EH 2008.1777 Az ingatlan-nyilvántartási törlési keresetindítás joga nem jogosítja fel az ügyészt az ahhoz kapcsolódó bármely érvénytelenségi per korlátlan megindítására is [1997. évi CXLI. tv. 62. §; Pp. 9. §; 1960. évi 11. tvr. 36/A. §].

A jogerős ítélet elutasította a felperesnek az alperesek által kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét.

A megállapított tényállás szerint az I. r alperes önkormányzat képviselő-testületi határozata a tulajdonában álló beépítetlen közterületet törzsvagyonából a vállalkozói vagyonába sorolta át, majd a telekhatár rendezést követően a felperesi beavatkozónak, a szomszédos ingatlan tulajdonosának 1999. augusztus 24-én 49 m2-t értékesített. Az 1999. július 31-én kelt szerződéssel a kialakított új ingatlant az I. r. alperes a II. és III. r. alperesnek adta el.

A Megyei Közigazgatási Hivatal kifogást emelt a perbeli ingatlan törzsvagyonból való kivonásának módjával kapcsolatban. Az I. r. alperes ezért a rendeletével állapította meg az ingatlannak a forgalomképtelen vagyonból való kivonását, a forgalomképes vagyonba sorolását és tudomásul vette az ingatlan korábbi eladását.

A felperes keresetében az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. A szerződés semmisségét a Ptk. 173. § (2) bekezdésére, perindítási jogát a közérdek sérelmére és az 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. § (1) bekezdés a) pontjára alapította.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a Ptké. 36/A. §-a alapján keresetindításra nem volt jogosult, mivel az önkormányzati rendelet a felperes által közérdeket sértőnek állított helyzetet szabályozta. A bíróságnak az önkormányzati rendelet normakontrolljára nincs hatásköre.

Az elsőfokú ítélet kifejtette továbbá, hogy a szerződéssel érintett ingatlanok nem tartoznak a műemléki ingatlanok közé. A városvédelmi, látványvédelmi szempontok sérelmére alaptalanul hivatkozott a felperes a 2003. évben módosított, a támadott szerződéskötést követően kialakult városképet védő rendelkezésre tekintettel.

A felperes és a beavatkozó fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes keresetindítási jogát adott esetben az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontja mellett csak a Ptké. 36/A. §-ában szabályozott feltétel - a közérdek sérelme - alapozhatta volna meg. E feltétel hiányával kapcsolatban osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, amely rögzítette, hogy a módosított helyi építési rendelet a szerződéskötés folytán kialakult állapotot rögzítette.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új tárgyalásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy keresetindítási joga mindkét hivatkozott jogalapon egymástól függetlenül is fennállt. Az érvénytelenség polgári jogi jogkövetkezményeinek levonása nem igényelt normakontrollt.

Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő, a beavatkozó a felülvizsgálati kérelemre nem nyilatkozott.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

Az ügyész perindítását szabályozó Pp. 9. §-a szerint az ügyész általános keresetindítási joggal rendelkezik a Pp. 9. § (1) bekezdése alapján az abban meghatározott feltételekkel. Az ügyész pert indíthat akkor is, ha arra külön törvény rendelkezése jogosítja fel. Ilyen rendelkezést tartalmaz a Ptké. 36/A. §-a, mely keresetindításra jogosítja fel az ügyészt a semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében a szerződés semmisségének a megállapítása iránt. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 62. § (1) bekezdés a) pontja alapján az ügyész keresettel kérheti a bíróságtól érvénytelenség címén az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását.

A Legfelsőbb Bíróság egyetért az eljárt bíróság jogszabály-értelmezésével annyiban, hogy a törlési per megindításának a joga nem jogosítja fel az ügyészt az ahhoz kapcsolt bármely érvénytelenségi per korlátlan megindítására. A semmisségre a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján bárki hivatkozhat. Az erre alapított per megindítását azonban a következetes bírói gyakorlat jogi érdekeltséghez vagy a perindítási jogosultságot kifejezetten biztosító jogszabályi felhatalmazáshoz köti. Az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontja önálló, az úgynevezett ingatlan-nyilvántartási érdekeltektől független törlési perindítási jogosultsággal ruházza fel az ügyészt az érvénytelen bejegyzés törlése érdekében. Ez azonban nem foglalja magában valamennyi érvénytelen bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti keresetindítási jogot, hiszen pl. a megtámadható szerződések túlnyomó részének a megtámadására az ügyész nem jogosult.

