A Kúria Bfv.109/2013/7. számú precedensképes határozata lopás bűntette tárgyában. Bírók: Katona Sándor, Kiss Sándor, Krecsik Eldoróda

A határozat elvi tartalma:

A részes büntetőjogi felelőssége megállapításának nem előfeltétele a tettes felelősségre vonása.

***********

KÚRIA

Bfv.II.109/2013/7.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. szeptember hó 12. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A lopás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nagykanizsai Városi Bíróság 3.B.480/2005/16. számú, illetőleg a Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Bf.646/2006/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 6.810 (hatezer-nyolcszáztíz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Nagykanizsai Városi Bíróság a 2006. szeptember 26. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét lopás bűntettében állapította meg, és ezért őt 10 hónapi börtönbüntetésre és 500.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2007. február 9. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott Bf.646/2006/4. számú ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetettnek minősítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A városi bíróság első fokú ítélete tényállásában rögzítettek szerint a p.-i külterületi ingatlan - melynek művelési ága erdő - K. B. tulajdonát képezi. K. B. a földterületet a rajta lévő erdővel együtt értékesíteni kívánta. A tulajdonos e szándékáról tudomást szerzett a terhelt, aki 2003. évben K. B.-vel együtt a helyszínen tekintette meg a területet.

A terhelt 2004. júniusában közölte ismerőseivel, S. L. és N. I. n.-i lakosokkal, hogy a területen lévő tölgyfa egy része jó minőségű és kitermelhető állapotban van. A terhelt, valamint S. L. és N. I. megállapodtak abban, hogy a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül a erdőterületről tölgyfát termelnek ki. S. L. huzamosabb ideje foglalkozik fakitermeléssel, vállalkozása az U. K. Bt. A terhelt, továbbá S. L. és N. I. megegyeztek abban, hogy a fakitermelést S. L. fogja lebonyolítani alkalmi munkások bevonásával és a kitermelt fát is ő fogja a vállalkozásán az U. Bt.-n keresztül eladni. N. I. a fakitermeléshez szükséges anyagi fedezetet biztosította oly módon, hogy ő előlegezte meg a kitermeléssel kapcsolatos kiadásokat (pl. gépek kölcsönzésének költsége, üzemanyagköltség).

A terhelt pedig vállalta, hogy megszervezi az értékesítést, korábbi kapcsolatain keresztül megkísérel vevőt szerezni a kitermelt rönkökre.

Az érintettek megegyeztek abban, hogy az értékesítést követően a hasznon osztozni fognak. Megállapodásukat követően a terhelt a helyszínre vitte S. L.-t, továbbá három favágót, megmutatta nekik, hogy mely fákat termeljék ki. Ezt követően S. L. a segédmunkásokkal a kitermelést megkezdte és 2004. június 11-ig 50,8 m3 tölgyfát K. B. területéről kitermeltek és azt a vasútállomásra szállíttatták értékesítés céljából.

K. B. azonban a helyszínen járva észlelte a jogosulatlan kitermelést, értesítette a rendőrséget. A sértett a területéről kitermelt tölgyfarönköket a vasútállomáson megtalálta, azt részére a rendőrség 2004. június 21. napján kiadta.

A fenti famennyiség kitermelésével K. B.-nek 1.839.234 forint kára keletkezett, mely a rönkfa kiadásával megtérült.

A Zala Megyei Bíróság másodfokú ítéletében e tényállást maradéktalanul megalapozottnak találta, és felülbírálatát e tényállásra alapította.