A Székesfehérvári Törvényszék P.21462/2005/19. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 167. §] Bíró: Kozma Tamás

Fejér Megyei Bíróság

3.P.ügyszám/2005/19.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fejér Megyei Bíróság, mint kijelölt elsőfokú bíróság Dr. felperes jogi képviselőjének neve ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) lakos felperesnek az alperes képviselőjének neve (alperes képviselőjének címe) által képviselt Bíróság (alperes címe) alperes ellen indított kártérítési perében az alulírott helyen és napon, nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

Í t é l e t e t :

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 150.000.- (százötvenezer) forint nem vagyoni kártérítést, valamint 10.000.- (tízezer) forint perköltséget.

A le nem rótt kereseti illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de jelen bíróságnál - jogi képviselő útján - három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el - egyebek közt - ha a fellebbezés csak a perköltségre, vagy a teljesítési határidőre vonatkozik, vagy ha csak az indokolással kapcsolatos, vagy a felek ezt kérik.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság a tárgyalás adatai alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes és 39 társa ellen 1997. októberében megvesztegetett rendőrök által igazolt, színlelt közlekedési balesetekre vonatkozó kárbejelentéssel elkövetett biztosítási csalás-sorozat miatt büntető eljárást indítottak. A felperest 1997. október 21-én őrizetbe vették, majd elrendelték az előzetes letartóztatását is.

A nyomozás mintegy másfél éves ideje alatt a felperes végig előzetes fogvatartásban volt, szabadlábra helyezési kérelmeit minden esetben elutasították.

Az ügyész a vádiratot 1999. február 15-én nyújtotta be a Kerületi Bírósághoz, mely a B. ügyszám/1999. szám alatt iktatott ügyben 1999. február 19-én határozott az előzetes letartóztatásnak az elsőfokú ítélet meghozataláig tartó fenntartásáról (szökés és bűnismétlés veszélyére hivatkozva), valamint a vádirat valamennyi vádlottnak történő kézbesítéséről.

A vádirat kézbesítése néhány vádlott részére (V.M., M.A., K.J.) részére nem sikerült, ezért a bíróság 1999. február-március hóban lakcímkutatást rendelt el. Ugyanebben az időben a bíróság foglalkozott még az egyik vádlott (B.L.) útlevélkérelmével, valamint a fogva tartottak újabb szabadlábra-helyezési kérelmeivel.

Miután 1999.április 20-án a szabadon bocsátási kérelmét a másodfokú bíróság is elutasította, a felperes 1999. május 17-én írásban kérte a tárgyalás mielőbbi kitűzését.

1999. június-július hónapokban a bíróság ismét rendelkezett az említett (az előbbi visszajelzés szerint nem talált) vádlottak felkutatásáról, majd augusztus 19-én újabb végzést hozott az előzetes letartóztatás fenntartásáról, amit a felperes ismét sikertelenül fellebbezett.

Végül a bíróság 1999. szeptember 13-án tűzte ki az első tárgyalást 1999. december 1,3,7,15,17 napjaira.

Az addig keresett vádlottak továbbra sem lettek meg, sőt időközben eltűnt B.Gy. és N.S.G. is, így intézkedni kellett azok lakcímkutatására is.

Az első tárgyalásra a foglyokat, köztük a felperest elővezették, viszont 8 szabadlábon védekező vádlott nem jelent meg. Közülük ketten (F. A. és V. L.) kimentették magukat, egyikőjük (K.P.) vétíve "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza, 3 vádlott (T. I., V.M., B. Gy.) a megadott címen ismeretlen volt, 2 pedig (K. J. és D. R. M.) szabályszerű idézés ellenére maradt távol.

Ennek ellenére a bíróság a tárgyalást megtartotta, és a vád ismertetése után elkezdte a megjelent vádlottak, köztük a felperes kihallgatását.

E tárgyalási szak végén, 1999. december 17-én a bíróság a 71. sorszámú végzésével megszüntette a felperes előzetes letartóztatását, és elrendelte szabadon bocsátását, megállapítva, hogy az egyébként büntetlen előéletű, lakással és munkahellyel rendelkező felperes szökésétől, vagy bűnismétlésétől többé nem kell tartani.

Ilyen módon a felperes összesen 2 évet és 2 hónapot töltött előzetes fogvatartásban.

A büntető eljárás - legalábbis az ő vonatkozásában - 2004. augusztus 23-án fejeződött be. Ekkor őt a bíróság a 301. sorszámú ítéletével tettesként illetve bűnsegédként 2 rb. csalás, 3 rb. közokirat hamisítás (ebből két esetben felbujtóként), és 1 rb magánokirat-hamisítás miatt halmazati büntetésül 2 évi, végrehajtásában 4 évre felfüggesztett börtönre ítélte, melybe az előzetes fogvatartásban törlött időt beszámítani rendelte. Ugyanakkor felmentette további 4 rb. csalás, 2 rb. közokirat-hamisítás, és 2 rb. magánokirat-hamisítás, valamint 2 rb. vesztegetés vádja alól.

***