azok az eljárásban érintett valamennyi vádlott törvényes bíróhoz való jogát csorbították.

[10] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].

[11] A befogadhatóság feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány az alábbiak szerint nem volt befogadható.

[12] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszt az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni. A jelen indítvány alapjául szolgáló eljárásban a Kúria Bfv.I.200/2022/7. számú végzése az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében a bírósági eljárást befejező, így alkotmányjogi panasszal támadható döntésnek minősült.

[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria Bfv.I.200/2022/7. számú végzését 2022. november 24-én vette kézhez. Így az alkotmányjogi panaszt 2022. december 13-án határidőben terjesztette elő.

[14] Eleget tesz az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében a határozott kérelemmel összefüggésben rögzített feltételeknek is. Az indítványozó ugyanis beadványában megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §) és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés]. Meghatározta az Alkotmánybíróság által vizsgálandó konkrét bírósági határozatokat, valamint kifejezett kérelmet fogalmazott meg a megsemmisítésükre.

[15] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés értelmében az indítvány mindezek mellett abban az esetben tekinthető határozottnak és fogadható be, ha megjelöli az eljárás megindításának indokait és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [b) pont]; továbbá indokolást tartalmaz arra nézve is, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [e) pont]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ilyen indokolás hiányában az indítvány nem alkalmas az érdemi elbírálásra (3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [19]; 3231/2016. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [26]). Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy ezen feltételeket a konkrét indítvány szintén teljesítette.

[16] Megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó azon kifogása, amely szerint az alapul fekvő büntetőeljárásban eljárt bíróságok valamennyi vádlottat megfosztották a törvényes bíróhoz való jog gyakorlásától, ezen egyéb vádlottak és nem az indítványozó vonatkozásában vetik fel további alapjogi sérelem lehetőségét. Ezért jelen, az indítványozó alkotmányjogi panaszán alapuló eljárásban érdemi vizsgálatuknak nem volt helye.

[17] Nem végezhette el az Alkotmánybíróság továbbá az indítványozó azon kifogásának a vizsgálatát sem, amelyben az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. Cikkének a megsértését állította. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján ugyanis jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének a vizsgálatát az Abtv. 32. § (2) bekezdésében meghatározott indítványozói kör kérheti. Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panasz esetén nincs lehetőség a bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára (3327/2018. (X. 16.) AB végzés, Indokolás [22]).

[18] 4. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja továbbá az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az Abtv. 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29-31. § szerinti tartalmi követelményeket. Ezeket a feltételeket vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.

[19] 4.1. Az indítvány eleget tesz az Abtv. 27. § (1) bekezdéséből fakadó kritériumoknak, mivel az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. Az indítványozó továbbá az alkotmányjogi panasz előterjesztésére jogosultnak tekinthető, és figyelemmel arra, hogy a megsemmisíteni kért bírósági határozatok az indítványozó ellen folyt büntetőeljárásban születtek, nyilvánvalóan érintett is.

[20] 4.2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának az is feltétele, hogy az indítvány a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Az indítványozó kifogásait az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság a következőképpen értékelte.

[21] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai köréből a törvényes bíróhoz való jog, valamint a függetlenség és pártatlanság követelményei összefüggésében adta elő a sérelmeit. Mindkettőt arra alapította, hogy álláspontja szerint téves és megalapozatlan volt az elsőfokú bíróság bíró kizárását elrendelő végzése, mert nem volt elegendő indok a bíró elfogultságának a megállapításához, valamint arra, hogy ezt követően a büntetőeljárásban olyan bíró vett részt, aki nem volt jogosult eljárni.

[22] Az indítvány azon elemét érintően, amely szerint a bíró elfogultsága megállapításnak és kizárásának nem lett volna helye, az Alkotmánybíróság emlékeztet rá, hogy az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]). Mindezek okán az indítványozónak a bíró elfogultságának a megállapítását és kizárását, mint szakjogi kérdést érintő kifogásait az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálhatta.

[23] Az indítványozónak az új bíró kijelölésével kapcsolatos kifogásait az Alkotmánybíróság önmagukban szintén nem tekintette olyannak, amelyek felvetnék az Abtv. 29. § szerinti feltételek teljesülését. Az Alkotmánybíróság e körben jelentőséget tulajdonított az alábbiaknak. A három fokon zajlott bírósági eljárás alkalmas volt arra, hogy orvosolja az elsőfokú bírósági eljárás esetleges objektivitásának a hiányát. A másodfokú ítélet tanúsága szerint a Győri Ítélőtábla részletesen megvizsgálta az indítványozó védője által - az alkotmányjogi panasz indítványban foglaltakkal azonos tartalommal - előadott kifogásokat, és úgy ítélte meg, hogy az ügy elintézésére kijelölt új bíró eljárásával nem sérültek a garanciális szabályok (másodfokú ítélet, Indokolás [267]-[269]). A Kúria szintén alapos vizsgálatot folytatott az indítványozónak a bíró kizárásával és az új bíró kijelölésével kapcsolatosan előadott kifogásai alapján (Kúria ítélete, Indokolás [27]-[42]). Így az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány a bírói függetlenség és pártatlanság érvényesülése körében sem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná.

[24] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek okán az indítvány vizsgálata alapján arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek, és az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel visszautasította.

Budapest, 2024. január 9.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Haszonicsné Dr. Ádám Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/118/2023.