EH 2002.629 A törvényes kellék fogalomkörébe tartozik, hogy a szolgáltatás a szabványban előírt követelményeknek megfeleljen. [Ptk. 305. §]

Az 1997. január 30-án kelt szerződésben felperes 7 000 000 forintért megvette az alperestől a perbeli házas ingatlant. A padlástéri szobákhoz vezető feljáró áthelyezése érdekében a födémet megbontotta; ekkor megállapításra került, hogy a födém statikai szempontból nem felel meg a szabvány előírásainak. A kellő teherbírás kialakítása érdekében szükség volt annak megerősítésére, de az alperes felhívás ellenére kellékszavatossági felelősségét nem ismerte el. A felperes a munkát elvégeztette, és 1 540 055 forint javítási költség megfizetése iránt kereseti kérelmet terjesztett elő a Ptk. 305. § (1), illetve 307. § (1) bekezdése alapján. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, elsősorban tagadta a hibás teljesítés tényét, az eladót terhelő szavatossági felelősséget.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 540 055 forintot, ennek 1997. július 1-jétől járó évi 20%-os kamatát, valamint a perköltséget. Igazságügyi szakértői vélemény alapján tényként megállapította, hogy a födém 1985-ben, az épület létesítésekor sem felelt meg a szabványnak, a statikai követelményeknek. A felperes által kifizetett javítási költséget reálisnak tartotta. Bár a födémen sem repedések, sem vakolathullás nem volt észlelhető, de nem elégítette ki a biztonságosság követelményét, ezért a Ptk. 305. § (1) bekezdése alapján megállapította az alperes hibás teljesítését. Miután az alperes a felelősségét nem ismerte el, és kijavítást nem vállalt, ezért a felperesnek a Ptk. 307. § (1) bekezdésére alapított keresetét megalapozottnak találta. Az ítélet meghozatalánál nem vette figyelembe a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. tv. rendelkezéseit, mert azok kizárólag ingókra vonatkoznak.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet indokai alapján hagyta helyben. A fellebbezéssel kapcsolatban többek között rámutatott arra, hogy a szolgáltatásnak meg kell felelnie a kötelező szabványban foglaltaknak, a perbeli födémszerkezet hibáját pedig három szakértői vélemény is megállapította. Az alperes felelősségét nem érinti az, hogy a szabvány betartásáért a tervező és a kivitelező is felelős. Az ingatlant az alperes értékesítette felperes részére, ezért felelőssége az adásvételi szerződés alapján áll fenn. A jogerős ítélet indokolása szerint hajszálrepedés hiányában is megállapítható a hibás teljesítés, mert a födémnek nincs kellő teherbírása, a szabványtól való eltérés potenciális veszélyforrást jelent.

Az alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében az ítéletek megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Véleménye szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontját, 95. §-át, továbbá a Ptk. 305. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. Azt hangsúlyozta, hogy a födémen kellékhiba nem állt fenn, még hajszálrepedés sem volt található. Az 1985-ben készült felépítmény megépítése óta panzióként működött, annak födémén semmilyen elváltozás nem volt, ezért megítélése szerint az alperes részéről hibás teljesítés nem történt. Állította, hogy az épület födémének megerősítése kellékhiba hiányában kizárólag olyan pótmunkának tekinthető, amely bármilyen nem új épület átalakítása során nagy valószínűséggel felmerül. Tévesnek tartotta az ítéletet amiatt is, hogy nem tesz különbséget a rendeltetésszerű használat polgári jogi intézménye, és a biztonságosság nem polgári jogi követelménye között. Rámutatott arra, hogy a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény alapján a szabvány be nem tartásáért felelős tervező vagy kivitelező közvetlenül perelhető.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Többek között előadta, hogy a rejtett hibára a födém megbontása után derült fény; kellékhiba önmagában az, hogy a födém terhelhetősége nem felelt meg a szabványnak.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.

A Ptk. 305. § (1) bekezdése szerint olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A (2) bekezdés értelmében a kötelezett felel (szavatol) azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok (kellékszavatosság).

Az eljárt bíróságok a fenti rendelkezések helyes alkalmazásával foglaltak állást a hibás teljesítés kérdésében, az ugyanis a perben egyértelműen megállapítást nyert, hogy a födém nem felelt meg a szabvány előírásainak. Bár a jogszabály külön nem említi a szabványnak való megfelelőséget, de a bírósági gyakorlat értelmében törvényes kellék fogalomkörébe tartozik az is, hogy a szolgáltatás a kötelező szabványban foglalt előírásoknak megfeleljen. Téves az az alperesi álláspont, hogy kellékhiba csak abban az esetben áll fenn, ha a hibának látható jelei is vannak, mert épületszerkezeti hibáknál gyakori eset, hogy a minőségi követelmények megléte csak a szerkezet megbontása esetén állapítható meg. A statikai követelmény a biztonságosságot szolgálja, a rendeltetésszerű alkalmasság kérdése nem független a terhelhetőség és biztonságosság követelményétől. A hibás teljesítés fenti szabálya egyaránt alkalmazandó a tervezési, építési vagy adásvételi szerződésre is, ezért az eladó, mint kötelezett szavatol azért, hogy a szolgáltatott dologban meglegyenek a törvényes tulajdonságok. Miután ezen felelősség objektív jellegű, ezért nincs jelentősége annak, hogy az alperes a hibát ismerte-e, közrejátszott-e annak kialakulásában.

Tekintettel arra, hogy a felperes kereseti kérelmében határozottan megjelölte az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeket, és becsatolta azok bizonyítékait is, ezért alaptalanul sérelmezte az alperes a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjának, illetve a Pp. 95. §­ának megsértését.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VII. 21.342/2000. sz.)