Az ingatlan-nyilvántartási törlési per megindításával kapcsolatos ügyészi felhatalmazás jogi szabályozásának történeti áttekintésével kapcsolatos felülvizsgálati indokokkal szemben a Legfelsőbb Bíróság arra utal, hogy az 1994-1995-ben bekövetkezett, a jelenleginek megfelelő jogi szabályozás kialakulásáig az ügyészt a Pp. 2/A. §-a alapján fontos állami vagy társadalmi érdekből általános keresetindítási jog illette meg. Ugyanebben az időben szilárdult meg az a bírósági joggyakorlat, amely a semmisségi perek megindításához a jogi érdekeltség fennállását, illetve ennek hiányában a kifejezett jogszabályi feljogosítást kívánta meg.

Helytállóan állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy az ügyész az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése iránti keresetét csak olyan érvénytelenség megállapítására irányuló keresettel kapcsolhatja össze, amelynek megindítására jogszabály feljogosítja [Ptké. 36/A. §, Ptk. 237. § (4) bekezdés stb.]. E korlátozás alól kivételt jelenthet az Inytv. 51. § (1) bekezdésében meghatározott úgynevezett okirati érvénytelenség, amelyet hivatalból kell észlelni, és melynek alapján az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelmet hivatalból el kell utasítani.

A Legfelsőbb Bíróság a fentiekből következően osztja az eljárt bíróság jogi álláspontját, amely szerint az adott ügyben vizsgálni kellett az ügyész keresetindítási jogának a Ptké. 36/A. §-ában meghatározott feltételeit. Nem ért azonban egyet e vizsgálat eredményével, és ez okból a kereset érdemi elutasításával.

A felperes a keresetét arra a nem vitás tényre alapította, hogy az I. r. alperes a perbeli ingatlant jogszabálysértéssel vonta ki a törzsvagyon köréből és szüntette meg annak közterületi jellegét. Mivel az önkormányzat forgalomképtelen törzsvagyonával, a közterületekkel történő gazdálkodás törvényessége közérdek, megsértése nagyobb közösség, a település társadalma vagyoni és nem vagyoni érdeksérelmével járhat, a közérdek sérelme a további vizsgálódás mellőzésével is megállapítható volt.

A felperes keresete a továbbiakban az eredeti állapot helyreállítására irányult. A Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján ez a kereseti kérelem a közérdekben okozott sérelem polgári jogi eszközökkel történő megszüntetésére alkalmas, ezért az ügyész felperesi legitimációjának a feltételei egyértelműen megállapíthatóak.

A perben eljárt bíróság a felperes perbeli legitimációjának vizsgálata körébe vont azonban érdemi elbírálásra tartozó körülményeket is, és lényegében a keresetet érdemben elbírálva megalapozatlan döntést hozott.

A Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében a szerződés semmisségét a megkötésekor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell vizsgálni. Más kérdés, és már a kereset érdemi elbírálására tartozik, hogy az utólagos jogszabályváltoztatás, - mellyel az I. r. alperes rendeletalkotással a jogszabálysértő állapothoz igazította a vagyonrendeletét és építési szabályzatát - esetleg alapot adhat a bíróság számára a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján az eredetileg érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítására. Nemleges esetben merülhet fel a normakontroll kérdése. Ennek érdekében a bíró az előtte folyó eljárás felfüggesztése mellett az 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezheti. Mivel a bíróság rendelkezésére áll ez a per kereteibe illeszthető perjogi eszköz, az alkotmánybírósági normakontroll lehetőségének felmerülése is a kereset érdemi elbírálásának körébe tartozik, és ezért az ügyész felperesi legitimációjának elbírálása szempontjából közömbös.

Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a kereset érdemi elbírálására utasította.

(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.437/2008.)